Ukrajnában kitört a pánik: Zelenszkij megint Magyarországot támadja
Eközben az elnök a kárpátaljai magyarokkal zsarolja Orbán Viktort.

A mai brüsszeli olajcsata tétje nem pusztán egy újabb uniós vita kimenetele. Zelenszkij nyomásgyakorlása, az ukrán olajblokád és a brüsszeli energiapolitika együtt a magyar energiaellátást, a rezsicsökkentést és a családok pénztárcáját fenyegeti.

A mai brüsszeli olajcsata tétje az, hogy Magyarország meg tudja-e védeni azt az energiaellátási modellt, amelyre a rezsicsökkentés épül. Zelenszkij lépései és a Barátság kőolajvezeték körüli vita azt mutatta meg, hogy az energia ma már nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai nyomásgyakorlás eszköze is.
A Barátság kőolajvezeték és az orosz energia kérdése közvetlenül érinti az emberek pénztárcáját. A szállítások leállása után Magyarországnak eleve drágább, alternatív forrásokból kellett beszereznie az olajat, ami már önmagában is felfelé tolta az üzemanyagárakat és a gazdaság költségeit.

Erre rakódott rá később a közel-keleti konfliktus, amely az energiaszektort is elérte, és újabb áremelkedési hullámot indított el a világpiacon.
Az olaj- és gázipari létesítmények elleni támadások, valamint a szállítási útvonalak bizonytalansága miatt az árak gyorsan emelkedni kezdtek, ami Európában is azonnal érezhetővé vált. Az olcsóbb orosz energia kiesése így nem egy elméleti kockázat maradt, hanem valós gazdasági teherként jelent meg. A drágulás nemcsak a benzinkutakon volt érezhető, hanem végiggyűrűzött a teljes gazdaságon, növelve a szállítási és vállalati költségeket is.
Ez azért különösen fontos, mert a rezsicsökkentés rendszere részben arra épült, hogy az olcsóbb orosz olajból származó bevételek jelentős része a rezsivédelmi alapba került.
Amikor ez a forrás beszűkült, nemcsak az üzemanyagárak kerültek nyomás alá, hanem az a modell is, amely a magyar háztartások számára alacsonyabb rezsiszámlákat biztosította.
Az elmúlt hetek eseményei azt mutatták, hogy a Barátság vezeték ügye túlmutatott a technikai problémákon. Egyre több megszólalás utalt arra, hogy a szállítás leállítása politikai döntés és nyomásgyakorlási eszköz volt. Maga Zelenszkij is úgy fogalmazott:
Mindenképpen megtaláljuk a megoldást, hogy ne legyen orosz olaj Magyaroroszágon.
Más ukrán megszólalók ennél is egyértelműbben beszéltek a helyzetről. Roman Szvitan ukrán katonai szakértő és volt katonatiszt kijelentette:
Ez a mi közlekedési rendszerünk, magunk intézzük el vele. Ez a mi földünk, a mi rendszerünk. Akarjuk, kinyitjuk a csapot, nem akarjuk, elzárjuk.
Valerij Savchuk ukrán politikai elemző és kommentátor pedig nyíltan kimondta:
Zsarolás? Igen, geopolitika.
A konfliktus politikai dimenzióját erősítette, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szerint a kialakult helyzet egyértelműen Magyarország ellen irányuló olajblokádként értelmezhető, amely a hazai parlamenti választásokra is hatással lehet. Hangsúlyozta azt is, hogy a vezeték műszakilag működőképes, és rövid időn belül újraindítható lenne, ezért Magyarország a szállítás helyreállítását és a politikai nyomásgyakorlás megszüntetését követelte. A nyomásgyakorlás nem állt meg az energia területén. Zelenszkij a magyar kormányfő címének az ukrán hadsereg számára való átadásával fenyegetőzött, majd azt mondta:
Nem beszélek Orbánnal, mert ő nem akar. De ő le lesz váltva, hál' Istennek már a közeljövőben.
Később a magyar vétót „abszolút tisztességtelennek” nevezte, miközben a kárpátaljai magyarok ügyét is nyomásgyakorlásra használta.
Ezt is ajánljuk a témában
Eközben az elnök a kárpátaljai magyarokkal zsarolja Orbán Viktort.

