1918. december elsején mondta ki a gyulafehérvári román nemzetgyűlés Erdély és a Kárpátokon túli román területek egyesülését. A döntés papíron előremutató volt az erdélyi kisebbségek jogait illetően, de a Mandinernek nyilatkozó történész szerint elég csak megnézni Gyulafehérvár mai etnikai viszonyait, hogy megtudjuk, mi valósult meg az ígéretekből.
„1918. december elsején zajlott le a gyulafehérvári román nemzetgyűlés, amelynek évfordulója máig a román állam legnagyobb nemzeti ünnepe, hiszen ők ehhez kötik Erdély »csatlakozását« a királyi Romániához, Havasalföld és Moldva addigi királyságához. A román értelmezés szerint a nemzetgyűlésen a népszuverenitás érvényesült, hiszen román küldöttek összegyűltek Erdély népét képviselve és megszavazták az uniót a regáti, tehát a Kárpátokon túli királysággal” – foglalta össze a Mandinernek nyilatkozva Nánay Mihály történész, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa, az NKE közszolgálati egyetemi docense december elseje jelentőségét a román emlékezetben.
A történész rámutatott, hogy
a románok álláspontja az, hogy mivel a gyulafehérvári nemzetgyűlés már eldöntötte a kérdést, nem is volt szükség népszavazásra
vagy más egyéb eszközre, hogy törvényesítsék Erdély „csatlakozását” a Regáthoz. Éppen ezért Gyulafehérvár egy kultikus jelentőségű helyszín a román nemzettudat számára.
„Nem véletlen, hogy hosszú ideig a trianoni békediktátum évfordulóját nem is ünnepelték, csak a gyulafehérvári nemzetgyűlését. Pont azért, hogy jelezzék, tulajdonképpen nem a békeszerződés miatt került Erdély Romániához, hanem ezáltal a nemzetgyűlés és a nép akarata által” – magyarázta Nánay.
A történész azonban azt is megjegyezte, hogy
a gyulafehérvári nemzetgyűlésnek magyar szempontból számos szépséghibája volt.
Kezdve azzal, hogy sem a magyarok, sem a székelyek nem képviseltették magukat a nemzetgyűlésen (a magyar és székely kifejezések ebben nem etnikai különállást jelölnek, hanem arra utalnak, hogy Erdélyben a középkor óta két magyar ajkú politikai nemzet létezett, melyek nem azonos kollektív jogokat élveztek: a székely és a magyar – a szerk.).
„Tehát azt állítani, hogy ez Erdélynek a népét képviselte volna, nem helytálló”
– fogalmazott Nánay Mihály.
Mint mondta, a gyulafehérvári román nemzetgyűléssel szemben
egy kolozsvári nemzetgyűlést tartottak a magyarok, ahol kinyilvánították az akaratukat, hogy nem kívánnak csatlakozni Romániához.
„De hát addigra már a fegyvereké volt a szó, és a román hadsereg megszállta Erdélyt.
Végső soron ez döntötte el Erdély sorsát, a katonai erő és a megszállás. Önmagában pusztán ilyen deklarációk, mint amilyet a gyulafehérvári nemzetgyűlés is hozott, kevesek lettek volna. Ennek ellenére a román mitológiában hatalmasra nőtt a gyulafehérvári nemzetgyűlés jelentősége” – fejtette ki.
Az akkori magyar vezetés, Károlyi Mihály miniszterelnök kormánya sem tétlenkedett, csak éppen a románokat segítette.
Ezt is ajánljuk a témában
Farkastorokkal született, korán elárvult, és adott az élvezeteknek: kártyázott és beutazta a világot. Kevés politikus mondhatja el magáról, hogy ilyen kevés tehetséggel ilyen magasra kerüljön.
Nánay Mihály ugyanis rámutatott, a magyar kormány különvonatokat biztosított a gyulafehérvári román nemzetgyűlésre igyekező román képviselőknek,
„Ez igen érdekes fénytörésbe került, miután Erdélyt elszakították Magyarországtól, de a Károlyi-kormány döntésének valahol megvolt a logikája. Úgy gondolták, ha akadályoznák a román nemzetgyűlés létrejöttét, az rossz fényt vetne rájuk Párizsban és elveszítenék vele az antant jóindulatát. Ezzel csupán annyi probléma van, hogy
az antant jóindulata Magyarország felé már amúgy sem létezett.
A másik kritika, amit megjegyezhetünk, hogy egy dörzsölt kormány ilyen helyzetben nyilván nem vállalja fel nyíltan, hogy feltartóztatja a Gyulafehérvárra igyekvőket, de meglettek volna erre a politika egyéb regisztereiben rejlő módszerek is” – vélekedett Nánay.
A gyulafehérvári román nemzetgyűléssel kapcsolatban szokás emlegetni, hogy az ígéreteket is tett a kisebbségeknek.
Mennyi valósult meg ezekből? – tettük fel a kérdést Nánay Mihálynak.
„Ma is azt mondja a román narratíva, hogy ez egy előremutató döntés volt, mert szemben a magyar homogenizáló törekvésekkel a gyulafehérvári határozat a kisebbségek jogait is törvénybe iktatta. Hát, sajnos az az igazság, hogy
ez nem valósult meg, csupán írott malaszt maradt.
