A fő probléma, hogy a keleti vallások tanításait és gyakorlati elemeit Nyugaton már jó ideje a legtöbbször eredeti értelmükből kiforgatva, a new age szellemében tolmácsolják, és ennek keretében „követik” (tisztelet a kivételnek).
Egy buddhista példa szerint vannak olyan kérdések, amelyeket sem kiköpni, sem lenyelni nem lehet. Hasonló érzés merülhet fel bennünk, amikor a vallási igazságokra fogékony, netalán mélyen hívő keresztény emberként más világvallások tanításával találkozunk.
Vajon szövetségesünk-e például a buddhizmus vagy a hinduizmus abban a nagy, egyre több szintre kiterjedő harcban, amit a lélek üdvéért és saját hagyományunk, vallási gyökerű kultúránk megőrzéséért folytatunk – vagy inkább ellenségünk?
Normális esetben ez nem is lenne kérdés, hiszen olyan vallási hagyományokról beszélünk, amelyek a kereszténységhez hasonlóan többezer éven keresztül emberek milliót tanították és ösztönözték arra, hogy „tagadják meg önmagukat”, és „törekedjenek az odafent valókra”. A feltétlen és örök valóságra – mert ez az élet értelme, minden valódi közösség és kultúra alapja. „A hasonló örül a hasonlónak”, gondolhatnánk teljes joggal – a hagyomány megerősíti a hagyományt, a szellem a szellemet, és önfeladás nélkül, hamis ökumené nélkül is természetes szövetséget alkotnak. Kiváltképp az elvallástalanodás korában, amikor már nemcsak egyes dogmák elfogadásával van probléma, hanem a transzcendenciába vett mindenfajta hit megrendülni látszik, vagy még pontosabban, ahogy a neves francia katolikus gondolkozó, Jean Borella fogalmazott,
kezdjük elveszíteni a természetfeletti iránti érzéket.
A helyzet azonban sajnos nem ilyen egyszerű. A fő probléma, hogy a keleti vallások tanításait és gyakorlati elemeit Nyugaton már jó ideje a legtöbbször eredeti értelmükből kiforgatva, a new age szellemében tolmácsolják, és ennek keretében „követik” (tisztelet a kivételnek). A járványszerűen terjedő modern (ál)spiritualitás egyik formájaként, amely nyíltan vagy burkoltan minden intézményes vallás tekintélyét elutasítja, a világon túliról nem tud és nem is akar tudni, sem pedig metafizikáról, törekvésről, személytelenségről és hasonló ideákról –
mintha csak azért találták volna ki, hogy a valódi szellemi érzékenységet eltorzítsa, és az ilyen irányban fogékony embereket tévutakra vezesse.
Nem túlzás azt mondani, hogy a probléma egész kultúránkra kihatással van, vagy lesz – pedig a megoldás tulajdonképpen egyszerű lenne. Ha a keleti vallások tanításait hiteles források alapján tárjuk fel, autentikus módon értelmezzük, és mindezt kellő felkészültséggel, érzékenységgel tesszük, akkor valóban „szövetségesek”, elmélyítik a hagyományos vallási igazságokat és értékeket. Például az alapvető emberi erények szintjén (ne feledkezzünk meg róla, hogy minden vallás etikája hasonló elvekre és emberképre épül).
De segíthetnek bizonyos alapvető fogalmak és szimbólumok árnyaltabb megértésében is – valahogy úgy, mint annak idején a görög filozófia, amelyet a kereszténység az idők során részben magába olvasztott.
Jó kiindulópontot adhat egy ilyesfajta törekvéshez a 14. században élt tibeti tanító, Longcsen Rabdzsampa Kincses hajó című könyvecskéje, amely nemrég látott napvilágot a Sursum Kiadónál, „A hagyományok szövegforrásai” sorozatban. A kiadó az elmúlt években több fontos katolikus művet és néhány hinduizmushoz kapcsolódó kiadványt is megjelentetett – a hagyományok együttes tisztelete a fenti okok fényében korántsem véletlen.
A Kincses hajó a tibeti buddhizmus legmagasabb „ösvényének” tekintett dzogcsen tanításait és gyakorlatát összegzi, egy rendhagyó kommentár formájában.
Az irányzat neve „teljes tökéletességet” vagy „nagy tökéletességet” jelent, és egyfajta végső állapotra utal, analóg értelemben a páli megfogalmazással, mely szerint a lét beteljesedésekor „Isten lesz minden mindenben”. A dzogcsen különlegessége azonban nem is annyira ez, mint inkább e végső állapotra való közvetlen irányulás, amit szintén analóg értelemben, Meister Eckhart nyomán „Isten módszer nélküli keresésének” nevezhetnénk. Pontos megfelelésről természetésen egyik esetben sem beszélhetünk, már csak azért sem, mert a dzogcsen nem Istennek nevezi a feltétlent, a lét Alapját és „Teremtőkirályát” (noha szintén három őselv egységeként fogja fel, és személyes formában, az őseredeti Buddha alakjában is tiszteli). Az analógia azonban kétségtelenül fennáll.
Ugyanez igaz olyan alapfogalmak értelmezésére, mint a valóság, az igazság, az akarat, a szabadság, az együttérzés, a tudás vagy a tudat.
A megközelítés, amivel a könyvben találkozunk, nagyon távol áll az „ezo-spiri” világától, de korántsem áll olyan távol a nyugati teológia és filozófia szemléletétől vagy kérdésfeltevéseitől. És ilyen vonatkozásban akár megvilágító erejű is lehet. Akinek van füle, hallja meg!
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mit jelent a „könnyek adománya”? Miben különbözik a hétköznapi sírástól? Mi haszna van belőle a hívő embernek? Interjúnk Laki Zoltánnal, a Sursum Kiadó vezetőjével.
Ezt is ajánljuk a témában
John Saward kivételesen magas színvonalú könyve éppen ebben segíthet bennünket – ha elfogadjuk.
Ezt is ajánljuk a témában
Vajon elképzelhető, hogy végső nagyságrendben minden vallás „ugyanarról szól”? Mikor indult el „a munka hanyatlása”? Léteznek még manapság szellemileg értékelhető munkafajták? Mi a szerepe a halálon való gyakori és intenzív elmélkedésnek? Szolipszista volt Hamvas Béla? A Sursum Kiadó vezetőjével beszélgettünk. Nagyinterjúnk.
(Nyitókép: a Kincses hajó c. kötet borítójának részlete)
JD Vance egy több ezer fős stadionban mondta ezt.
A humanizmus egy vallás, ami ledegradálja az embert, és valójában egy szélsőbaloldali politikát takar. Nem kérünk belőle, Humanisták nevű pártként sem. Szilvay Gergely írása.
Fiatalok beszélgettek a kereszténységről, közösségükről, Európa jövőjéről.
Márton a legnépszerűbb szentek egyike, némely számítások szerint az ő tiszteletére szentelték világszerte a legtöbb templomot. Na de miért eszünk az emléknapján libát? Vágvölgyi Gergely írása.
Az Egyesült Államok azt mondja, hogy hajlandó lenne katonailag is beavatkozni a vallásszabadság védelmében.
Brutális megszorítási tervek láttak napvilágot.
Bütyök közönsége attól lett a leglelkesebb, hogy újra megyének fogják nevezni a vármegyéket.
Ahogyan nincs ingyenes színház- vagy mozijegy, sem ingyenes könyv, úgy ezen a területen is joggal várják el a vezetők, hogy legyen lehetőségük a bevételszerzésre, ezzel is kiegészítve a szerény fenntartói forrásokat.
