Nem lehet egyszerűen kijelenteni a terrorcselekményekről, hogy azokat „nem emberek” követték el, aztán elégedetten nyugovóra térni, abban a meggyőződésben, hogy az ember „jó”.
Néhány napja riasztó álbölcselet jelent meg a magyar nyilvánosságban. Nehéz megmondani, hogy a szóban forgó eszmefuttatás ijesztő-e, vagy csak felületes. Leginkább mindkettő. Szobota Zoltán teológus mandineres írásában felvetette: vajon embernek tarthatjuk-e a Hamász terroristáit az elmúlt napok eseményeinek tükrében?
Kapcsolódó vélemény
Az ember képes olyan mértékű morális deficitre, amely megöli vagy felszámolja benne azt a belső lényeget, ami az embert emberré teszi.
Ezt a kérdést a szerző metafizikai keretben tárgyalja, úgy téve, mintha a metafizika szolgálhatna meglepetésekkel. Mintha a híradások révén most valami radikálisan újnak lennénk a tanúi.
Ennek jegyében vetődik fel a kérdés: embernek tarthatjuk-e azt, aki ártatlan csecsemőket gyilkol? És mikortól nem ember egy embernek látszó lény? Ilyen kérdésekkel foglalkozik az írás. És balszerencsénkre a szerző válaszol is ezekre a téves kérdésekre.
Azt állítja, hogy az izraeli civilekre támadó terroristák nem emberek, mivel magatartásuk az emberi lényeg hiányáról tanúskodik.
A cikk szerzője mindezt filozófiai és teológiai érvekkel véli bizonyítani. Ez pedig a legfőbb gond a fejtegetésével, ugyanis sem a filozófia, sem a teológia nem arra való, amire a publicisztika szerzője használja.
Minden bizonnyal népszerűtlen és rosszul hangzó kijelentés következik, mégis le kell szögeznünk, hogy az Izrael elleni terrortámadás nyomán semmi újat nem tudtunk meg az emberi természetről. Aki pedig ennek az ellenkezőjét állítja, az sűrű homályban tévelyeg. Az „Emberi lénynek tekinthetők-e a Hamász terroristái?” című írás ezért egy súlyos tévedés dokumentuma.
Ugyanis az emberi állapotot nem lehet azáltal megtisztítani, hogy minden gonoszságot kilapátolunk belőle és minden gaztettet ráhányunk az „embertelenség” szemétdombjára.
Nem lehet egyszerűen kijelenteni a terrorcselekményekről, hogy azokat nem emberek követték el, aztán elégedetten nyugovóra térni, abban a meggyőződésben, hogy az ember „jó”.
Ez az antropodícea nem működik.
Hibázunk, amikor a gonosz problémáját olyan ostoba módon akarjuk megoldani, hogy kijelentjük: Hitlernek, Sztálinnak és Maónak nem volt lelkiismerete, vagy a holokausztnak csak az áldozatai voltak emberek, az elkövetői nem.
A humanista illúziók végső agóniája zajlik az ilyen mondatokban. Mégis ki tagadhatná, hogy Hitler ember volt? Ha állat vagy démon lett volna, ugyan milyen tanulsággal szolgálna egy Holokauszt-megemlékezés az embertársak számára?
Azt akarjuk állítani az ilyen mondatokkal, hogy Auschwitz antropológiai szempontból irreleváns?
Most valószínűleg megbotránkoztatom Szobota Zoltánt és az olvasók egy részét is, de meggyőződésem szerint éppen ezt kell tennem: a csecsemőket lefejező terroristák minden kétséget kizáróan éppúgy emberek, mint bármelyikünk.
Éppen ez az igazi botrány, amivel szembe kell néznie minden gondolkodó embernek.
Itt nem a gonosz valamiféle emberen túli alakzatát és közvetlen feltárulkozását látjuk, hanem a bűnt. A bűn pedig nem banalitás. Elhiszem, hogy mindannyian nyugodtabban tudnánk aludni, ha kijelenthetnénk, hogy „az emberek nem gyilkolnak csecsemőket, nem erőszakolják és csonkítják meg védtelen áldozataikat.” Ám mindennek az ellenkezője igaz.
A jelen sorokkal bírált teológus téves kérdéseket fogalmaz meg és így óhatatlanul téves antropodíceát kerekít az Izrael elleni támadásból. Jellemző módon, 21. századi teológusként nem a gonosz misztériuma, nem Isten jósága és nem is a bűn mibenléte érdekli, hanem az ember jósága. Ez az alapintenció húzódik meg sorai mögött.
Minden igyekezetével azon van, hogy a csecsemőket lefejező terroristákat kizárja az emberi nemből és ezáltal emberként egy jó társaság tagjának érezhesse magát.
Ha a Hamász terroristái nem emberek, hanem amolyan élő kárhozottak, akkor ezzel azt feltételezzük, hogy a bűneik fölötte állnak az isteni megbocsátás lehetőségének (bűnük tehát egyfajta negatív abszolútumot képez). Ez a fejtegetés lélektani szempontból érthető, filozófiai és teológiai szempontból viszont teljesen abszurd állítás. Ki teremtette a Hamász terroristáit, illetve ki teremtett olyan világot, amelyben az ember szabadsága lehetővé teszi a gonosszal való messzemenő együttműködésüket? Talán bizony egy gonosz demiurgosz hozta létre a terroristákat?
Ilyesmit a keresztények sohasem gondoltak.
Úgy sejtem, hogy a szerző célja az volt, hogy összeegyeztesse az ember jóságáról vallott naiv elképzeléseit azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy a terroristákat likvidálni kell. Ebbe viszont igazán kár volt belekevernie az emberi lelket és a teológiát. Humanista illúzió, hogy a társadalomra veszélyes fanatikus gyilkosokat csak akkor lehet legitim módon likvidálni, ha előbb kijelentjük róluk, hogy nem emberek. Mindazzal szemben, amit a bírált szerző feltételez, terroristákat anélkül is ki lehet iktatni legitim módon, hogy különféle intellektuális zsonglőrmutatványok keretében letagadnánk ember voltukat.
A szerző eszmetörténész
(Nyitókép: NurPhoto via AFP/Majdi Fathi)
Ezt is ajánljuk a témában
A Hamász támadása után a lázító hangok elhalkultak. De mekkora rombolást vittek végbe addig? Hogyan fordulhatott szembe a baloldal Izrael biztonsági létérdekeivel? Sebes Gábor írása.
Kapcsolódó vélemény
Mivel Izrael alapból „gyarmatosító“ és „elnyomó“, a palesztinok pedig „áldozatok“, ez a felállás akkor is így marad, ha lefejezett vendégmunkások potyognak az égből.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
A vezetőedzőnek sem tetszett Lamine Yamal akciója.
Békíteni akarta a feleket, de nem voltak vevők az ötletére.
Scott Bessent szerint a korábbi könnyítést szegényebb országok kérték, de Washington nem hosszabbít.
Közben a Bizottság alelnöke Palesztina mellett is hitet tett.
Százezer tartalékost mozgósított a zsidó állam.
Zsidó szervezetek és kormányzati szereplők is élesen bírálták a kezdeményezést.
A budapesti Fidesz új frakcióvezetője elárulta, milyen javaslatokkal készülnek.
A jobboldali politikus alaposan felborzolta a kedélyeket Franciaország lehetséges jövőbeli szerepvállalása kapcsán.
