Egy rossz döntés, egy provokáció, egy kiberakció – és a világ átlépheti a vissza nem térés pontját.
Mint megírtuk, 2026. január 3-án az Egyesült Államok különleges műveletet indított Venezuela ellen,
amelynek során Caracasban elfogták és amerikai katonai erők segítségével New Yorkba szállították Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét, Cilia Florest – ezzel gyakorlatilag megdöntötték az ország vezetését és súlyos nemzetközi jogi és politikai válságot idéztek elő.
Maduro és felesége New Yorkban szövetségi bíróság előtt jelent meg 2026. január 5-én, ahol drámai módon ártatlannak vallották magukat drogkereskedelem és narcoterrorizmus vádjában, miközben Maduro saját részvételét „elrablásként” jellemezte és továbbra is Venezuela legitim elnökének nevezte magát.
A katonai akció és a vádlottkénti megjelenés nemcsak Latin-Amerikában, hanem a világ vezetői között is heves vitákat váltott ki, és olyan kérdéseket vet fel a szuverenitásról, nemzetközi jogról és nagyhatalmi befolyásról, amelyek világszerte feszültségeket gerjeszthetnek.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai elit egységek egy, a venezuelai elnöki rezidenciáról készült másolatban gyakoroltak, hasonlóan, mint az Oszama bin Láden elleni akció előtt.
Nem csupán Venezuela miatt forr a világ: öt olyan globális gyújtópont rajzolódik ki, ahol egyetlen rossz döntés, félreértett katonai lépés vagy rejtett beavatkozás regionális háborút, sőt akár világszintű konfrontációt is elindíthat. A modern hadviselés új eszközei – a kibertámadások, az információs műveletek és a befolyásolási kampányok – már rég beépültek ezekbe a konfliktusokba, miközben a kormányok többsége még mindig a 20. század logikája szerint gondolkodik.
Pedig a figyelmeztető jelek egyre egyértelműbbek.
Az év végi „béke és jóakarat” időszaka hagyományosan együtt jár az újságírói jóslatok áradatával: újabb háborúk, járványok, összeomlások képeivel. Épp ezért érdemes józanul, túlzások nélkül végignézni azokon a helyszíneken, ahol 2026-ban egy véletlen szikra is szélesebb konfliktust gyújthat. Nem olyan háborúról van szó, amilyet – Mark Rutte szavaival – „apáink és nagyapáink vívtak”.
A jövő háborúi másképp néznek ki: széttöredezettek, hibrid jellegűek, mégis pusztítóak.
A nyugati médi szerint Oroszország célja Ukrajnában a teljes győzelem, és ha Európa háborút akar, Moszkva készen áll rá. Ezért sokan úgy vélik, hogy a Kreml várhatóan több érzékeny ponton provokálja a NATO európai szövetségeseit – különösen a Baltikumban, az Észak-Atlanti térségben és a Balkánon. A Kalinyingrádi exklávé környékén könnyen elképzelhetők úgynevezett „hamis zászlós” incidensek, amelyek egy NATO-tagállam agressziójának lennének beállítva. Az utóbbi hónapok norvég és észt határmenti zavarkeltései már előképei lehetnek ennek.
Az Egyesült Államok második nagy kockázati térsége maga az amerikai kontinens. Washington új nemzetbiztonsági stratégiája visszahozta a 19. századi Monroe-doktrína szellemét, amely szerint az USA kizárólagos befolyási övezetének tekinti a térséget.
Egy nagyobb katonai akció Venezuelában (nem csak az elnök elmozdítása) az egész régió instabilitását felgyorsíthatná Ecuadortól Kolumbián át egészen Guyanáig.
A hangos politikai szólamok mögött azonban nagyon is kézzelfogható érdek húzódik: az olaj.
Az Egyesült Államok globális energiahatalmi szerepre törekszik, ami óhatatlanul sérti az OPEC nagy szereplőinek és Kínának az érdekeit – utóbbi ugyanis jelentős befektető Dél-Amerikában.
A Közel-Kelet és az afrikai szubszaharai térség továbbra is egyetlen hatalmas lőporos hordó. Gáza, Jemen és Szudán változatlanul kritikus pontok, ahol regionális nagyhatalmak proxyháborúi zajlanak.
Dél-Jemenben és Szudánban Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek által támogatott erők állnak nyílt háborúban egymással, miközben Irán bármikor dönthet úgy, hogy közvetlenül vagy közvetve – Izraelen, Szírián vagy a darfúri milíciákon keresztül – eszkalálja a helyzetet.
