A vértanúság ajándék: nem lehet célként kitűzni, csak elfogadni

***

Hogyan indult el Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási ügye, ki kezdeményezte a folyamatot, és milyen motivációból?

Ez talán az egyik legizgalmasabb kérdés az egész eljárásban. Amikor Bódi Mária Magdolna vértanúsága 1945. március 23-án megtörtént, Mindszenty József még veszprémi püspök volt, nem esztergomi érsek. Akkoriban nyilas fogságban, házi őrizetben tartották Sopronban, és csak április végén térhetett vissza Veszprémbe. Ott, a háború utáni zavaros helyzetben értesült az egyházmegyében történtekről: hogyan vonult át a front, és mi történt Bódi Magdival. 

Mindszenty számára rendkívül fontos volt, hogy a tragédiák közepette – a nácizmus, a nyilas diktatúra, majd a közelgő kommunizmus árnyékában – a hősiesség példái ne merüljenek feledésbe. Ezért már püspökként, később pedig érsekként is szorgalmazta a vértanúság történetek megörökítését. Magdi esetében egy hónappal a halála után, 1945. április 24-én már meg is kezdődött a vizsgálat. Bár ez még nem volt hivatalos egyházjogi eljárás, Mindszenty kinevezett egy posztulátort és egy vizsgálóbizottságot is – ami önmagában bátor lépés volt, hiszen az akkor még bonyolultabb előírásokat nem teljesen ismerték.

Milyen források, dokumentumok, tanúvallomások kerültek elő az eljárás során?

A vizsgálat során tizenhárom tanúvallomás született, amelyekre később Mindszenty utódja 1947 és 1950 között már hivatalos eljárásban építhetett. Ekkor további huszonhárom tanúvallomást gyűjtöttek össze. Különösen értékes anyag ez, mert a vallomások nagyon széles körből érkeztek: 17 és 73 év közötti tanúk, köztük öt pap vallomása.

Ráadásul, ha jól tudom, konkrét szemtanúja is volt a vértanúságnak.

Így van; a legnagyobb jelentősége annak van, hogy Magdi vértanúságának öt szemtanúja is volt. Ez rendkívüli, hiszen a 20. századi üldöztetések számos vértanújáról egyetlen szemtanú sem maradt, sokszor csak közvetett bizonyítékok vannak. Ez az értékes forrásanyag a kommunista időkben lappangott: 1952-ben egy rejtekhelyre került, hogy megmentsék a hatalom elől. Senki sem tudta, hogy megvan-e még, mígnem 2010-ben, a Szent Mihály Plébánián előkerült – éppen akkor, amikor a 2008-ban újraindított szentté avatási eljárás történészbizottsága már dolgozott. Ez szinte gondviselésszerű esemény volt. A 2000-es évekre a legtöbb tanú már nem élt volna, így ez az anyag pótolhatatlan: szakmailag és tartalmilag kiemelkedő jelentőségű. 

és bízom benne, hogy hamarosan publikációk is születnek, amelyek közkinccsé teszik ezt a páratlan értékű tanúságtételt.

Vértanú, boldog, szent – melyik mit jelent pontosan, és hogyan vizsgálják, hogy valaki megfelel-e az avatás feltételeinek?

A szentté avatási eljárásnak három formája van. Az első a vértanúság, amely a legősibb: a keresztény ősegyház gyakorlata óta ismert. Ez azt jelenti, hogy valaki Krisztus hitéért vagy a keresztény erkölcsért adja az életét. A vértanúknál három szempontot kell igazolni: az egyik, hogy maga a vértanú szabad akarattal vállalta-e az életáldozatot, és ennek életében valamilyen jelét is adta; a másik, hogy az üldöző szándéka kifejezetten a hit vagy valamely keresztény erkölcs ellen irányult-e; a harmadik pedig, hogy a vértanúság ténylegesen megtörtént-e, bizonyítható módon. 

A második típus az életszentség, a „hitvalló” szent: amikor valaki egész életével tesz tanúságot hite mellett. Az életszentség vizsgálatánál azt vizsgálja az egyház, hogyan gyakorolta valaki az erényeket (akár az isteni erényeket: hit, remény, szeretet, akár az emberi, másnéven sarkalatos erényeket), és hogyan mélyült a hite élete során. 

A harmadik pedig, amelyet a 20. század hozott, az életfelajánlás. Maximilian Kolbe ferences atya volt ennek az alapmintája, amikor a náci táborban egy másik ember helyett vállalta a halált. Ez a vértanúság és az életszentség közötti forma: amikor valaki a halál biztos veszélyében másokért ajánlja fel életét. Ez nem mindig gyilkosság következménye – akár betegségben is megvalósulhat. 

Mi alapján választja ki az egyház, hogy kit indít el a boldoggá és szentté avatás útján?

Latinul az eljárást kanonizációnak hívják, magyarul boldoggá és szentté avatási eljárásnak. Minden folyamat célja a szentté avatás, a boldoggá avatás pedig egy köztes, de nagyon fontos állomás. Az eljárás elindításához két alapvető szempont szükséges. Az egyik a közösségi tapasztalat: amikor az emberek életében, halálában vagy halála után egyértelműen érzékelik valakinél a szentséget vagy a vértanúság megvalósulását. Az egyház hite szerint ezt a Szentlélek ébreszti a közösségben. A másik szempont a lelkipásztori aktualitás: a szentek mindig példaképek is, akiket az adott korban az egyház különösen fontosnak tart bemutatni. Például Carlo Acutis vagy Goretti Mária ügye jól mutatja, hogy ma már fiatalokat, sőt gyermekeket is lehet szentté avatni – Bódi Magdi is ebbe a sorba illeszkedik. Ez a 20. század előtt elképzelhetetlen volt, mert akkor még úgy gondolták, hogy az erények hősies gyakorlása csak felnőttek számára lehetséges. 

Az is igaz, hogy az egyház a szentek felmutatásával egyfajta „kirakatot” ad magáról, vagyis tudatosan választja ki, kiket állít a Krisztus-követés példájaként az adott kor számára. De a szigorú eljárás miatt csak azok kerülhetnek ebbe a „szent kirakatba”, akik valóban megfelelnek a szentség feltételeinek.

Fontos megérteni azt is, hogy a szentté avatás nem valamiféle „Nobel-díj”. Az életszentség nem a tökéletesség hajszolása, hanem a hétköznapi jóság és szeretet kiteljesedése. A vértanúság pedig ajándék: nem lehet rá törekedni vagy célként kitűzni, csak elfogadni, ha a helyzet úgy adódik. Bódi Magdi esetében például a körülmények alakultak úgy, hogy üldözői el akarták venni a Krisztusnak felajánlott tisztaságát, ő ezért inkább vállalta a halált.

Ha Bódi Mária Magdolna boldoggá válik, milyen hatással lehet ez a magyar egyház életére? Elképzelhető, hogy a kultusza regionálisan vagy akár nemzetközileg is elterjed majd?

A boldoggá avatás és a szentté avatás közötti különbség lényege, hogy a boldog tisztelete helyi, a szenté pedig egyetemes. Boldoggá avatáskor a pápa engedélyezi, hogy valakit egy szűkebb körben, például egy adott egyházmegyében vagy országban tiszteljenek. Bódi Magdi esetében ez biztosan a Veszprémi Főegyházmegyét jelenti majd, de lehet, hogy az egész magyar egyházat is. 

A boldoggá avatáshoz vértanúk esetében nem szükséges csoda, a szentté avatáshoz viszont igen. Ezért Bódi Magdi ügyében is majd vizsgálni kell egy csodás eseményt, valamint a tiszteletének terjedését. Ez utóbbi már most is jól látható: a boldoggá avatása több ezer embert vonz, és biztosan hamarosan országosan, sőt nemzetközileg is ismert lesz. Hasonló ez ahhoz, ahogy Brenner János tisztelete gyorsan túlnőtt saját egyházmegyéjén. Magdi különösen vonzó példakép: fiatal, szerethető, átélhető történettel, és sokak számára fontos, hogy női vértanúról van szó. Ezért biztosra veszem, hogy tisztelete hamar elterjed, és ez erős alapja lesz majd a szentté avatásának is. 

Hogyan zajlik a döntés a Vatikánban – kik vesznek részt benne, és mi az a pont, amikor kimondható, hogy valaki hivatalosan boldoggá avatható?

A szentté avatásnak két szakasza van: először az egyházmegyében vizsgálják ki a jelölt életét vagy vértanúságát, ez teljesen a helyi püspök felelőssége. Bódi Magdi esetében itt gyűlt össze minden tanúvallomás és történeti forrás. Ezt az anyagot küldik Rómába, ahol három lépcsőben értékelik: először a történészek, aztán a teológusok, végül a bíborosok és püspökök testülete. Ők a pápa elé terjesztik az ügyet, és a Szentatya mondja ki a végső szót. Amikor ezt jóváhagyja, a jelöltet „tiszteletreméltónak” nevezhetjük, ahogy 2024 májusában Bódi Magdi esetében is történt. Ezután következhet a boldoggá avatás – vértanúknál nem kell hozzá csoda –, a szentté avatáshoz pedig majd egy csodás imameghallgatást kell igazolni. 

A boldoggá avatást is a pápa végzi: Bódi Magdit XIV. Leó pápa apostoli levélben avatja boldoggá, amit személyes képviseletében Erdő Péter bíboros fog ünnepélyesen felolvasni, kihirdetni.

*

Kovács Gergely okleveles posztulátor 1974-ben született Budapesten, ötgyermekes családban nőtt fel. Felsőfokú tanulmányait történelem-olasz tanári, hitoktatói, múzeumpedagógiai és mentálhigiéné szakokon végezte, a Magyar Nemzeti Múzeumban közművelődési szakemberként dolgozott. 2003-ban Rómában a Szenttéavatási Dikasztérium továbbképzésén posztulátori diplomát szerzett, azóta az Alapítvány munkatársa. Püspöki szakértő volt Brenner János, Bódi Mária Magdolna, valamint Hám János és a ferences vértanúk kanonizációs eljárásaiban, jelenleg Coreth Mária Terézia vizsgálati eljárásában vesz részt. 2012 nyarától a Mindszenty Alapítvány kurátora és ügyvivő képviselője, Mindszenty bíboros szenttéavatási eljárásának vice-posztulátora. 2017 óta a Károly Király Nemzetközi Imaliga magyar tagozatvezetője. Munkáját 2015-ben Mindszenty-emlékéremmel, 2018-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, 2023-ban a pápai Nagy Szent Gergely Rend lovagkeresztjével ismerték el. 

Nyitókép: Veszprémi Főegyházmegye