„Nulla nyafogás, nulla mutogatás” – ezért került célkeresztbe Magyar Péter válságkezelése

 recsegte eltorzult fejjel Orbán Viktor az összegyűlteknek a mikrofonba 2010 májusában az árvíz sújtotta Edelényben. A pár héttel korábban soha nem látott, kétharmados felhatalmazással megválasztott miniszterelnök azt is közölte, hogy az előállt helyzet miatt minden felelőst börtönbe fog záratni, és alaposan megfizetnek majd a mulasztásaikért. 

Ijedségre semmi ok!

Ne ijedjenek meg! A fenti kijelentések csupán a napjainkban látható fejlemények miatt a képzelet szüleményei! Orbán Viktor a 2010-es választási győzelme után azonnal a nyakába kapta a borsodi árvizet. Még a minisztériumi struktúra sem állt fel, de a vészhelyzetben azonnal intézkedni kellett. A mellébeszélés és a felelősségáthárítás helyett az akkori kormányfő a valóságban ezt monda: sem pénzben, sem a védekezéshez szükséges eszközökben, sem az emberi erőforrásban nincs hiány…az emberélet fontosabb, mint az anyagi értékek, tehát túl kell élni ezt az időszakot, és utána megkezdeni az újjáépítést. 

Ugye mennyire más ez a beszédmód és tónus! A korábbi kormányfő egy válságos helyzetben, amikor csak pár napja volt a miniszterelnöki székben nem arról beszélt, hogy az elődei hol és mit rontottak el. Pedig minden felhatalmazása és lehetősége meg lett volna arra, hogy a Borsod megyében kialakult árvízhelyzetet az MSZP és az SZDSZ-re hárítsa, akik a térség árvízvédelme érdekében semmit sem tettek a korábbi nyolc évben. Orbán nem ezt a könnyű utat választotta, hanem kormányzása első napjaiban vállalta a felelősséget és a válságkezelés élére állt. 

2010. október 3-án az 1990-es rendszerváltás óta a lenagyobb győzelmét aratta a Fidesz-KDNP az akkor megtartott önkormányzati választáson. Addig egyetlen párt sem kapott akkora támogatottságot, mint az Orbán Viktor vezette alakulat. Devecser történetében is először választottak fideszes városvezetőt. Október 4-én kora délután a miniszterelnök és a teljes kormánypárt apparátusa még az ünneplés fáradalmait pihente ki, amikor robbant a hír, hogy átszakadt az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja.

A 10 halálos áldozattal járó iszonyatos ipari katasztrófa pontos méretei csak a következő napokban váltak láthatóvá a kormányzat és a társadalom előtt. Az Orbán Viktor vezette kormányzatnak bizony ebben az esetben is bőven lett volna lehetősége az elődeit hibáztatni a borzalmas tragédiáért. Ráadásul a vörösiszap-tározó a korábbi szocialista kormányokkal meglehetősen jó viszonyt ápoló MAL Zrt. tulajdonában volt. Arról nem is beszélve, hogy Bakonyi Zoltán, a MAL vezetője azt nyilatkozta, hogy: „A vörösiszap nem veszélyes… Az iszapban nincsenek egészségre veszélyes szabad gyökök, ártalmatlan anyagról van szó.” 

Minden adva volt tehát ahhoz, hogy a kialakult helyzetért a még mindig csupán pár hónapos Orbán-kormány az elődjeire kenje az összes felelősséget. 

A több hónapos megfeszített munka eredményeként kármentesítették a térséget. A vörösiszap által megsemmisült településrészek helyett pedig új negyedeket építettek. Orbán Viktor a válság megoldása során egyszer sem kérte a semmilyen hatalmi pozícióval rendelkező akkori ellenzéki pártokat, hogy segítsenek nekik, de a felelősséget sem próbálta rajtuk elverni. 

Ezért nem készültek fel a mostani helyzetre

Nulla nyafogás, nulla hisztizés, nulla gyűlölködés, nulla felelősségelkenés – így is lehet a válságos helyzeteket kezelni. De mit is látunk most? Hónapok óta, de legkésőbb június vége–július eleje az illetékesek jelezték, hogy az idei nyáron nagyon alacsony lehet a Duna vízszintje, ha nem érkezik jelentős mennyiségű csapadék. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság honlapján egyébként előrejelzéseket is modelleznek, hogy a következő napokban mi várható az adott folyószakaszon, így július elején már teljes mértékben lehetett látni, mi fog történni. 

Persze az abszolút filmszínház, a korábbi kormányzatot alkotó politikai erők elleni bosszúhadjárat, a Magyarflix forgatása és a Hungaroring VIP-páholyában való felfuvalkodott magamutogatás sokkal kellemesebb tevékenység, mint a kormányzás apró-cseprő ügyeivel való foglalkozás és mindenféle vízmérce szemlélése. Persze nemcsak az illetékes honlapot lehetett volna bőszen frissítgetni, hanem az sem ártott volna, ha az érintett minisztériumok jelzik, hogy probléma a paksi erőmű működtetésével. Persze a gazdasági és energetikai miniszternek maszkírozott hot-dog árus már korábban sem tudta, hogy a tiszaújvárosi erőmű nem egy kőolajfinomító, így tőle nem is volt elvárható, hogy ebben a témában kompetensen megszólaljon. 

Ezt követően pedig a konkrét probléma orvoslása helyett megkezdődött a kialakult helyzetért való felelősség rátolása az előző kormányra. Minden hullámhosszon, minden frekvencián elkezdtek tömegesen érkezni a szakértőinek álcázott megállapítások arról, hogy az elmúlt 16 évben vagy szándékosan, vagy inkompetenciából fakadóan nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a Duna alacsony vízállásából fakadó helyzetet megfelelően lehessen kezelni az atomerőműnél. 

Vajon miért választott Magyar Péter egy teljesen más utat a válságkezelés során, mint Orbán Viktor? Többféle válasz adódik. Lényegesen könnyebb teríteni a felelősséget egy olyan közhangulatban, amikor az emberek többsége elpártolt az ellenzéktől, mint akkor, amikor az ellenzék szimpátiapontjai magasan vannak. Az esetlegesen kialakuló valódi válságra azt lehet majd mondani, hogy nem a mostani kormány tehet róla, hanem a korábbi.

Éppen ezért a legjobb módszer ilyenkor a támadás főleg, hogy ilyen közel van még a választás időpontja. Hisztizni, másra mutogatni, felelősséget áthárítani mindig a legkönnyebb. Ezt jól tudjuk. Azonban ha már korlátlan felhatalmazás, szinte korlátlan felelősséget kapott Magyar Péter, akkor nem lenne itt az ideje, hogy felnőtt módjára kezeljen egy előre is jól kalkulálható válsághelyzet?   

***

Nyitókép: NurPhoto via AFP