Giró-Szász András: Magyarország csak úgy maradhat fenn, ha lélekben minden egyes magyar határőr lesz

A különböző – sokszor társadalmi támogatottság nélküli – elitek által uralt Európai Unióban gyakoriak azok a törekvések, döntési mechanizmusok, amelyek nélkülözik a demokratikus elveket, nincs társadalmi bázisuk, s csak egy szűk progresszív elit érdekeit szolgálják. Ilyen például, amikor bujtatott módon – a lopakodó integráció elveit alkalmazva – hatásköröket vonnak el vagy próbálnak elvonni a nemzetállamoktól, s ha ez nem sikerül vagy akadályba ütközik, annak több súlyos következményét is megtapasztalhatjuk – mint ahogyan az utóbbi években volt rá példa. 

Magyarország nem akarja meghatározni, hogy más országok és kormányuk miként képzeljék el jövőjüket, ugyanakkor az ellen is fellép minden legitim eszközzel, hogy mások – korábban rögzített hatáskörüket átlépve – határozzák meg hazánk jövőjét. 

Nem szabad hagyni, hogy a politikai korrektség jegyében elfojtsák az európai polgárok józan többségének közvetlen vagy az általuk megválasztottakon keresztül érvényesülő akaratát. A többségi demokrácia lényege, hogy a választások útján hatalomra kerülő többségi képviselet akarata érvényesül, még akkor is, ha ez a többség történetesen nem a liberális-progresszív elit, vagy a többségi elképzelés nem egyezik ezen elit akaratával. Ez a káros „politikai korrektség” az uniós politikai cselekvés mindennapjaira is rányomja a bélyegét, struccpolitikát eredményezve, s ezáltal sokszor tehetetlenséget, következetlenséget és átláthatatlanságot okozva. 

Ennek következménye – egyes fontos kérdésekben – a bizonytalanság, s abból fakadóan a rend hiánya. Ha nincs rend, akkor nehezen lehet fenntartani a többségi társadalom által elfogadott, lehetőleg politikai közmegegyezéses helyzetet. Az eltelt évtizedben egy új helyzet alakult ki, amelyben gondolkodásuk és politikai cselekvésük alapján élesen elvált egymástól a tagállamok két csoportja. Az egyiket jelentik a bevándorláspárti – a társadalmi elvárásoktól sokszor elszakadó – politikai elittel rendelkező, az európai egyesült államok álmát kergető országok, a másikat pedig Közép- és Dél-Európa, ahol az államok nem kívánnak bevándorló- országgá válni, s nemzeti alapon kívánnak egy erős unió részei maradni. 

Az első csoportba tartozók már bevándorlóországok. Náluk nem lehet a migrációnak elejét venni, hiszen már megtörtént. Ezek jellemzően korábbi gyarmattartók, amelyek most is – ahogy az utóbbi hetven évben – egyszerűbb megoldást keresve demográfiai problémáikra bevándorlókra építenék a munkaerőpiacukat. A másik csoportba tartozók – általában azok, amelyeknek korábban nem voltak gyarmataik – nem kívánnak bevándorlóországgá válni, hiszen náluk még nincsen bevándorolt, vallásilag, kulturálisan elkülönülő kisebbség. Ez a közép-­európai államokból álló csoport a demog­ráfiai problémáit családpolitikával, a munkaerő-­problémáit – s az azokból fakadó jövőbeli nyugellátási helyzetét – a gazdaság- és a családpolitika összehangolásával akarja megoldani. 

Magyarország 2004-ben egy szuverén tagállamok alkotta, demokratikus Európai Unióba lépett be. A kormány azt szeretné, ha hazánk továbbra sem egy diktátumokon, hanem demokratikus értékeken alapuló uniónak lenne a szuverén, nemzeti alapon szerveződő tagja. Magyarország a nemzetek Euró­pájában érdekelt, nem pedig egy európai egyesült államokban. A magyar kormány álláspontja szerint a helyes út a szuverén tagállamok szövetsége. Erős Európát létrehozni ugyanis kizárólag erős és szuverén tagállamokkal lehetséges, és Közép-Európában a magyarok magyarnak, a lengyelek lengyelnek, a csehek csehnek, a szlovákok szlováknak akarnak megmaradni. Kodály Zoltán szavaival élve 

A szerző politikai tanácsadó