John Saward kivételesen magas színvonalú könyve éppen ebben segíthet bennünket – ha elfogadjuk.
A mennyország manapság kevéssé mozgatja meg az ember képzeletét (még a vallásos, hívő emberét is). Gyakran úgy közelítünk hozzá, mint puszta teológiai koncepcióhoz, amely
nem mond semmit rólunk, nem ad hozzá semmit az életünkhöz.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni (vagy magunk előtt letagadni), hogy ez a „hely” mennyire fontos, éppen nekünk – lévén nemcsak „Isten országa”, hanem a valódi hazánk is, ahol emberi létünk egyedül beteljesedhet. Ahol a mulandó örök lesz, a tökéletlen tökéletes, és a szenvedés, ami elválaszthatatlan a földi élettől, véget ér.
De csak akkor, ha eljutunk ide – ha el akarunk jutni, ha ez a célunk, a vágyunk.
John Saward első magyar nyelven megjelent könyve leginkább ebben segít bennünket: hogy újra célként tudjunk gondolni a mennyországra, higgyünk a lehetőségében (valóságában), és értelmünkkel, akaratunkkal közeledni tudjunk hozzá.
A neves kortárs teológus kísérletet tesz arra, hogy átfogóan bemutassa a katolikus egyház mennyországra vonatkozó hagyományos tanítását. Elmélkedésének keretét Enguerrand Quarton egy 1453-ban festett oltárképe adja (az erről készített fotót a magyar kiadás képmellékletként tartalmazza), valamint
a szent atyák és a skolasztikus teológusok, különösen Aquinói Szent Tamás és Karthauzi Dénes művei.
Saward számos idézet, magyarázat és példa segítségével vezeti végig az olvasót a mennyország teológiáján – a nehéz téma ellenére meglehetősen közérthető módon, egyaránt elkerülve a személyes érzelgősséget vagy a száraz tudományosságot. Bár teológiáról van szó,
a könyv áttételesen a hazaszeretet és a „jó élet” mibenlétére, végső alapjára is rámutat –
hiszen a földi és az égi haza, a földi és az égi boldogság, a földi és az égi szabadság nem választható el egymástól. Ez Saward egyik alapvető üzenete hozzánk:
„Kedves magyar olvasók, nemes hazátok és drága Angliám szentjei éppen azért cselekedtek nagy jót a földön, mert lelki szemeiket a Legfőbb jóra, vagyis Istenre irányították, s a vele és szentjeivel való örök életre. A hit fényében az evilági életet a maga megfelelő arányaiban látták, és így okosan és igazságosan, lelkierővel és mértékletesen használták fel mulandó javait. »Először Isten országát és az ő igazságosságát keresték«, bízva abban, hogy saját és népük szükségletei beteljesülnek Isten Gondviselése által.”
A könyv bemutatójára – Alácsi Ervin János fordító, valamint a kötet szerkesztői, Laki Zoltán és Kocsi Lajos közreműködésével – június 21-én szerdán 18.00 órától kerül sor a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében.
A könyvről részletesen itt olvashat: https://www.sursum.hu/saward
***
(A nyitóképen Enguerrand Quarton festményének részlete látható)
A pap és a templom tisztelete alapvető erkölcsi norma – mondja a Mandinernek Makláry Ákos görögkatolikus parókus, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke. Makláry Ákost Hadházy Ákosék keddi, ferenciek terei akciójáról kérdeztük. Interjúnk.
A Hit Gyülekezetéből távozó Pajor Tamás pedig „kontraproduktív politikai mozgalomnak” tartja az LMBTQ-mozgalmat.
Szívfacsaró gondolatok.
A népszerű republikánus influenszer gyilkosáról kiderült, hogy egy transzneművel élt együtt, és hiába republikánus a családja, ő maga régen radikálisan balra tolódott. Nem a Charlie Kirk elleni az első transzneműséggel kapcsolatos, egyben keresztényellenes merénylet Amerikában. Összefoglalónk.
Miért ünnepelnek a katolikusok egy barbár kivégzőeszközt? Végül is... a kérdés jogos: tényleg, miért állítjuk középpontba azt a fát, amelyen az Emberfia kínhalált szenvedett? Ádám Rebeka Nóra írása.
Túlságosan könnyű megülni a langyos vízben, és elhinni, hogy sosem jöhet olyan új medencemester, aki lassan felforralja a vizet. Pedig jöhet, és látjuk, hogy itt van a kapuban. Giró-Szász Áron írása.
Vasárnap közel ötszázan indultak a hetekkel ezelőtt eltűnt Kaszás Nikolett keresésére.
Fenyegető felirat jelent meg a városban Márki-Zay legutóbbi, kudarcba fulladt tüntetési kísérlete után.