A vita középpontjában végig a rezsicsökkentés állt. Az a felismerés húzódott meg mögötte, hogy ha az olcsóbb energiaforrások kiesnek, akkor nemcsak az árak nőnek, hanem a kormány társadalmi hátországa is meggyengülhet. Ezért próbálták Brüsszelből régóta megszüntetni ezt a rendszert.
A folyamatban a Tisza Párt brüsszeli szavazatai is kulcsszerepet kaptak. A párt képviselői több alkalommal támogatták az orosz energia kivezetését célzó döntéseket.
Lakos Eszter már 2024 őszén támogatta azokat a javaslatokat, amelyek az orosz fosszilis energiahordozók, köztük a földgáz uniós importjának mielőbbi megszüntetését szorgalmazták. Nem sokkal később a párt ismét hasonló tartalmú állásfoglalás mellé állt, amely az orosz energia kivezetésének felgyorsítását sürgette.
Ezt is ajánljuk a témában
Itt vannak a bizonyítékok! Ennyiszer szavazott a Tisza az orosz energia kivezetésére.

A következő hónapokban ez az irány következetesen megjelent a Tisza szavazataiban. A párt képviselői támogatták az EU fennmaradó importfüggőségeinek felszámolását, majd a RePowerEU programot is, végül 2026 elején ismét az orosz energiaimport teljes és fokozatos kivezetését célzó álláspontot erősítették meg. A szavazatok sorozata egyértelműen az olcsóbb keleti energiaforrások kiszorításának irányába mutatott.
Ezzel párhuzamosan a magyar társadalomban erős ellenállás alakult ki Ukrajna uniós csatlakozásával és az ukrán nyomásgyakorlással szemben. A fenyegetéseket a magyarok túlnyomó többsége elutasította, és a lakosság jelentős része nem támogatta Ukrajna felvételét sem.
Ezt is ajánljuk a témában
Lábon lőtte magát az ukrán elnök.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy a közel-keleti konfliktus az energia-infrastruktúrát is célba vette. Iránban és Katarban is súlyos károk keletkeztek, az olaj- és gázpiac pedig gyorsan reagált. Az árak meredeken emelkedtek, a Brent hordónkénti ára 100 dollár fölé került, a gázárak pedig rövid idő alatt jelentősen megugrottak. Ez a folyamat Európában is azonnal éreztette hatását. Minél bizonytalanabbá vált a tengeri szállítás, annál fontosabbá váltak a szárazföldi vezetékek, köztük a Barátság.
Ebben a helyzetben különösen éles ellentmondásként jelent meg, hogy miközben minden energiaforrás felértékelődött, Brüsszel, Ukrajna és a Tisza továbbra is az orosz energia kivezetését sürgette.
Ezt is ajánljuk a témában
Gáztárolók és finomítók kerültek célkeresztbe, a következmények már a benzinkutakon is látszanak.

A magyar kormány erre gyors intézkedésekkel reagált. Bevezették a védett üzemanyagárat, amely szerint a magyar autósok legfeljebb 595 forintot fizethettek a benzinért és 615 forintot a gázolajért. Erre azért volt szükség, mert az olajárrobbanás és a geopolitikai feszültségek beavatkozás nélkül gyorsan átterhelődtek volna a magyar családokra és vállalkozásokra. A védett ár nélkül az üzemanyag jóval drágább lett volna, így az intézkedés közvetlenül csökkentette a lakosság terheit.
A cél egyértelmű volt: ne a magyarok fizessék meg elsőként a közel-keleti háború, a brüsszeli energiapolitika és az ukrán olajblokád együttes árát.
A mai brüsszeli olajcsata tétje így végső soron nem más, mint hogy Magyarország meg tudja-e őrizni energiaellátásának biztonságát, meg tudja-e védeni a rezsicsökkentést, és el tudja-e hárítani azt a külső nyomást, amely az olajcsapon keresztül próbál beleszólni a magyar belpolitikába.
Ezt is ajánljuk a témában
A miniszterelnök az uniós csúcs előtt újságírói kérdésekre válaszolt.

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály
