Arról van szó tehát, hogy együtt emlékezünk minden szentéletű magyarra, akik az egyház történelme folyamán itt éltek ezen a földön és úgy tudtak élni, hogy az egyház példaként állíthatja őket a hívek elé. Ezt az összegzést már Écsy Gábor atya, a budapesti Magyar Szentek Temploma plébánosa adja a Mandinernek. A katolikus pap rámutat, különböző listák vannak arra vonatkozóan, hányan is vannak a magyar szentek és boldogok, illetve azok, akik életük egy szakaszában kötődtek a magyarsághoz, vagy éppen a későbbi Magyarország területén születtek. Ráadásul, mint mondja, nem csak azokra gondolhatunk ezen az ünnepen, akik már kanonizált szentek. Sokan vannak olyanok is, akikkel ez még nem történt meg, de a magyar egyház a boldoggá- és szenttéavatásuk reményével tekint a jövőbe. Ilyenek például a múlt század szentéletű emberei,
Mindszenty József bíboros, Márton Áron püspök, Ervin Gábor atya, vagy éppen Esterházy János. „Sokan voltak itt, magyar földön, akik példaként állnak előttünk” – hangsúlyozza Écsy Gábor.
Rámutat arra is: a katolikusok számára nagy öröm, hogy lassan harminc éve egy templom is kifejezetten a magyar szentek és boldogok tiszteletére lett szentelve. Gábor atya, aki szervező lelkészként már az építkezés alatt is felelős volt a projektért, elmondja: az épületet a millecentenárium alkalmára készülve emelték, a magyar államiság ezredik évfordulójának tiszteletére. A kiemelkedő évfordulót a katolikus egyház azzal ünnepelte, hogy új templomot épített, aminek titulusával is saját szentjeink példáját kívánta elénk állítani. Az épület az 1996-os világkiállítás idején a Vatikán pavilonjaként szolgált volna, majd a tervek szerint ezt követően nyerte volna el végső és teljes funkcióját.