Sohase feledjük: amiről nem beszélünk, az egy idő után kiesik a nemzet tudatából.
Tizennégy évvel a rendszerváltozás után, 2004-ben készítettem a magyar filmgyártás első egész estés dokumentumfilmjét és tizennégy részes televíziós sorozatát nemzetünk egyik legnagyobb tragédiájáról. A Velünk élő Trianon hatalmas közönségérdeklődést váltott ki, s talán még nagyobb köz- botrányt okozott.
A filmet akkor egyik közszolgálati televízió sem sugározta, Borókai Gábor bátorsága kellett ahhoz, hogy a Hír TV-ben csonkítatlanul levetítsék.
A királyi televízió csak 2010 után tűzte műsorára.
A filmben jeles közismert személyiségek sokoldalúan elemezték a ma is velünk élő traumát, a történész szakértő Szidiropulosz Archimédesz volt. Ő a görögországi polgárháború idején, édesapjuk hősi halála után, 1948-ban került Magyarországra testvéreivel – és igazán mély hittel teli magyarrá vált. A 2000-es évek eleje óta foglalkozik Trianon utóéletével, 2007-ben alapította kutatóintézetét, két év múlva pedig – felesége kitartó segítségével – Trianoni Szemle címmel már negyedévente megjelenő folyóiratot szerkesztett.
Tanúja, lelkes propagálója voltam a folyóirat indulásának. A szakavatott szerkesztői gárda elismert történészek, kutatók, publicisták fontos írásait jelentette meg, majd a lap horizontját bővítve a két világháború közötti időszak sokoldalú bemutatását, sőt a diktátum máig ható következményeinek feltárását is vállalta. Az eleinte évi négy számból az idők folyamán kevesebb, összevont lapszámok, majd összefoglaló tematikus kiadványok lettek.
Ilyenkor rendre következtek a szokásos megalázó levelezések, kérvények, pályázatok.
Olykor egy-egy megértő szervezet, tiszteletre méltón lelkes közéleti ember anyagi támogatása is megérkezett. Ezek a tőkeinjekciók átmenetileg segítettek a kilátástalannak tűnő helyzetben, ki lett fizetve a nyomda- költség, de a nyugodt, tervezhető működés körülményeit sohasem sikerült megteremteni, főleg nem jutott pénz az elengedhetetlen reklámra. Annyi előfizetőt sohasem lehetett szerezni, hogy a lap eltartsa magát, a jó szándékú támogatások pedig csak egy-egy szám megjelenését tették lehetővé, profi szerkesztőség működtetésére nem voltak elegendők. Mintha a szép szavakon túl a lapkészítés feltételeinek biztosítása a döntéshozók közül senkinek nem lett volna érdeke, vagy talán a trianoni tematika volt riasztó.
Sajnálatosan jellemzi közállapotainkat, hogy a 21. század első negyedén is túl június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a magyar iskolák elenyésző kisebbségében beszélnek csak Trianonról és annak máig ható következményeiről. A témáról egy mai fiatalnak, mi több, az idősebb korosztályok jelentős részének fogalma sincs, pedig a múlt sokoldalú, sohasem mások ellenére, hanem saját magunk lelki épülését szolgáló feltárása nélkül nincs megvilágosodás.
Sohase feledjük: amiről nem beszélünk, az egy idő után kiesik a nemzet tudatából.
Ehhez a munkához adott értékes muníciót a Trianoni Szemle, publikációi szellemi megosztottságunk idején a téma a píszí közbeszédnél sokkal őszintébb, mélyebb, sokoldalúbb, árnyaltabb megközelítésmódját jelentették. A lap mindent megtett azért, hogy tisztuljon a homály, ismereteket szerezzünk, megértsük az összefüggéseket, a máig velünk élő trianoni problematikát, amellyel ez a közép-európai térség kényszerűen együtt él.
Lehet, hogy éppen ez volt a baj?
Most úgy tűnik, az életben maradásért kifejtett, tiszteletre méltó szerkesztői energiák kimerültek, a Trianoni Szemle küldetése egy utolsó, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter életét, munkásságát bemutató, elemző lapszámmal véget ért. A Trianoni Szemle megszűnése mindannyiunk vesztesége. De a közel két évtized lapszámainak értékes tartalma a későbbi kutatók, érdeklődők számára sokoldalúan hasznosítható. Köszönet érte!
A szerző filmrendező
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Képmutatásból, dühből, arroganciából, kollektív bűnösségből soha nem lesz egy kultúra, ezért nemzeti egység sem.
A demokratikus versenynek lehetnek győztesei és vesztesei, a nemzetnek azonban soha.
Világossá kell tenni, hogy ez nem egy párt vagy pártok alaptörvénye. Ez a magyar társadalomé, a nemzeté, amelynek létrejötte komoly tudományos kutatásokon alapszik.
Persze Trianon nyilván nem turisztikai sokk volt elsősorban, de ez is hozzátartozik az összképhez: a haza „térfogatának” elvesztése, a magashegységek és a roppant kiterjedésű erdők alig elviselhető hiánya. Győrffy Ákos írása.
Amíg Skrabski Fruzsinával kulturáltan, emberi hangnemben tudunk beszélni akár politikáról, addig él a szívemben a társadalmi megbékélés reménye.
Hadházy Ákosnál alkalmasabb elnöke nem lehet a Vagyonvisszaszerzési Hivatalnak.
A rapper is megszólalt az ügyben, mint jelezte: elfogadja a büntetést, nem fog fellebbezni ellene.
Pont a pride hétvégéjére esik a meccs, ami miatt a progresszív vezetésű Seattle városa kinevezte azt az LMBTQ ünnepévé. A két muszlim ország csapata protestál.
