Hani a kereszténység mellett más hagyományok tanításaiból is számos idézetet hoz, hogy bemutassa például, mit jegyez föl az Isten írnok, vagy milyen virágokat gondoz az égi kertész, akivel Mária Magdolna találkozott.
A cselekvés képessége csodálatos kincs és hatalmas erő, amelyért minden nap hálát kellene adnunk a Teremtőnek. Egy hivatás gyakorlása, a kert gondozása vagy akár egy étel elkészítése örömöt okoz nekünk és másoknak, kiteljesíti életünket, értéket teremt – ha jól csináljuk, amit csinálunk. Egész kultúránk ezen alapul.
Mégis, megdöbbentő módon ma legtöbbünk számára a munka rabság és kárhozat, lélektelen, „időrabló gürcölés”, és tetteink, alkotásaink is egyre silányabbak, otrombábbak, nem véletlenül.
Elég elmennünk egy helytörténeti múzeumba, vagy fellapozni egy művészettörténeti albumot, és hamar ráébredünk, micsoda hanyatlás következett be ezen a téren az elmúlt pár száz évben, a „felvilágosodás” és a „fejlődés” hangzatos jelszavai ellenére. Ahogy Brian Keeble írta, a lesajnált és megvetett tradicionális kultúrákban „a műveltség, a hit, a hivatás, a megélhetés, a szépség és a hasznosság olyan fokú egységet alkotott, amelynek elérése számunkra nyilvánvalóan lehetetlen.” Valami nagyon nagy baj van tehát a cselekvéssel, illetve velünk – és ez a „baj” összefügg azokkal a válságokkal, amelyeket az élet más területein tapasztalunk, például a társadalom szétzilálódásával, az emberi kapcsolatok és a természethez való viszony megromlásával.
Kevesen mernek a probléma mélyére ásni, és mondjuk a kapitalista (vagy szocialista) életfelfogás, a gazdaság-uralom vagy a modern technika súlyosan Isten- és emberellenes voltára rámutatni.
Még ritkább, hogy valaki megoldást kínál, pozitív mintát, amit személyes életünkben alkalmazni tudunk, akármilyenek legyenek is a körülmények.
Üdítő példa erre Jean Hani könyve, az Isten mesterségei, amely nemrégiben újra megjelent a Sursum Kiadónál. A fordító Kocsi Lajos, aki nem mellesleg az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője – a folyóiratban az elmúlt tizenöt évben számos tanulmány foglalkozott ugyanezzel a témával, az emberi cselekvés, művészet és kultúra szellemi alapjaival, többezer oldalnyi terjedelemben (ennek a jegyében áll a tavaly indult Ars et Viriditas kezdeményezés is).
Mind a könyv, mind a folyóirat kiindulópontja az emberi tevékenység hagyományos felfogása, amelyet a klasszikus antikvitás és a kereszténység is vallott és vall. Eszerint minden alapvető mesterség művészet, amely isteni mintát követ – Isten teremtésének folytatása és kiterjesztése az emberi világban, illetve saját életünkben. Ahogy Jean Hani írja a könyv bevezetőjében, az Eucharisztia szentségére is utalva:
„Gyakorolni egy szakmát annyit tesz, mint hatással lenni a világra avégett, hogy átváltoztassuk; következésképpen ez Isten munkálkodásának kiterjesztése. Az utóbbi minden mesterség mintája és szintézise. Valójában Isten az egyetlen kézműves: a skolasztikus bölcsesség szerint Unus artifex est Deus. Minden mesterség Isten imitációja, aki szüntelenül munkálkodik, mert megszakítás nélkül teremti a világot. Végső elemzésben ez méltóságuk egyedüli alapja.”
A szerző ennek illusztrálására – és hogy fogódzót nyújtson számunkra, hogyan tudjuk tevékenységeinket megszentelni – tizenöt mesterség szimbolikus értelmét mutatja be, a Szentírás alapján: író, orvos, katona, fazekas, takács, építész és kőműves, ács, hajós és pásztor, halász és vadász, kertész, földműves és szőlőműves. Az Atya vagy Krisztus a bibliai példázatokban sokszor e mesteremberek alakját öltve jelenik meg előttünk, és ezek azok a hivatások, amelyek még a mai technicizált korban is az életet adják számunkra: tudást, egészséget, biztonságot, ruhát, eszközt, házat, ételt.
Hani a kereszténység mellett más hagyományok tanításaiból is számos idézetet hoz, hogy bemutassa például, mit jegyez föl az isteni írnok, vagy milyen virágokat gondoz az égi kertész, akivel Mária Magdolna találkozott (Jn 20,15).
A könyv talán legfőbb értelme azonban nem annyira a bibliai szimbólumok „megfejtése”, mint inkább maga a szimbolikus látásmód, amelyet a szerző, ezt nyugodtan mondhatjuk, mesteri szinten gyakorol. Ez sokszor több és mélyebb, mint a racionális értés – ha elsajátítjuk, a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységek és tárgyak is új színben tűnnek fel előttünk, Istenhez vezető „kis misztériumok” lesznek számunkra, ahogy azt Horváth Róbert kifejtette tavaly megjelent zseniális könyvében.
Az Isten mesterségei nem hallgatja el azt sem, mennyi mindent veszítettünk ezen a téren, és mennyi feladat áll előttünk, főként belső, szellemi értelemben. De elkeseredésre semmi ok, nem vagyunk magunkra hagyva, hiszen Krisztustól tudjuk: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.” (Jn 5,17)
Jean Hani: Isten mesterségei. Bevezetés a munka spiritualitásába. 2. kiadás. Gödöllő, 2026, Sursum Kiadó
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mit jelent a „könnyek adománya”? Miben különbözik a hétköznapi sírástól? Mi haszna van belőle a hívő embernek? Interjúnk Laki Zoltánnal, a Sursum Kiadó vezetőjével.
Ezt is ajánljuk a témában
Miért van kiemelt jelentősége Jézus keresztfán kimondott szavainak? Mi ad(hat)ja „a szenvedés értékét”? Tényleg túlságosan „búskomor” a katolikus egyház? A Sursum Kiadó vezetőjét kérdeztük.
Ezt is ajánljuk a témában
Vajon elképzelhető, hogy végső nagyságrendben minden vallás „ugyanarról szól”? Mikor indult el „a munka hanyatlása”? Léteznek még manapság szellemileg értékelhető munkafajták? Mi a szerepe a halálon való gyakori és intenzív elmélkedésnek? Szolipszista volt Hamvas Béla? A Sursum Kiadó vezetőjével beszélgettünk. Nagyinterjúnk.
Ezt is ajánljuk a témában
John Saward kivételesen magas színvonalú könyve éppen ebben segíthet bennünket – ha elfogadjuk.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha ez a csend, a szív csendje az igazi lakhelyünk, nem tévedünk el a világ zajában. Kocsi Lajos írása.
(Nyitókép forrása: a Sursum Kiadó Facebook-oldala)
Terjedelmes interjút adott a The New Yorker című lapnak a Nobel-díjas magyar író.
Tanúvallomások bizonyítják, hogy a kilencvenes évek első felében, a szarajevói ostrom idején jómódú nyugatiak ártatlan civilekre lődöztek a várost körülvevő dombkaréjról.
A Magyar Nemzeti Galéria Dolce vita című kiállítása jóval több, mint egyszerű katalógusa az utóbbi két évszázad „italomán” magyar képzőművészeinek és az ő legkülönbözőbb stílusú, a téma miatt mégis rokon alkotásaiknak. Itália rajongóinak műveit nézhetjük végig a Budavári Palotában.
Somogyi Győzővel nagy formátumú, pótolhatatlan alkotót, mestert és példaképet veszített el a magyar nyilvánosság és kulturális élet.
Amiről ezen a világon sokan tudnak, az nagy valószínűséggel pusztulásra van ítélve. Annak vége. Győrffy Ákos írása.
Alig egy esztendővel azután, hogy elhárult a szélsőjobboldali kormányalakítás közvetlen veszélye, Románia ugyanott tart az egymással civakodó mérsékelt pártok miatt.
„Mikor a címszereplő megérkezik illusztrálni a nevével fémjelzett jelenségről szóló cikket…” – kommentálta az esetet Hont.