A ruandai–kongói határ menti harcok pedig stratégiai jelentőségűek a ritkaföldfémekért és más kritikus ásványkincsekért folyó verseny miatt, ahol kínai, orosz és szervezett bűnözői érdekek ütköznek.
Dél- és Délkelet-Ázsiában több, látszólag befagyott konfliktus hordoz magában robbanásveszélyt. India és Pakisztán továbbra is egymást figyeli Kasmír és Afganisztán kérdésében, miközben India Kínával is feszült viszonyban áll a magashegyi határszakaszokon. Thaiföld és Kambodzsa között sincs valódi béke, még ha a konfliktus eszkalációja egyelőre kevéssé valószínű.
Az ötödik, talán legveszélyesebb gyújtópont Kína és Tajvan viszonya. Xi Jinping az elmúlt években a stratégiai kétértelműség mestereként manőverezett a nagyhatalmak között. Könnyen elképzelhető azonban, hogy 2026-ban úgy ítéli meg: Donald Trump túl elfoglalt Venezuelával, Ukrajnával és a Közel-Kelettel ahhoz, hogy időben reagáljon egy határozott kínai lépésre Tajvannal szemben.
Egy elhibázott vagy elhamarkodott akció azonban Japántól Indián át Ausztráliáig azonnali reakciókat váltana ki, és könnyen globális összecsapássá szélesedhetne.
Ezt is ajánljuk a témában
A két ázsiai ország kapcsolata hetek alatt olyan mélypontra zuhant, amilyet évtizedek óta nem láttunk. Tokió katonai választ helyezett kilátásba, Peking erre visszahívta a nagykövetét.
Az elemzéshez kapcsolódva Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az NKE John Lukacs Intézet Stratégiai Jövő Programjának vezetője árnyaltabb képet rajzol a 2026-ra prognosztizált globális kockázatokról.
Mint hangsúlyozta, bár a nemzetközi sajtó gyakran orosz provokációkra egyszerűsíti le a veszélyforrásokat, a valóság ennél jóval összetettebb.
Szerinte a balti térségben tapasztalható feszültségeknek nem kizárólag Moszkva az oka, és nem lehet figyelmen kívül hagyni az elmúlt évek helyi folyamatait sem. „A feszültségnek nem csak az oroszok az okai, ha az elmúlt időszakot nézzük” – tette hozzá, utalva az orosz kisebbségek helyzetére, valamint a Kalinyingrádi exklávé és Litvánia közötti érzékeny szárazföldi összeköttetésekre.
A szakértő szerint a Baltikum valóban különösen sérülékeny térség, ahol akár egy véletlen esemény is súlyos következményekkel járhat. „Kizárni nem lehet egy véletlen incidenst, például egy légtérsértést, amely komoly eszkalációhoz vezet” – figyelmeztetett. Ugyanakkor hangsúlyozta: mindez nem jelenti azt, hogy Oroszország nyílt katonai támadást indítana a balti államok ellen.
A hibrid műveleteken túlmutató, nyílt orosz támadás esélyét a következő években nagyon alacsonynak tartom”
– szögezte le.
A Közel-Kelet és Afrika kapcsán a biztonságpolitikai szakértő lényegében megerősítette a nemzetközi elemzések legkomorabb megállapításait. „Szudánban rettenetes háború zajlik, sok tekintetben még az ukrajnai konfliktusnál is szörnyűbb” – mondta, hozzátéve: a térség instabilitása közvetlenül hat Európa biztonságára is. Véleménye szerint ma már nem az a kérdés, hogy mely országok instabilak, hanem az, hogy egyáltalán melyek tekinthetők stabilnak, hiszen „nagyon kevés stabil állam maradt ebben a régióban”. Ez pedig folyamatosan magában hordozza újabb polgárháborúk vagy akár államközi konfliktusok veszélyét.
Dél- és Délkelet-Ázsiában Demkó szerint továbbra is India és Pakisztán viszonya jelenti a legnagyobb kockázatot.
A kasmíri konfliktus a gyarmati örökség egyik legsúlyosabb következménye, és különösen veszélyes, mert mindkét fél atomhatalom”
– hangsúlyozta. Bár a közelmúltban sikerült elkerülni a súlyos eszkalációt, szerinte ez a térség az egész világ számára az egyik legaggasztóbb forgatókönyvet hordozza.
A legsúlyosabb következményekkel járó konfliktus azonban az NKE munkatársa szerint egyértelműen egy amerikai–kínai összecsapás lenne, amelynek középpontjában Tajvan áll.
