Az embernek be kell lépnie szíve csendjébe ahhoz, hogy tettei igazán gyümölcsözőek legyenek

(Az Ars et Viriditas konferencián elhangzott beszéd írott változata)

Tisztelt szerzőink, előadóink, kedves vendégeink, szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket az Ars et Viriditas konferencián. Rendezvényünk legfontosabb célja egy közösségi kezdeményezés elindítása és az ehhez kiindulási alapot nyújtó kiadvány, az Ars Naturae folyóirat különszámának bemutatása: ennek keretében pedig a találkozás, az eszmecsere lehetőségének megteremtése. 

Köszönöm szépen vendéglátónknak, Taraczky Dánielnek, hogy lehetővé tette a rendezvény megtartását, köszönöm szerzőinknek és vendégelőadónknak, Baritz Laura domonkos nővérnek a szíves együttműködést, és kedves vendégeinknek, hogy eljöttek és együtt lehetünk.

A feladatom most, hogy röviden vázoljam e kezdeményezés körvonalait. E néhány percben valóban csak körvonalakról beszélhetünk, hiszen igazi tartalmának megismeréséhez maga a kiadvány vezethet.

*

Az Ars et Viriditas – Az alkotó élet közössége a szépség, az igazság és a rend egységében. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Életünk tudati színvonalát döntően meghatározza, hogy képesek vagyunk-e felismerni ezt és ennek megfelelően cselekedni. Kezdeményezésünkkel ezért a felismerésért és alkalmazásáért szeretnénk tenni.

De hogyan értjük e tételmondatokat?

Mi több, életünk akkor bontakozhat ki igazán eleven módon, avagy akkor vezet a beteljesedés felé, ha ezt az alkotói oldalát gyakoroljuk önmagunk és a világ vonatkozásában.

Ennek pedig van egy alapvető feltétele: hogy

– hogy a saját természetének megfelelő tevékenységet végezze, megtalálja azt, amit magáénak érez, amit követni képes, amiben alkotni tud – és szándékosan nem azt a kifejezést használom, hogy „amit szeret”, mert ez nem mindig az, amit a legjobban szeretnénk csinálni – hiszen ezt a létmódot az emberinél magasabb rendű isteni gondviselés kínálja fel nekünk. 

Ha mindez teljesül, akkor az ember olyasfajta felelősséggel kezd tevékenykedni, amely az élet természetfeletti célját is tekintetbe veszi, és amelyből a cselekvés helyes mértékeinek felismerése fakad.

Hogyan lehet tehát a mívesnapok tudatát felébreszteni? Ez is egyik fontos törekvésünk.

De az alkotói szemlélet gyakorlásának végső eredménye ennél több: olyan élet, amely szellemi rendeltetése szerint bontakozik ki, vagyis amely metafizikai értelemben is teljesül – és amit felfelé mutatónak, Isten irányában nyitottnak és ezért kiteljesedettnek nevezhetünk.

Nos, így állnak előttünk e kezdeményezés körvonalai.

*

Könnyen felvethető persze: a média- és tudatipari szuggesztiók vajon nem szintén a cselekvésre alapozva fokozzák-e végletekig az aktivizmust és a gyűjtési szenvedélyt? És még tovább menve: a reklámipar nem ugyanígy a kiteljesedést, az önmegvalósítást szorgalmazza-e? Nem a „saját utunk” követésére buzdítanak-e lépten nyomon, azt harsogva, hogy „legyünk önmagunk” – mert valóban így van,

De hadd említsek egy más irányú ellenvetést is: szokták mondani, mennyivel jobb, hogy a technológiai eszközökkel kiválthatjuk a fizikai munkák minden fázisát – például az élelmiszertermelésben és a mezőgazdaságban? 

Nos, ez az a szemléleti vonal, amelynek a szélső pontján azok állnak, akik alig várják, hogy végre „nem organikus entitások” és „érzelemmentes algoritmusok” irányítsák a Földet és az embert. 

Mert valóban olyan kérdéskörről van szó, amelyet kihasznál a modern mentalitás a maga érvényesülési és társadalomformáló törekvéseivel. Ugyanakkor fel kell ismernünk – és ez a felismerés egy fontos kiindulópontunk –, hogy mindez azért lehetséges, mert a cselekvést kiszolgáltatjuk a most említett tendenciáknak, vagy azoknak az erőknek, melyek az ember legfelszínesebb vágyait mozgósítják. 

Jellemző módon ilyesfajta üdvös távlatokkal ma nem feltétlenül valamely sztárfilozófus könyvében találkozhatunk. Ugyanakkor, ha kinyitjuk szemeinket, észrevehetjük, hogy nagyon is jelen vannak, a legkülönbözőbb területeken. Engedjék meg, hogy egy ismert művész gondolatait idézzem, aki a zene világában tevékenykedik. Nick Cave mondja a következőket egy interjúkötetében a cselekvés üdvös távlatai kapcsán:

Kedves Barátaink, itt és most egy ilyesfajta ellenszerről beszélünk a cinizmus és a kiábrándultság ellen.

Ma olyan helyzetben vagyunk, hogy az élet e legalapvetőbb tényeit kell újra elevenné tennünk, mert az ember elméleti szakkönyvekbe, vagy a múlt ködébe száműzte ezeket. Feladatunk, hogy újra megelevenítsük, és közösségi egyetértés tárgyává tegyük ezeket – ezt pedig életpéldák és megismerés révén tehetjük. 

*

Az Ars et Viriditas tehát az alkotó cselekvésre, a természettörvényre és az ember rendeltetésére fordítja a figyelmet – olyan ideák mentén, mint a szépség–igazság–rend egysége, hivatásunk és életcélunk megtalálása, vagy az alkotói szemlélet mibenléte.

Az ezekre irányuló értő figyelem egyfelől egy egészségesebb társadalomképhez is vezethetne, hiszen így törekvéseinket transzcendens eredőihez hangolnánk. Ez lenne a kulcsa annak, hogy értéküknek, szerepüknek megfelelően viszonyuljunk az emberi tevékenységek széles skálájához, többek között a kétkezi munkákhoz is.

Más oldalról,

Az Ars et Viriditas e tekintetben is fontos kiindulópontokat adhat.

A magyar nyelvben eredetileg a hivatás isteni elhívást jelent – vocatio divina: „isteni akarat jelentkezését, mely az embert mintegy arra hívja, hogy a lélek jó sugallatát kövesse, s az ajánlkozó égi malasztot hasznára fordítsa” (Czuczor-Fogarasi)

Ez az isteni akarat bennünk természetes hajlamok formájában is kifejezésre jut. Egyszerű példából kiindulva: csak gondoljuk végig, miért lehet valaki kiváló szakember egy adott területen? Talán kényszerből válik szakmájának értő és figyelmes művelőjévé? Mi „kényszerítene” egy földművest, vagy mesterembert arra, hogy minden nehézség és kínálkozó jobb lehetőség ellenére holtáig kitartson tevékenysége mellett?

*

Olyan kifejezéseket említettem, hogy alkotói szemlélet, természettörvény, az ember rendeltetése.

Ahhoz tehát, hogy megértsük, mit jelent a saját természet szerint, elhivatottan cselekedni és ebben az értelemben kiteljesedni, fel kell idéznünk, hogy

Ez a forrás egzisztenciális lényünk végső formáját is magában foglalja: földi életünk előképét és beteljesedett állapotát. – A tökéletesség és szépség éppen e végső forma elérésében kapja meg értelmét és valódi jelentését. Így érthetjük meg, hogy a kiteljesedés nem anyagi feltételek mentén, hanem saját természetünk megvalósításával lehetséges, ez képezi mintegy alapanyagát annak az áldozatnak, amit tetteinkkel az örökkévaló forrásnak szentelhetünk. 

Fontos újra megértenünk, hogy ehhez minden lehetőség adott számunkra, bárhol is legyen a helyünk, feladatunk a világban. Magunkban hordozzuk a feltételeket, lehetőségeket, amelyek az üdvösség irányába vezető életforma beteljesítéséhez szükségesek – és azokat értelmünkkel ismerhetjük fel.

Éppen ezt tanítja nekünk Szent Tamás, hogy:

E természettörvény azonban akkor juthat beteljesedésre, ha maradéktalanul belesimul abba a rendbe, amelyből vétetett, amelynek részese, s amelyet Isten alkotott az egész világmindenségre nézve. Ezt az örökkévaló rendet nevezik a keresztény gondolkozók örök törvénynek – az isteni bölcsességnek, ahogy minden mozgást és változást irányít.

Ezt a törvény-jelleget hajlamos lehet az ember egyfajta kényszerként felfogni. Nem erről van szó. Csak akkor jelenik meg kényszerként és szükségként az ember számára, ha értelmével nem ismeri fel létezésének alapját, kiindulópontját, lételvét.

Ez az összefüggés, aminek megpillantásához az Ars et Viriditas segítséget kíván nyújtani. Innen származtatható kiemelt üzenete, hogy tetteinknek visszavonhatatlan hatása van sorsunkra és a világra, mert tetteinkkel is az örökkévalóságra építkezünk, sorsunk végső alakját formáljuk.

Az „Ars et viriditas” tehát a természettörvény és az örök törvény két fontos mozzanatára hívja fel a figyelmet: az istenképiség művészi, alkotói oldalára, illetve az isteni teremtőerők működésmódjára. Voltaképpen e kettő összehangolására van szükség ahhoz, hogy az ember valóban teljes életet élhessen. 

*

A kiadványban e kérdéskör különböző arculatait ragadjuk meg a teológiától, a filozófián, művészeteken, mesterségeken át a lélek kibontakozásának, az alkotás és a tudásátadás összefüggéseinek vonaláig.

Ha majd olvassák és itt meghallgatják szerzőinket, látni fogják, hogy nemcsak szavakkal, hanem életpéldákkal, cselekvésmódok megelevenítésével igyekszünk közvetíteni. A kiadvány egyik célja éppen ez: ihletet adni, inspirációkat, alkotói lehetőségeket, perspektívákat, reményt, és ezek mentén közösségileg egymást támogatni.

*

Ha abból indultunk ki, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, az azt is jeleni, hogy –

A cselekvő életben sem lehet más példaképünk Krisztusnál, aki az emberlét minden mozzanatát megújította a végső valóság irányában.

Kérem Önöket, emlékezzenek majd erre ezekben az időkben, mert különösképpen felértékelődhet az Ars et Viriditas üzenete. 

Mert ha az ünnepnapokon a liturgia és a szentáldozat misztériumában tapasztaljuk meg ezt, akkor a mindennapokban ebben a csendben léphetünk kapcsolatba Isten alkotóerejével. Azzal az erővel, amely itt és most teremti a világot; amely a Szentháromság belső életéből fakad; és amely jelen van Krisztus megtestesülésének és keresztáldozatának megújító és életadó hatalmában. 

Ennek szellemében igazán alakítani magunkat és a világot annyit tesz, hogy

Ez a forrása az alkotó cselekvésnek, a természettörvénynek és az ember rendeltetésének.

***

***

***