Ugyanezt a mesét halljuk through and through a mainstream balos médiában, ugyanez a romantikus szentimentalizmus és a forradalmi erőszak morális mentegetése jellemzi őket. Ezért támogatják a Harvard diákszervezetei a Hamászt. A mai párás szemű, szentimentális balosok a RAF pamfletjeit büfögik vissza. A nyugati szélsőbaloldal kulturális és erkölcsi rombolása valóban páratlan sikernek tekinthető, a civileket válogatás nélkül gyilkoló terroristák akciója helyes, harc az „imperializmus“ és a „cionizmus/nacionalizmus“ ellen, az ezzel szemben foganatosított bármiféle megtorlás pedig túlzó, „aránytalan“, népirtás. (Nem zavaró tényező, hogy a Hamász is nacionalista, a haladás az ukrán változatot is keblére ölelte. A zsidó és a magyar nacionalizmus rosszak természetesen.)
A trimondialista romantika érzelmi forrása ugyanaz, mint a woke esetében. A kijelölt áldozatok mellé illik állni, és ez ideológia, nem a valóság kérdése. (Más kérdés, hogy vajon a kalifátusban lenne-e Harvard, meg CEU.)
Természetesen minden konfliktushoz két fél szükséges. Legitim felvetni, hogy Izrael milyen hibákat követett el az arabokkal szemben – végül is az is csak egy állam, követ el hibákat, bűnöket, és bírálható. A magából kifordult világot viszont a nemzetközi baloldal iskolájának köszönhetjük, amelyben
a felszabadító erőszakot megvalósító terroristák szentek, a katonai válaszcsapást megvalósítók pedig népirtók és terroristák.
Ez a világ egy Izraelt ért támadás után a megtámadott féllel üvöltözik, hogy „már elnézést, uram, ez itt az Ön hajszála a mérgezett levesben?“