A belpolitikai fronton is megosztottság tapasztalható.
Eyal Zamir vezérkari főnök és más katonai vezetők figyelmeztettek: egy ilyen hadművelet a legsúlyosabb izraeli katonai beavatkozások közé tartozna, és jelentős áldozatokat követelhet mind az izraeli katonák, mind a palesztin civilek körében. Közben túszok hozzátartozói és civil aktivisták országszerte tüntetéseket szerveztek, a kormányt pedig azzal vádolják, hogy politikai túlélését a katonai eszkalációval kívánja biztosítani. A felmérések szerint az izraeliek mintegy háromnegyede inkább tárgyalásos rendezést támogatna a gázai helyzetre.
A kiszivárgott tervek szerint Gázaváros lakosságát előbb „biztonságos zónákba” telepítenék át, miközben új humanitárius infrastruktúrát és ideiglenes lakóegységeket építenének. A hivatalos kommunikáció szerint ez a civilek védelmét szolgálná, de a kritikusok szerint a „biztonságos zónák” valójában hosszú távú kitelepítést jelentenének. Egyes elemzők úgy vélik, a hadművelet valójában egy teljes körű, meghatározatlan időtartamú megszállásra készíti elő a terepet, amely ellentétes lehet a nemzetközi joggal.