Ma együttesen emlékezünk mindazokra a névtelen és ismert szentekre és boldogokra, akik magyar földön éltek – és hősies fokon gyakorolva az erényeket, tanúságot tettek Jézus Krisztusról, példát adva minden nemzedéknek.
Van egy nap a kalendáriumban, ami megkülönböztetett módon kedves lehet a magyar katolikusok számára. November 13-án kerül sorra a magyar szentek és boldogok emléknapja, amikor az Egyház együtt megemlékezik mindazokról, akiknek nincs külön emléknapjuk, akik névtelen szentek, a hétköznapok nagy szentjei voltak. Vannak köztük olyanok, akik élete a legendáriumon keresztül hagyományozódott ránk, vannak köztük férfiak és nők, egyházi szolgálatot vállalók és családosok, csodákat kieszközlők és önmagukat Jézus Krisztusért teljesen kiüresítők.
Ezen a napon természetesen azokra a magyar szentekre és boldogokra is gondolunk, akik bevonultak az (egyház)történelembe.
Ahogy írtuk fentebb: szívünknek különösen kedves nap a mai, amely egyébként mindenszentek ünnepéhez is kapcsolódik.
Arról van szó tehát, hogy együtt emlékezünk minden szentéletű magyarra, akik az egyház történelme folyamán itt éltek ezen a földön és úgy tudtak élni, hogy az egyház példaként állíthatja őket a hívek elé. Ezt az összegzést már Écsy Gábor atya, a budapesti Magyar Szentek Temploma plébánosa adja a Mandinernek. A katolikus pap rámutat, különböző listák vannak arra vonatkozóan, hányan is vannak a magyar szentek és boldogok, illetve azok, akik életük egy szakaszában kötődtek a magyarsághoz, vagy éppen a későbbi Magyarország területén születtek. Ráadásul, mint mondja, nem csak azokra gondolhatunk ezen az ünnepen, akik már kanonizált szentek. Sokan vannak olyanok is, akikkel ez még nem történt meg, de a magyar egyház a boldoggá- és szenttéavatásuk reményével tekint a jövőbe. Ilyenek például a múlt század szentéletű emberei,
Mindszenty József bíboros, Márton Áron püspök, Ervin Gábor atya, vagy éppen Esterházy János. „Sokan voltak itt, magyar földön, akik példaként állnak előttünk” – hangsúlyozza Écsy Gábor.
Rámutat arra is: a katolikusok számára nagy öröm, hogy lassan harminc éve egy templom is kifejezetten a magyar szentek és boldogok tiszteletére lett szentelve. Gábor atya, aki szervező lelkészként már az építkezés alatt is felelős volt a projektért, elmondja: az épületet a millecentenárium alkalmára készülve emelték, a magyar államiság ezredik évfordulójának tiszteletére. A kiemelkedő évfordulót a katolikus egyház azzal ünnepelte, hogy új templomot épített, aminek titulusával is saját szentjeink példáját kívánta elénk állítani. Az épület az 1996-os világkiállítás idején a Vatikán pavilonjaként szolgált volna, majd a tervek szerint ezt követően nyerte volna el végső és teljes funkcióját.
Bár Magyarország visszalépett az expo megrendezésétől, a templom elkészült és Paskai László bíboros 1996. augusztus 17-én ünnepélyesen felszentelte.
Arra a kérdésre, hogy szentjeink ma is releváns üzenettel bírnak-e, Écsy Gábor határozottan válaszol: teljes mértékben. A plébános szerint ugyanis azok az erények, amelyeket megéltek és szinte tökéletes szinten gyakoroltak, ma is támpontok számunkra, hogy tisztességes, becsületes életet élve hasznos tagjai legyünk az egyházunknak, a társadalomnak.
Ma különösen nagy jelentősége van a hit megvallásának, miközben világszerte egyre több helyen üldözik a keresztényeket.
Ezen a napon különösen tisztán láthatjuk, hogy jártak előttünk olyanok, akik bátran megélték és megvallották hitüket, semmi sem riasztotta vissza őket ettől. Vértanúink hősiessége is erre emlékeztet minket.
Ezért is ünnepeljük minden évben visszatérően a szentjeinket, hogy erőt merítsünk példájukból és bátran kérjük közbenjárásukat, hiszen közvetítik kéréseinket az Úr Jézus felé – hangsúlyozza Écsy Gábor.
