Búcsú, cédula, avagy a futás nem is hasznos

Hét év elteltével sem a testvallássá lett futás ellen írom a frissítést, hanem a menekülő közszereplőkért. Süketnek-vaknak tettetés; felhajtott gallér, szembe húzott kalap; kamutelefon bólogatással, loremipsum-szöveggel; viharos, nonstop sietés, médiaközelben turbó; „most nem jó, majd a végén” típusú koptatópanel; és a leggagyibb kettő: fogműtét és gégediéta. Csak beszélni ne kelljen. 

Huszonöt éve az alakuló Heti Válaszban kezdtem publicisztikákkal pepecselni, ma, új korszakhatáron a 2019-es cikk új verziójával zárnám, amely tőlem az első volt a Mandiner hasábjain. Időszerűsége holmi térfélcsere dacára vitathatatlan. Khm, sőt… 

Tanácsok kétségbeesés és bénázás ellen, ha gyilkos kamera támad rád. 

· Az iszkolás iskolás, és még csak nem is hasznos, mert így más nyilatkozik rólad (és nem te róla), más narrálja a témád, neked pedig a legbénább grimaszod és hessintésed marad a nézőben, naná hogy lassítva, mémesítéshez pépesítve. 

· Muszáj készülnöd, hisz vannak rendszeres események, amelyekről mindenki tudja, hogy vadásznak ott holmi újságírók – ha mégis mész, légy kész. 

· Köszönj előre, hangosan, szálkás kézfogás hatásos, mindkét felet visszafogja, hisz blőd dolog lenne rögtön ily barátságos emberbe mártani a mikrofont. 

· Légy derűs, a te arcod látszik, szavad hallik, nem a riporteré, derűs alapállásból optimista helyzetértékelés, cselekvés kilátásba helyezése, finoman visszaszúrt poén is levezethető, egy tragédia kommentálásához szükséges elkomorulás ugyanúgy – légy tehát tényleg huzamosan derűs, ne csak pillanatig derűszerű. 

· Nyugodt is légy, elvégre a közszereplői ismertségbe értik a tájékoztatás kötelességét, magabiztosan, nyugodtan véve a levegőt (és derűsen, ugye) sokkal jobbakat mondasz. Lassan, tagoltan ritkás tudás is sűrűbbnek érzik, kevésbé vérzik. 

· Fentiek nem zárják ki a határozottságot, ha tényleg menned kell. Fontos előre közölni, hány perced van, hány kérdésre lesz időd (előbbi ügyesebb feltétel, mindjárt kiderül, miért), de aztán menj is, gerillainterjú sem tarthat parttalan. 

· Egy tévéstáb lehetőség, nem akadály (mit adnának érte mások, te meg menekülnél?), kedvenc témád, esetleg egy kedvenccé fordított kérdés kapcsán végre komótosan ki tudod fejteni álláspontod. 

· Légy profi, ha vége az inzultusnak, tisztázd, mikor, hol, hogy megy le, hova küldhetik el (legjobb, ha saját telóddal közben referenciapéldányt készítesz, a politikus hangszere a diktafon). 

Ha pedig eljön a kellemetlen pillanat, a kérdés, amelyre nincs jó válaszod, még mindig számos eszköz van, amely méltóbb és hasznosabb is, mint az újságíró felöklelése, faképnél hagyása, esetleg a szánalmas dadogás. 

1) Ez nem az én témám, területem (ha nem az), viszont szívesen válaszolok a saját munkámat érintő kérdé­seire. Tudja, én mivel foglalkozom? Mondom szívesen! 

2) Sok feladat miatt van pár napos lemaradásom az országos/nemzetközi sajtóval (ha tényleg van), engedje, hogy ne itt kelljen improvizálnom. Más kérdés? 

3) Köszönöm a felvetést, nem szeretném bagatellizálni a problémahalmazt, sőt, ki kell bogoznunk, ha érteni szeretnénk. Megkeresnek, nagyon szívesen elmondok mindent nyugodt körülmények között. 

4) Összefoglalná a kérdése mögé sejtett történéseket? Mielőtt válaszolok, fontos látnom, van-e közös pontunk az ide vezető események értékelésében. 

Kormányon vagy vagy ellenzékben, szakigazgatsz vagy híres tudós, sportoló, művész, celeb lettél: amíg a sajtót összehívni szereted, és beszélni hozzájuk, amikor te akarod, úgy válaszolni is kell nekik, amikor meg ők akarják. Ilyen egyszerű.

Ja, és gondolj a megválasztásod, kinevezésed, bekerülésed, híressé válásod előtti utolsó pillanatra. Ne állítsd feje tetejére saját világodat, mint a camera obscura. Amikor emberek közt fotózkodtál, mindenkit együttműködésedről biztosítottál, ismeretlenekkel kezet ráztál, akárkinek dedikáltál. 

Hátha akkor még nem voltál olyan buta, hogy az én kisokosomra szorulj.

Nyitókép: Shutterstock