Biciklivel a hazáért – új könyv tárgyalja a „Balogh Ádám” m. kir. 15. kerékpáros zászlóalj történetét

Az első bicikli alakulatokat a 19. század közepén állították fel a britek, később a franciák. Alapvetően összecsukható biciklikkel szerelték fel őket, amelyeket a hátukon tudtak vinni, ha kellett. Elsősorban a gyors manőverezésre, felderítésre használták őket. A bicikli előnye volt, hogy olcsóbb volt mint a ló vagy az autó, és élelmiszer vagy benzin sem kellett bele, ráadásul halkan is tudtak haladni, hátránya volt viszont, hogy erősen függtek a tereptől. Később természetesen vesztettek népszerűségükből, de gerillák és milíciák még ma is használnak biciklis alakulatokat. 

A különbség a gyalogos és a kerékpáros alakulatok között nem volt különösebben nagy, ezzel az eszközzel tették őket gyorsabbá, megszálló alakulatoknak kiválók voltak. Bár más települések is versengtek, hogy ott helyezzenek el alakulatokat, Kiskunhalas mellett szólt, hogy vasúti csomópont volt, és megyei város. Hivatalosan a 2. kerékpáros zászlóalj 1932 szeptemberében vonult be a városba, elfoglalandó új laktanyáját. A zászlóalj névadója a Rákóczi-féle szabadságharc egy kiemelkedő kuruc parancsnoka, Béri Balogh Ádám brigadéros volt. 

Ezekben a műveletekben a szovjet fronton később dicstelen szerepet játszó Oszlányi Kornél alezredes vezetésével vett részt a zászlóalj. A kárpátaljai bevonulás során már veszteség is érte a zászlóaljat, partizánok okoztak sérüléseket és két halálos áldozatot. Az 1940-es észak-erdélyi bevonulás alkalmával azonban csak rövid ideig vettek részt a hadműveletekben. Az 1941-es délvidéki hadműveletekben is részt vettek, Újvidéken szállásolták el az alakulatot, s noha szerepük a későbbi, helyi vérengzésben nem ismert, azt biztosan tudjuk, hogy részt vettek betelepülő székelyek telepeinek építésében, ilyen volt például Horthyvár (Máriamajor). 1941 azonban még igazi harci feladatokat is tartogatott az alakulatnak – írja Végső.

A zászlóalj Wyszkowon keresztül Dolina felé előretörő részeinek Bresztovszky Erik alezredes adta ki a pontos útvonalat. Dolinában állítólag a helyi lakosság lelkesen fogadta őket. A Szeret folyó partján éppen akkor érték el a lisowice-i hidat, amikor a szovjet utóvédek megpróbálták felrobbantani azt – ezt sikerrel megakadályozták, és ezért még a németek is elismerésüket fejezték ki a haditett kapcsán. 1944 júniusában ismét bevetették őket partizánokkal szemben, itt már komolyabb veszteségek érték őket, több katona és tiszt is elesett. 1944. június 21-e és szeptember 12-e között 23 személy vesztette életét aknarobbanás miatt. Egy visszaemlékező így idézte fel a pripjaty mocsaraknál zajló harcokat: „Európai szemmel rettenetes körülmények közé kerültünk. (…) nem voltak utak, inkább csak ösvények, de gépjárművel (…) nem lehetett közlekedni, mert belesüllyedtek a mocsárba. (…) A partizánok pedig állandóan támadták a közlekedőket és aláaknázták a palló utakat és amikor felrobbant az akna és megállt a konvoj, a fák közül azonnal tüzet nyitottak az összetorlódott járművekre.” A Sziedlice-től északra történő harcokban ismét súlyos veszteségeket szenvedtek. Később a magyarországi védekező műveletekben vettek részt, a zászlóalj maradéka amerikai fogságba esett. 

Laktanyájuk később szovjet erőknek adott otthont, manapság ott vállalkozások, lakótelep található. Az egykori zászlóalj parancsnoki épületen emléktáblát állítottak 2014-ben. A Balogh Ádám kerékpáros zászlóalj története így nemcsak egy különleges katonai alakulat históriája, hanem egy letűnt korszaké is, amikor a honvédség még biciklikkel próbálta ötvözni a modern hadviselés gyorsaságát a korlátozott magyar lehetőségekkel.

Végső István: A m. kir. „Balogh Ádám” honvéd kerékpáros zászlóalj története. Szülőföld Könykiadó, 2026. 143 oldalon

(Fotó: Fortepan 256023)