A jobboldali sajtó nem most omlott össze, hanem 2018-ban

„A jobboldali sajtó tönkretételéért viselt politikai felelősség ahhoz a pürrhoszi győzelemhez kapcsolódik, amelyet a jobboldali sajtó a KESMA létrehozása után ünnepelhetett. Vereséggel felérő győzelem volt ez, mert a költséghatékonyabb működés illetve a nagyobb forgalom elérése érdekében felszámolták a jobboldali médiatér belső tagoltságát és az egyes szerkesztőségek műhely-jellegét.

Ha ebben a helyzetértékelésben bárki kételkedne, nézzük a szikár tényeket: 2018 őszén létrejött egy alapítvány, amely váratlanul több száz orgánumot kapott ajándékba különböző tulajdonosoktól. Az tulajdonosok ingyen felajánlották médiaérdekeltségeiket. Hogy nagylelkű gesztusukat milyen telefonbeszélgetések előzték meg, abba jobb nem belegondolni.

A KESMA megalapítói erről meglehetősen szemérmes hangnemben nyilatkoztak:

Ez a tisztelettel elfogadott portfólió lett a jobboldali sajtó veszte. Nem 2026-ban, hanem 2018-ban.

A centralizációt továbbra is a médiahegemónia megtörésével indokolták, felelevenítve azt a régi érvelést, amely szerint az államnak kötelessége biztosítani a demokratikus nyilvánosság strukturális feltételeit. Éppen erre hivatkozva nyilvánították »nemzetstratégiai jelentőségűvé« azt a műveletet, amely egyetlen szellemi kolhozba, egy hatalmas termelőszövetkezetbe kényszerítette a jobboldali szerkesztőségeket. A jobboldal médiatechnokratái így látták megvalósíthatónak azt a régi célt, hogy a jobboldalnak legyen versenyképes médiája. Csakhogy a KESMA stratégiája alapvetően hibás volt. Nem csak logikai értelemben, amennyiben a médiaegyensúly politikájának épp a médiapiaci tőkekoncentrációval szemben kellett volna fellépnie, hanem azért is, mert a jobboldali médiatérben éppen a kis műhelyeket, a mozgékony, öntevékeny csoportokat kellett volna támogatni. Mezőgazdasági hasonlattal élve, az extenzív gazdálkodás helyett az intenzívet kellett volna előnyben részesíteni. Ehelyett a jobboldal egy hatalmas termelőszövetkezetet hozott létre azzal a felkiáltással, hogy »egy a tábor« és »szélesen megyünk«. E fennkölt jelszavak a sajtóéletben finoman szólva is kedvezőtlen módon jutottak érvényre.

Miután a jobboldali sajtó lényegében megszűnt, néhány évig a Mandiner hetilap biztosított teret a polgári illúziók utóvirágzásának. A 2019. őszén alapított és 2026. nyarán megszűnt projekt bizonyos tekintetben a kétezres évek elején megtorpant jobboldali sajtóoffenzíva folytatására vállalkozott (öntudatlanul is ezt fejezte ki a »nekünk vannak lapjaink«-szlogen) és egészen a kiválásig igyekezett belülről meghaladni a KESMA-fedőnevű összeomlást. Néhány szerkesztő heroikus küzdelmének és háttérmunkájának köszönhetően néha, egy-egy pillanatra azt hihette az ember, hogy van jobboldali sajtó Magyarországon. De ezt a benyomást afféle szellemi partizánakcióknak köszönhettük. Szabotázsműveleteknek, amelyeket az általános lealjasodással szemben hajtott végre egy-egy magányos elkövető.”