A 20. századdal való politikai és erkölcsi számvetés során a klasszikusokkal is szembe kell néznünk. Tőlük tudjuk, hogy az alkotmányok nem a „tölgyfából és sziklából támadtak”, hanem az ember jelleméből. Czopf Áron írása.
A történelem minden nagy korszaka szervezett kisebbségek és társadalmi konszenzusok párbeszédéből emelkedett ki. Czopf Áron írása.
A késő antikvitás volt az utolsó korszak, amelyben a politikai gondolkodás nem kényszerült rejtekutakra és nem szorult kínos magyarázkodásra, amikor a lényege felől érdeklődtek. Ez pedig válság. Czopf Áron írása.
A nyugati ember végül olyan sokáig nézte a totalitás izzó gömbjét, s olyan sokáig bámult az Atlanti-óceán felett lenyugvó Napba, hogy közben teljesen megfeledkezett az alapról, amelyen áll. Czopf Áron írása.
Igazi rejtély, hogy mi történt Arisztotelész politikai tanításával, amelyen továbbra is mindenki úgy lép át, mint családi otthona megszokott küszöbén. Czopf Áron írása.
A politika azért létezik, mert a közös problémáinknak nincsen és soha nem is lesz végleges megoldása. Czopf Áron írása.
Egyetlen politikai erő sem feledkezhet meg büntetlenül a „mítoszképesség” kritériumáról, mert ha ez a képesség – s vele a „kezdet iránti érzék” – meggyengül, akkor a mítoszra képtelen közösséget már semmi sem védi meg mások mítoszképességével szemben. Czopf Áron írása.
Alasdair MacIntyre szerint kontinensünk jövője a benedeki örökség mélyén rejlik: „Nem Godot-ra várunk, hanem egy új – a történelmitől kétségtelenül nagyon eltérő – Szent Benedekre.” Czopf Áron esszéje.
A polgár halála után a munkás és a katona típusa marad életben, sőt, ez a kettő pólus, az ipari és katonai összetevő egészen egybeolvad. Czopf Áron írása.
Az erények modern és posztmodern karneváljára nem „hívták meg” az alázatot. Hogy miért? Mert ezen a részeg mulatságon csak a gőg által megrontott erények vehetnek részt. (Nagyböjti sorozatunk IV. része.) Czopf Áron esszéje.
Európa jelentése alapvető változásokon megy keresztül. Nem nélkülünk, nem az akaratunk ellenére – hanem éppen általunk. Nagyobb szükségünk van példaképekre, eszményekre és patrónusokra, mint valaha. Czopf Áron esszéje.
Háborúban nem kell gondolkodni. Háború előtt kell gondolkodni! Czopf Áron írása.
Isten legyen irgalmas ahhoz a nemzedékhez, amelyet ilyen egyetemi tanárok oktatnak! Czopf Áron írása.
Aki olyan mértékben becsüli alá a magyar állam szuverenitását, mint Hack Péter, az milyen alkalomra vár, hogy homályos célzások helyett végre nyíltan is kimondja a véleményét?
El tudjuk-e táncolni a rendszerváltást? Képesek vagyunk belépni a térbe és az időbe? Fel tudjuk mutatni a szellem és az élet egységét, vagy végleg kihullunk a hagyomány világából? Czopf Áron írása.
Nem lehet egyszerűen kijelenteni a terrorcselekményekről, hogy azokat „nem emberek” követték el, aztán elégedetten nyugovóra térni, abban a meggyőződésben, hogy az ember „jó”. Czopf Áron írása.
Megnyílt az Új világ született: 1914-1922 című kiállítás harmadik, kibővített változata a Várkert Bazárban. Lehengerlő víziók, lehetetlen közömbösnek maradnia a látogatónak. Kövér László házelnök a megnyitón arról beszélt: az első világháború nem ért véget, Európa még mindig nem birkózott meg a következményeivel.
Milyen akusztikája lenne, ha egy történész arról írna, hogy a nácik egyik hírhedt vezetője nem is volt vérszomjas figura – és a nürnbergi pártnapokon különben sem vért, hanem jó hideg búzasört ittak a német munkások? Ugyanezt a vörös terrorral minden jel szerint meg lehet csinálni.
Abban a zajrengetegben, amelyben a mai ember él, a zenéhez való viszonya egészen megváltozott, lelkének líraisága megkopott, de éppen ezért van szüksége a „zene érintésére” – állítja Haramza László a Magyar Állami Operaház magánénekese, aki emellett 2014-től opera-nagykövet. Interjúnk.
Digitális tudástárat tettek közzé Kertész Imre életművéről a Nobel-díjas író születésének 89. évfordulóján.