Nem élhet két nemzet egy hazában, mert akkor mind hazátlan

„Skrabski Fruzsina a Sulyok Tamás mellett rendezett szolidaritási demonstráción kifejezésre juttatta, hogy »a másik ember alázása, nyilvános megszégyenítése nem normális viselkedés«, hangot adott annak a vélekedésének, hogy »a mi társadalmunk alapvetően nyugodt és udvarias«, felidézte, mennyire meglepődött, amikor »2010 után Gyurcsány Ferenc szembejött a Mammutban egyedül, testőrök nélkül«, és úgy ítélte, hogy »ez azért lehet, mert mi ilyen kedves, kulturált nép vagyunk«. A puding próbájának pillanata akkor jött el, amikor Fruzsina beszédében a barátjaként hivatkozott rám – a reakció nem volt se nyugodt, se udvarias: a sajátjai kifütyülték és lehurrogták.

Skrabski Fruzsinával valóban baráti a kapcsolatunk. Sokat beszélünk a közélet ügyeiről, és szinte soha nem értünk egyet, de az egymáshoz való viszonyulásunk a politika felett áll, mert ezt megengedhetjük magunknak, amellett, hogy egyikünk se hiszi azt a másikról, hogy ártani akarna Magyarországnak. A jó emberi viszonyunk azt jelzi számomra, hogy a magyart magyar ellen uszító politikai osztálynak még nem teljesen sikerült pannonokra meg hunokra felbontani a magyarságot. Amíg Skrabski Fruzsinával kulturáltan, emberi hangnemben tudunk beszélni akár politikáról, addig él a szívemben a társadalmi megbékélés reménye. Fruzsinát sokszor szembesítettem már azzal, hogy a kurzusa foglyának tartom, de ezúttal nagyon meggyőzően demonstrálta az autonómiáját. Büszke vagyok a bátorságára, amiért a saját szekértáborának keménymagja előtt a barátjának vallott, és vállalta az iránta gerjedt gyűlöletet és megvetést, hogy megszerezze ezt a kurzusok feletti pillanatot. Remélem, egyre többen látják be a gyűlölködő szekértáborok hívei közül is, hogy nem élhet két nemzet egy hazában, mert akkor mind hazátlan.”

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner