Aki olyan mértékben becsüli alá a magyar állam szuverenitását, mint Hack Péter, az milyen alkalomra vár, hogy homályos célzások helyett végre nyíltan is kimondja a véleményét?
(Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd)
Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnök előadást tartott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. „Kitört a botrány.” A vérszagot megérezve Hack Péter megosztotta a honi nyilvánossággal, hogy mit gondol hazánk szuverenitásáról, és mi a véleménye az egyetemi autonómiáról.
Röviden: mindkettőt viccnek tartja.
Az elmúlt években Hack inkább kiegyensúlyozott, elemző nyilatkozatairól volt ismert. Ezért is meglepő a mostani vehemenciája: felszólítja az NKE rektorát, hogy mondjon le, és azt szeretné, ha komoly politikai következményei lennének ennek az ügynek, különös tekintettel arra, hogy az NKE a kormányzat egyeteme.
És ha már a kormányzatnál tartunk, gondolom, ideális esetben a kormánynak is le kellene mondania.
Itt álljon meg a menet!
Rengeteg kérdés vetődik fel.
Jogászként és egyetemi tanárként mit gondol Hack Péter az egyetemi autonómiáról? Fogalmazzon világosabban azzal kapcsolatban, hogy
Ahmadinezsád meghívása hogyan is érinti a végrehajtó hatalom és az egyetemi vezetés kapcsolatát?
Jogállamnak tartja Magyarországot vagy valami egészen másnak? Ezt a kérdést itt hagyom a levegőben azzal a megjegyzéssel, hogy döbbenetes, hogy már jogászok is így gondolkodnak hazánkról.
A következő kérdés, hogy Hack Péter mit gondol Magyarország szuverenitásáról. El lehet itt sütni olyan szofizmákat, hogy 1848-ban és 1956-ban nem azért harcoltunk, hogy utána Mahmúd Ahmadinezsád tarthasson előadást az NKE-n. Csakhogy a nagy helyzet az, hogy
a szuverenitás éppen azt jelenti, hogy nem mondhatják meg nekünk kívülről, hogy milyen döntést hozunk.
Ha az NKE rektora Ahmadinezsádot akarja meghívni, akkor nem kell azon törnie a fejét, hogy erről mit gondolnak Washingtonban, Moszkvában, Pekingben vagy Tel Avivban. Aki nem képes elviselni a magyar állam szuverenitását és az NKE egyetemi autonómiáját, annak érdemes önvizsgálatot tartania, hogy pontosan mire tett esküt országgyűlési képviselő korában és mit képvisel egyetemi tanárként.
Értem én, hogy Ahmadinezsád a nemzetközi antiszemitizmus szimbolikus alakja. Az is nyilvánvaló, hogy
az antiszemitizmus az ostobaság és a politikai neoprimitivizmus netovábbja,
hiszen egydimenziós és rögzített ellenségfogalommá teszi a „zsidót”.
Csakhogy most nem erről vitatkozunk, hanem egy iráni vendégről, aki korábban államfői szerepkört töltött be.
Persze jó lenne tárgyilagos vitát folytatni az antiszemitizmusról: jó lenne megvizsgálni és napfényre hozni annak lélektani, politikai és társadalmi mozgatórugóit.
Az egésznek terápiás jellege is lehetne, hogy végre felnőtt módjára túl tudjunk lépni a huszadik századon.
De most nem ez a kérdés forog fenn.
Az aktuális kérdés ez: aki olyan mértékben becsüli alá a magyar állam szuverenitását, mint Hack Péter, az milyen alkalomra vár, hogy homályos célzások helyett végre nyíltan is kimondja a véleményét?
Miért nem mondja ki őszintén, hogy Budapestnek a globális játéktérben nem osztottak lapot, és nincsen joga még a sokoldalú tájékozódáshoz sem?
Miért nem mondja ki, hogy az egyetemi autonómia szerinte csak egy vicc?
Az őszinteség nagy erény!
Ezt is ajánljuk a témában
Bevett gyakorlat a diplomácia világában, hogy két, egymással haragban álló fél képviselői egy harmadik országban, sokszor titokban bonyolítanak le háttérmegbeszéléseket, erről ír Dezső András a HVG-ben.
Felemelő képsorokat mutattak be.
Igazi rejtély, hogy mi történt Arisztotelész politikai tanításával, amelyen továbbra is mindenki úgy lép át, mint családi otthona megszokott küszöbén. Czopf Áron írása.
Bezárják az Egyesült Államok felsőoktatását a szélsőséges eszmék idegenből érkező terjesztői előtt.
A tanszékvezető szerint egyébként is egyszerű a megoldás.
A magyar vízió szerintük abban áll, hogy a közintézmények a közt szolgálják, ne egy önmagát újratermelő elitet.
A politika azért létezik, mert a közös problémáinknak nincsen és soha nem is lesz végleges megoldása. Czopf Áron írása.
A „merjünk kicsik lenni” szellemében a teljes behódolás mellett döntött a Tisza Párt.