Fontosnak tartotta leszögezni: „Tajvan hivatalos nevén a Kínai Köztársaság, és a helyzet egy lezáratlan polgárháború következménye”. A szakértő szerint a status quo fenntartása kulcskérdés: Tajvannak külön kormánya van, de a nemzetközi közösség döntő része az „egy Kína” elvet ismeri el. „Ezen nem szabad változtatni, és rendkívül óvatosan kell kezelni Tajvan fegyverellátását is, mert ebből nagyon súlyos konfliktus alakulhat ki” – figyelmeztetett.
Demkó Attila szerint a feszültség növekszik Peking és Tajpej között, és bár Kína óvatosabb stratégiát követ, mint Oroszország, ez önmagában nem jelent garanciát a békére. „A nyugati országoknak – különösen az Egyesült Államoknak és Japánnak – rendkívül óvatosnak kell lenniük, hogy ne lépjék át a kínai vörös vonalakat” – hangsúlyozta.
Összegzésként a szakértő egyetértett azzal, hogy a világ több pontján valódi robbanásveszélyes helyzetek alakultak ki, ugyanakkor fontosnak tartotta hangsúlyozni:
Nem lehet mindent kizárólag Oroszország vagy Kína számlájára írni. Komoly nyugati felelősség is van abban, hogy ezek a konfliktusok ne eszkalálódjanak tovább.”
Ahogy zárta gondolatait: „mindkét oldalon megvan a felelősség” – és 2026 egyik legnagyobb kérdése éppen az lesz, sikerül-e ezt időben felismerni.
Ezt is ajánljuk a témában
Miközben Brüsszel újabb milliárdokat önt Ukrajnába, a nagyhatalmak csendesek. Sem Peking, sem Újdelhi nem hajlandó nyomást gyakorolni Moszkvára, valamint az amerikai támogatás is elillani látszik. Európa egyre inkább egyedül marad a háború szomszédságában.
Láthatjuk, hogy a háború kockázata ma már nem csupán földrajzi kérdés. A kibertámadások, információs műveletek és befolyásolási kampányok sokszor észrevétlenül bénítják meg az államokat. Elég egyetlen súlyos incidens – mint amilyen egy nagyvállalatot vagy kritikus infrastruktúrát érő kibertámadás, hogy milliárdos gazdasági károk keletkezzenek.
Még aggasztóbb az úgynevezett „fekete medúza” jelenség: azok az új, nehezen észlelhető fenyegetések, amelyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni egészen addig, amíg túl késő nem lesz.
Ilyenek lehetnek az új generációs biológiai vagy vegyi fegyverek, amelyek – nem állami szereplők, fanatikus csoportok kezében – a jövő legnagyobb biztonsági kockázatát jelenthetik.
Nem az a kérdés, hogy jön-e újabb válság, hanem az, hogy a világ döntéshozói képesek-e időben megérteni, és kezelni azokat.
Ezt is ajánljuk a témában
A lengyelországi és romániai orosz drónincidensek bebizonyították, hogy a háború árnyéka közvetlenül a NATO határait fenyegeti. Miközben a szövetség válaszút elé került, Orbán Viktor a békét, Zelenszkij pedig a drónok elleni harc új stratégiáját sürgeti.
Nyitókép: MFF Feature Film Productions / AFP
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
Egy német képviselő tette ezt, most nem a Pfizer-botrány miatt, hanem azért, mert a Bizottság elnöke nem adott teljes tájékoztatást a fegyveripari szereplőkkel való találkozóiról.
Washington venezuelai olajjal próbálhatja leszorítani az árakat, ami súlyos bevételkiesést és politikai nyomást jelenthet Vlagyimir Putyin számára.
Más szövetségesek szerepvállalása még ennél is csekélyebb – írta a Times.
Trump, Putyin és Kína éppen most rajzolják át a globális érdekszférákat. Washington és Moszkva alkujában Ukrajna és Zelenszkij sorsa talán már el is dőlt.
A nagy német autóipari csoportok profitja hetvenhat százalékkal esett vissza, ezzel eljutva egy tizenöt éves mélypontra.
Marija Zaharova szerint a tettre készek koalíciója és Ukrajna által közösen készített terv valójában nem a konfliktus békés rendezését szolgálja.
Erős kritikákat kapott Pozsonyban az Unió energiapolitikája.
Egy német képviselő tette ezt, most nem a Pfizer-botrány miatt, hanem azért, mert a Bizottság elnöke nem adott teljes tájékoztatást a fegyveripari szereplőkkel való találkozóiról.