Kétségtelen, hogy voltak benne kisebbségek jogaira vonatkozó ígéretek, de ha valaki tanulmányozza a két világháború közötti román királyság történetét, akkor látja, hogy nem tartották ezeket be, nem váltak gyakorlattá sajnos. A gyulafehérvári nemzetgyűlésnek két nagy hiányossága van: nem képviselte Erdély teljes lakosságát, leginkább csak a román szempontokat, a benne foglalt magasztos elvek pedig nem valósultak meg” – fejtette ki válaszában a történész.
Részlet az 1918. december 1-jei gyulafehérvári kiáltványból
„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.”
És hogy mi igaz a magyar homogenizálási törekvésekből, azzal kapcsolatban Nánay Mihály rámutatott,
az akkori Európa többi országához viszonyítva Magyarország esetében előremutatóbb, a kisebbségeknek több jogot biztosító kisebbségi politikáról beszélhetünk.
„Elég összehasonlítani akár a cári Oroszországgal, vagy azzal, hogy
a francia nemzetiségi politika éppen ekkor tünteti el Franciaország nemzetiségeit.
Nem beszélve az írek helyzetéről az Egyesült Királyságban.
De megnézhetjük a regáti Romániát is: Dobrudzsában néhány évtized alatt felszámolták az ott élő bolgár vagy tatár népességet”
– sorolta.
Hozzátette,
ezzel szemben Magyarországon akkoriban jellemzően egészen gimnáziumi szintig lehetett tanulni kisebbségi nyelveken, ami az akkori Európában korántsem volt természetes.
A homogenizálással kapcsolatban azonban elmondható, hogy a magyarok aránya óriásit csökkent Erdélyben a terület elszakítása után. Ezzel kapcsolatban Nánay Mihály kifejtette: „Gyulafehérvár a magyarság számára szimbolikus helyszín, hiszen ott van az egyetlen ma is álló, a középkor óta változatlan magyar katedrális, a Szent Mihály-székesegyház.
Gyulafehérvár a középkor óta az erdélyi püspök székhelye. Ennek ellenére ma a városban a magyar kisebbség alig létezik már, szinte csak színezőelemként van jelen. A szimbolikus térfoglalás keretében pedig a románok a Szent Mihály-székesegyház mellett pár méterrel felhúztak egy ortodox katedrálist,
amely néhány méterrel még magasabb is, mint az Árpád-kori magyar templom. Ez ma alapvetően határozza meg a belváros látképét” – fogalmazott a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa.
Az MCC dokumentumfilmet készített a 100. évfordulóról
2018-ban, a román nemzetgyűlés századik évfordulóján Gyulafehérváron a románok óriási ünnepséget csaptak és egy hatalmas emlékművet avattak. Az MCC Magyar Összetartozás Intézete dokumentumfilmet forgatott az eseményről Margittai Gábor igazgató vezetésével. A magyar forgatócsoport annak ellenére ment el az eseményre, hogy egyes román radikális csoportok előre megüzenték, hogy a magyarok maradjanak távol, ha jót akarnak.
„A film részben ‘18 december elsejéről szól, részben pedig a XXI. századi román nemzettudatot mutatja be, amely a századik évfordulón is megjelent” – mondta Nánay Mihály, aki a soron következő Rubicon-esten, december 2-án kedden a Premier Kultcaféban fog beszélgetni Margittai Gáborral. Az eseményen az MCC dokumentumfilmjét is levetítik
Nánay Mihály a Mandinernek nyilatkozva a filmről elárulta: „A forgatócsoportnak több román történész is megszólalt a klasszikus román nacionalista történelemszemléletet kifejtve, amelyekből a film legmegdöbbentőbb pillanatai kerültek ki. Az MCC csapata, akiktől az előzetes üzengetések tudatában nagy bátorság volt odamenni, számos szarkasztikus, a maga módján szórakoztató jelenetet is megörökített a gyulafehérvári ünnepségen, amely egyébként többnyire békés volt”.
A Rubicon-estről készült videó a Rubicon Intézet YouTube-csatornáján lesz megtekinthető.
Ezt is ajánljuk a témában
Nyolcvan éve hiúsult meg Magyarország kiugrása a második világháborúból. Nánay Mihályt, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát, az NKE rektori megbízottját kérdeztük.
Nyitókép: Rómánia nagy egyesülésének emlékműve Gyulafehérváron (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
Stabil, kiszámítható környezet, gyorsabb engedélyezési folyamatok, kiszámítható adópolitika – ezek a legfontosabb ösztönzők a vállalkozások számára. Átfogó felmérés készült a kkv-k helyzetéről, és az Orbán Viktor vezette kormány most újabb segítséget nyújt a szektornak.
A jelek szerint az balliberális sajtó mindenképp szeretne fogást találni a Mandiner Gálán, egyelőre kevés sikerrel.
A valós demokrácia nem attól működik, ha csak egy szempont kap hangot, hanem attól, hogy több nézőpont találkozik, és a végén mindenki többet ért a világból.
Nem kellett volna.
Kucsera Gábor arról beszélt, hogyan veszett el minden, ami korábban biztosnak tűnt, és hogyan sikerült visszaszereznie a legfontosabbat.
Zelenszkij lehetséges kihívója szerint a NATO tagság és nukleáris fegyverek telepítése bizosíthatják, hogy az oroszok ne támadják meg Ukrajnát.
Komoly bajban vannak a románok.
A magyar kormányfő viszonylag olcsón megúszta a vacsorát.
