Orbán Viktor: „Ha nincs Makovecz Imre, én sem lettem volna soha miniszterelnök"

Orbán Viktor az Angyalok és építészet címmel nyíló kiállítás mai ünnepélyes megnyitóján előbb saját személyes emlékeit idézte fel Makovecz Imrével kapcsolatban, majd nagyobb összefüggésbe helyezve az építész munkásságát úgy fogalmazott:

„Makovecz Imre életműve elsősorban nem építészeti teljesítmény, hanem magyar civilizációs ajánlat. Ajánlat arra, hogy így is lehet élni, ennyire levegősen, áttetszőn, bátran, csak a lényegre figyelve, és eljutni már a földön oda, ami örök.”

A miniszterelnök hozzátette, Makovecz Imre egész lényével és gondolkodásával azt tanította, hogy a nemzet nem csak győzelemből épül. Hanem abból is, hogy a vereség után van bátorság építeni. 

– szögezte le, utalva ezzel a vasárnapi fájó futballvereségre is.

„Makovecz Imre nélkül ma én sem állhatnék itt. Ha ő nincs, 1998-ban nem tudjuk volna megállítani a kommunista visszatérőket, nem lettek volna polgári körök, és a közösségünk nem tudott volna felállni a 2002-es választási vereség után. Nélküle nem lett volna 2010-ben kétharmados választási győzelem és alkotmányos forradalom. Nélküle nem lenne keresztény és nemzeti alkotmány. Nélküle sem 1998-ban, sem 2010-ben nem lehettem volna Magyarország miniszterelnöke” – hangsúlyozta Orbán Viktor.

Beszédében a bibliai Mózes történetével vont párhuzamot, aki Isten kifürkészhetetlen szándéka szerint arra ítéltetett, hogy a pusztai vándorlást követően meglássa ugyan a kapuját, de soha ne juthasson be az ígéret földjére. Makovecz Imre e szerint „a magyarok Mózese”, aki csak egy röpke pillantást vethetett a kommunizmus több mint hat évtizedét felváltó új világra. 

„Nem egy hibátlan valóságban, mert az talán nem is létezik. De túl a bedeszkázott égbolt időszakán, aminek eljövetelére mindig is várt, mert tudta, hogy ez a legjobbat hozza majd ki a magyar népből” – folytatta a gondolatot Orbán Viktor.

Weöres Sándor idézte, akinek híres sora: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” szerinte Makovecz Imrében testesült meg a legnagyobb elevenséggel, hiszen „az ő létrája a magyar földön állt, de a felső foka már az égbolthoz támaszkodott”. Munkái üzenete ugyanis egyértelmű: csak akkor él az ember helyesen, ha mindig felfelé tart, a gravitációval szemben mindig felemeli a lelkét. Ennek megfelelően „Makovecz Imre nem is világnézetet, hanem világészlelést hagyott ránk”.

És annak tudatát – így a miniszterelnök –, 

„Ha nincs vezetőnk, akkor esszük egymást.  De nem azért van rá szükségünk, mert birkák vagyunk, ahogyan azt el akarják hitetni velünk. Hanem éppen azért, mert erősek, és az erős embereket össze kell tartani, hiszen rend híján ölre mennek.” 

Ezért ha Makovecz Imre ma látna minket, biztosan örülne a szíve, hogy nem lettünk a meghátrálás emberei. És hogy sikerült a magyar jövőt az általa vezetett „szellemi összeesküvésnek megmenteni”, amelyben annak idején részt vett mások mellett Fekete György, Jókai Anna, Szabó Magda és Nemeskürty István is.

„A haza mindent megelőző szolgálatában hívő magyarok legnagyobb, nyílt összeesküvése volt ez, amelyet nem lehetett sem felszámolni, sem leszámolni vele. Nem tudhatjuk, milyen idők jönnek, 

– zárta a beszédét Orbán Viktor.

Az Angyalok és építészet | Makovecz Imre 90

A Makovecz Imre (1935–2011) születésének 90. évfordulóját ünneplő, 2026. február 1-jéig látogatható tárlat rajzok, hanghatások, eredeti hang-és filmfelvételek, zenék, modellek és fotók segítségével mutatja be a rendkívüli építész szellemiségét, hitét, képzelőerejét és építészeti alkotásait.

Makovecz Imre hitt az angyalok létezésében. E minket óvó lények végigkísérnek minket, halandókat teljes földi utunkon – fényen, félhomályon és sötétségen át újra vissza a fénybe. 

menedéket nyújtanak, miközben az ihlet szárnyain összekötnek minket és a földet, amelyen állunk, az égbolttal, amely felettünk van – és az ezeken túli dimenziókkal is.

Akár az általa tervezett karzatok, előadótermek és házak bordás kupolái alatt állunk, akár a baki faluház szárnyas tetőszerkezete van felettünk, akár a visegrádi erdei művelődés házának kör alakú falai közé vagy a farkasréti temető ravatalozójába lépünk, Makovecz „épületlényei” mindig meglepnek és a középpontba állítanak bennünket – és egyúttal felemelőek is.

A magyar falvak megújulásáért végzett munkájában Makovecz a szerves építészetet, az ácsmesterséget, a helyi szaktudást és anyagokat egyaránt eszközként alkalmazta. Izzó tettvágya által hajtva olyan jellegzetes épületeket hozott létre, amelyek javították az ott élők morálját, s nemcsak fizikai, hanem ősi szellemi-lelki környezetükhöz is illeszkedtek: épületeit átitatja a helyi folklór, a helyi mondakör, a természet és a régi keresztény hit.

A Makovecz-épületek építészeti kialakítása és kivitelezése minden elemében gazdag szimbolikát hordoz. S bár az épületek sokféle forrásból merítenek, mégis leginkább Makovecz Imre képzeletének és nagyszámú alkotótársa tehetségének, szaktudásának termékei.

A kiállítást szervezőként és megbízóként a Makovecz Imre Alapítvány hívta életre azzal a céllal, hogy bemutassák Makovecz Imre építészetének szellemiségét, és felidézzék az építész érzelmi és gondolati világát. 

„Makovecz épületei valóban »élő lények«. Segítettek visszaadni Magyarországnak és a magyar építészetnek a spirituális tartalmat ott, ahol azt az eltűnés veszélye fenyegette. Vitatott-e e munka megítélése? Talán, ám mégis Makoveczék voltak Magyarország építészangyalai.”
 

Nyitókép és fotók: Földházi Árpád/Mandiner