A plébános tapasztalata szerint ilyenkor megnő a templom forgalma is, többen látogatnak el hozzájuk. Az espereskerület is összefog, a környék valamennyi papja eljön, hogy az esti ünnepi szentmisét közösen mutassák be. Márpedig Gábor atyáék nagyon készülnek az ünnepre:
idén szabadtéri kiállítás is nyílik a templom előtt, amelyen húsz magyar szent életét mutatják majd be, nemcsak a híveknek, hanem az utca járókelőinek is.
Az este 19:15-kor kezdődő ünnepi mise főcelebránsa Udvardy György veszprémi érsek lesz, aki mintegy az est fénypontjaként elhelyezi a magyar szentek ereklyetáblájában a közelmúltban boldoggá avatott szűz és vértanú, Bódi Mária Magdolna ereklyéjét. Ebbe a különleges táblába ugyanis Écsy Gábor igyekszik összegyűjteni minden kanonizált magyar szent és boldog ereklyéjét, legalábbis azokét, akikét lehetséges.
Boldog Salkaházi Sára testét például, akit 1944. december 27-én a nyilasok a jeges Dunába lőttek, sohasem találták meg, így esetében csak úgynevezett másodlagos ereklye, egykori ruhájának egy kis darabja őrizhető.
A Magyar Szentek Temploma egyébként nemcsak az ünnepen, hanem minden áldott nap nyitva áll reggel 7 és este 18 óra között, és várja azokat, akik elcsendesedni, imádkozni vágynak. Mint Écsy Gábor emlékeztet, a templom közvetlen szomszédságában állnak az egyetemi épületek, ezért várják a fiatalokat is. Örömteli tapasztalat, hogy be is térnek közülük jópáran. A vizsgaidőszakban azért többen jönnek, teszi hozzá nevetve; valószínűleg érzik, hogy a mennyei segítség nem elhanyagolható. A magyar szentek és boldogok értük is szívesen közbenjárnak Istennél.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Hogyan indult el Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási ügye? Miként zajlik egy ilyen a döntés a Vatikánban? Kik a vértanúk, a boldogok, a szentek? Kovács Gergely okleveles posztulátort kérdeztük.
Ezt is ajánljuk a témában
Szent István felajánlása nem csupán vallási, hanem közjogi aktus is volt: a magyarság majd' ezer éve él a Szűzanya oltalmában. Nádor Koppány Zsombor teológussal, a Szent István Intézet kutatási igazgatójával beszélgettünk.
Ezt is ajánljuk a témában
III. Ottó templomot emelt Szent Adalbert tiszteletére, majd 1000-ben Lengyelországba látogatott. Olyan esemény ez máig a lengyeleknél, mint nekünk István megkoronázása. Nizalowski Attila írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Ilyen pedigrével valóságos „merjünk kicsik lenni”-hozzáállásnak hat, ha magunkra nézve a kultúrkereszténységet tekintjük az elérhető maximumnak. Francesca Rivafinoli írása.
(A nyitóképen: a krakkói Isteni Irgalmasság bazilika magyar kápolnájának mozaikja / Mandiner)
Ezt is ajánljuk a témában
Az erények modern és posztmodern karneváljára nem „hívták meg” az alázatot. Hogy miért? Mert ezen a részeg mulatságon csak a gőg által megrontott erények vehetnek részt. (Nagyböjti sorozatunk IV. része.) Czopf Áron esszéje.
Advent, az annak megéléséhez szükséges lelkiállapot privilégium, amely összeférhetetlen a 21. századi kapitalizmussal. Kohán Mátyás írása.
„A tapasztalat azt mutatja, hogy amíg nem Krisztus ül azon a trónon, addig nincs harmónia az életünkben.” A Regnum Christi missziósával jártuk körül Krisztus Király ünnepét. Interjúnk.
A világ túl nagy befolyással bír az istenképünkre (is). Mintha mi tudnánk jobban mindent – mintha mi lennénk a középpontban. Alázat nélkül nem fog menni. Vágvölgyi Gergely írása.
Napokig töprengtem, kit kérdezzek meg a szegénységről, mert sokan sokféle okosságot tudtak volna mondani. Végül úgy döntöttem, olyasvalakivel ülök le beszélgetni, akit a világ nélkülözőnek lát, s őt kérdezem arról: ki a szegény.
Márton a legnépszerűbb szentek egyike, némely számítások szerint az ő tiszteletére szentelték világszerte a legtöbb templomot. Na de miért eszünk az emléknapján libát? Vágvölgyi Gergely írása.
A német politológus szerint Budapest nem hisz a könnyeknek.
Kettős mérce.
Válogatottunk (egyik) hőse úgy érezte magát, mint egy magyar–román futballmeccsen.
