A szerkesztő megkérdezte, volna-e kedvem írni a legújabb háborúról. Indulat van bőven – köszönhetően annak, hogy a Hamasz „szabadságharcosai” maguk bocsátják közszemlére dicsőséges tetteiket –, ami nyilván kiváló múzsája az írásnak, azonban itt is jeleznem kell, amit a szerkesztőnek küldött válaszomban írtam, hogy ti. nem vagyok szakértő.
Az alábbiakban tehát szigorúan szubjektív, nem szakértői eszmefuttatás következik, amelynek minden eleme mögé kéretik az obligát „vagy nemtom” kitételt odaképzelni, amennyiben egyik megfejtésemet sem igazolná a valóság. Így lehet biztosra menni. Indulataimat igyekszem nem közszemlére tenni.
- Hasonlóan az orosz-ukrán háborúhoz, az izraeli-palesztin konfliktus sem a mi konfliktusunk. Komolyabb involválódás bármely idegen konfliktusban csak akkor megfontolandó, ha annak valamely résztvevője komolyabb érdeklődést mutat, mondjuk, a székely autonómia, vagy a határon túli magyar kisebbségek jogvédelmének ügyében.
- Amennyiben az orosz-ukrán háborúban van érintettségünk, ugyanis élnek ott magyarok, annyiban az izraeliben is van, hiszen akadnak ott is. (Például az e fórumon is gyakran megjelenő Robert C. Castel, akinek innen is sok erőt kívánunk a következő időszakra.)
- Magyarország Izrael szövetségese. Ezt nem érdemes sem túl-, sem pedig alulértékelni. Ők segítenek nekünk, mi segítünk nekik. A konfliktusnak nem vagyunk a részesei, de az elvi-morális támogatásunk kijár nekik. (Erről bővebben lásd lejjebb.)
- Az Ukrajna-projektnek nagyjából annyi. Már a mostani konfliktus kirobbanása előtt elkezdődött az amerikaiak részéről a rugalmas elszakadás, mostantól Európa feladata lenne a projekt gondozása. De erre Európa képtelen. Az ukrán elnök is érzi, ezért próbálkozik azzal – meglehetősen erőltetett módon –, hogy szoros kapcsolat érzetét keltse Oroszország és a Hamász között; mintha a Hamász legyőzésének útja Oroszország legyőzésén keresztül vezetne. Ukrajna fájdalmas leckét kap most a „nyugati hűség” nevű tantárgyból. (Mi, ugye, megmondtuk, de a magyarok szemetek.)
- Európa szokás szerint nem játékos. Maximum nézőként vehet részt ebben a történetben. Is.
- Az Egyesült Államok cserbenhagyta szövetségeseit. Nem először. És itt elsősorban nem is Izraelre gondolok, hanem azon muszlim országokra, amelyek megegyeztek vagy megegyezni készültek Izraellel. Miért szavaznának ezentúl bizalmat az USA vezetésének? A Biden-kabinet ténykedése totális csőd, és mindazon katasztrófák, amikkel már jó előre megvádolták Trumpot, Biden alatt ténylegesen bekövetkeztek. Frank Drebin most minden bizonnyal elmegy fagyizni.
- A háborút a Hamász kezdte, a felelősség kérdése egyértelmű. És ugyanilyen egyértelmű a konfliktus morális megítélése is, bármilyen távol vagyunk is tőle. Természetesen a békének vannak ellenségei arab és izraeli oldalon is. Ám aki szerint tulajdonképpen Izrael is egy „apartheid“ vagy „terrorista állam“ (ugyanezzel próbálkozik Zelenszkij is Oroszországgal kapcsolatban), vagyis nincs különbség Izrael állam és a Hamász állítólagos „önvédelmi” akciói között (amely praktikusan emberrablásokat, civilek válogatás nélküli lemészárlását, kapával való lefejezést, nők megerőszakolását, holttestek meggyalázását, gyerekek megölését, elrablását, túszok kivégzését jelenti), az mindközönségesen idióta. Vajon miért szükséges hangsúlyozni, hogy „Izraelnek joga van megvédenie magát”? Másoknak természettől fogva jár ez a jog, de Izrael esetében külön kell hangsúlyozni? A Hamász viselkedését csak a nyugati balos moral insanity képes mentegetni.
- Igen, lesznek képek a Merkava alól előásott gyerekek hulláiról Gázában. Az ilyesmi minden esetben megmagyarázhatatlan. Jó eséllyel azonban nem lesznek olyan videók, amelyeken izraeli katonák erőszakolnak meg palesztin nőket, majd tuszkolják őket pickupok hátsó ülésére, vagy olyanok, amelyeken izraeli katonák fejeznek le kapával gázai vendégmunkásokat.
- A „palesztin önrendelkezés” kudarc, és hiábavaló volt az a sok csilliárd dollár, amit a nyugati progresszívek (köztük Gyurka bá’ et. al.) öntöttek a palesztin projektbe. 2005-ben Izrael egyoldalúan kivonult Gázából, kezdetét vehette az önrendelkezés. Ez lett belőle. Valahogy a sok progresszív dollár sohasem fejlődő infrastruktúra vagy gazdaság formájában jelent meg a túloldalon, hanem alagutak és rakéták képében. A Palesztin Hatóság nemcsak az izraeli polgárok életének megkeserítője, hanem a palesztinok életének is. (Gyurka báéknak meg lehet köszönni a további Izrael-ellenes projekteket is, például az izraeli politika megbénítását, ami jó eséllyel hozzájárult a mostani biztonsági fiaskóhoz.) A radikális iszlamizmus, ahogy más vallási vagy politikai fanatizmus vezetése alatt is, képtelenség normálisan élni vagy azzal együtt élni. Ha valaki jobb életet akar a palesztinoknak, akkor első körben a korrupt és/vagy terrorista palesztin vezetők eltávolítását kell követelnie.
- A konfliktus ismét nem fog beleférni a vegytiszta értelmiségi kartotékozásba. Izrael nem általában az „iszlámmal” szemben visel most háborút. Szaúd-Arábia épp most készült csatlakozni azokhoz, akik már kötöttek egy dealt Izraellel (ennek lőttek, és bármit hazudozik is a Hamász, nyilvánvalóan jól jön ez az ellenérdekelteknek), és Azerbajdzsán Izraelt támogatja. Eközben a síita Hezbollah csatlakozik a szunnita Hamászhoz. Ezekben a harcokban, ahogy a megegyezési kísérletekben is, nem láthatóak az értelmiségiek által feltételezett kristálytiszta vallási, ideológiai válaszvonalak.
- A magyar politikai vezetés roppant bölcsen döntött, amikor első pillanattól kezdve szembeszállt a bevándorláspárti állásponttal. Most nézhetnénk mi is Budapesten, ahogy arab tömegek ünneplik a Hamász mészárlását. Megvagyunk nélküle. Talán Nyugat-Európa is meglenne nélküle, de már késő.
- Szakértelem ide vagy oda, a mostani helyzetben éppúgy benne van az, hogy lokális marad, mint az, hogy kiterjed. (Ha komolyan vesszük Netanjahu azon kijelentését, miszerint a válasz meg fogja változtatni a Közel-Keletet, az inkább az utóbbi felé mutat.) Nem tudhatjuk, hogy más feszültségzónákban ki fogja úgy gondolni, hogy most van itt a stratégiai pillanat valamely konfliktus eldöntésére.
Vagy nemtom.
(Nyitókép: FOTÓ: MTI/EPA/MOHAMED SZABER)
