Hack Péter felugrott az SZDSZ-es nosztalgiavonatra

(Nyitókép: Mandiner-archív)

Prof. Dr. Hack Péter tanszékvezető egyetemi tanár és lelkész gyermeki örömmel ugrott fel az SZDSZ-es nosztalgiavonatra. Újra fiatalnak érzi magát! Mint ismeretes, nemrég lemondásra szólította fel az NKE rektorát és antiszemitizmust kiáltott Ahmadinezsád budapesti látogatása kapcsán.

Csak hát ezzel a nosztalgiavonattal egy baj van: hogy vakvágányra futott. 

Kiderült, hogy Prof. Dr. Hack Péter tanszékvezető egyetemi tanár és lelkész semmit sem tud arról az ügyről, amely miatt egyetemi tisztségviselők lemondását követeli és politikai következményeket emleget. Nem tudja, hogy miért jött Magyarországra Ahmadinezsád,

Jogász létére még azt sem tudja, hogy mi a szuverenitás politikai értelme. Azon gondolkodik a homlokát ráncolva, hogy a szuverenitást eszik-e vagy isszák. De azért nagy vehemenciával követeli a „politikai követkeményeket”. 

Hack Péter szerint

Mivel úgy nem szabad vitatkozni, ahogyan én teszem, azonnal diszkvalifikálva is vagyok (SZDSZ-es módszer), és nem kell komolyan venni az érveimet, sőt, még a kérdéseimre sem kell válaszolni. A Hack Péter állításait vitató írásomban ugyanis alapvetően kérdéseket tettem fel.

Úgy tűnik, így „nem szabad” vitatkozni.

Lássuk, mit is írtam pontosan, és mit reagált erre Hack Péter!

Miután Hack az NKE-rektor lemondását követelte és politikai következmények szükségességéről beszélt, két kérdést vetettem fel:

Hack Péter válasza a következő volt: „Óriási hibának tartom, hogy meghívták” Mahmud Ahmadinezsádot, „az más kérdés, hogy ki és miért hívta meg, de ez a kérdés, az ég világon semmi köze nincsen se a szuverenitáshoz, sem az egyetemi autonómiához. Eleve a kettő együtt nem is jöhetne szóba.” 

Hacknak természetesen joga van azt gondolni, hogy hiba volt meghívni Ahmadinezsádot. Emellett én magam is tudnék érveket felhozni abban az esetben, ha a figyelmemet a meghívás tényére korlátoznám.

Hack egyik nyilatkozata idején sem volt tisztában a tényekkel, csupán vagdalkozott és a szerepét jelentősen túlértékelve nyomást akart gyakorolni a nyilvánosságon keresztül. Eközben válaszában maga is elismerte, hogy fogalma sem volt és továbbra sincs elképzelése a meghívás hátteréről. „Nem tudjuk, hogy mi történt” – tette hozzá a fentebb már idézett sorokhoz. 

Hack Péter tehát úgy követeli az NKE rektorának lemondását, hogy utána rezzenéstelen arccal hozzáteszi:

Hack érvelését valóban tanítani kellene: azzal nyit, hogy elárulja, fogalma sincs, hogy miről beszél, de úgy „nem szabad” vitatkozni, ahogy Czopf Áron teszi. Egyébként az NKE rektora mondjon le.

Ezután a hatásos kezdés után Hack hasonló színvonalon folytatta: a szuverenitás kapcsán konkrétan elhagyta a száját az a mondat, hogy „Magyarország szuverén módon behívhatná az Iráni forradalmi gárdát Magyarországra, ez egy szuverén döntés lenne, de egy hazaáruló döntés lenne. A magyar kormány barátkozhat bárkivel, ez egy szuverén döntés, de hogyha cégéres antiszemitákkal barátkozik a magyar kormány akkor a hitelessége tekintetében nagyon komoly kérdőjelek fogalmazódnak meg.”

Mindenféle víziókat fest az iráni forradalmi gárda behívásáról, árulásról, illetve a kormány esetleges antiszemita-barátságát firtatja. Közben pedig az NKE rektorának lemondását követeli. 

Teljesen összefüggéstelen, amit mond. Azért is idézem részletesen, hogy véletlenül se mondhassa, hogy nem reagálok korrekt módon az állításaira. 

Válaszában Hack Péter az, aki személyeskedik és méltatlan állításokat fogalmaz meg. Szerinte rosszak a szövegértési képességeim,

Érdekes megjegyzés ez egy tanszékvezetőtől, de nem minősíteném. Hack Péterrel ellentétben én hiszek az egyetemi autonómiában. És ehhez még SZDSZ-es háttérre sincsen szükségem!

Hack legerősebb ütése az érvelésemen a következő: „a szerzőnek kellene egy kicsit utánanéznie, hogy mit jelent a szuverenitás és mit jelent az autonómia”. Természetesen csak „házi feladatot” ad a Tanár Úr. A válaszában meg sem próbálja meghatározni a szuverenitást és az autonómiát. Ha megpróbálná, azonnal kiderülne, hogy képtelen rá.

Az NKE rektorával szemben megfogalmazott követelését tekintve pedig az is világos, hogy az autonómia fogalmát sem tudja értelmezni. 

Isten legyen irgalmas ahhoz a nemzedékhez, amelyet ilyen egyetemi tanárok oktatnak! 

A Hit Rádió mézes-mázas hangú műsorvezetője egyetlen valódi kérdést sem fogalmaz meg Hack Péter lelkész úrnak, az ugyanis lehet, hogy kellemetlenül venné ki magát. Sajnos ez a szervilizmus nem a Hack iránti tiszteletet jele, hanem azt mutatja, hogy a műsorvezető milyen mélységesen lenézi a rádió hallgatóit. Még arra sem veszi a fáradságot, hogy helyesen említse annak az embernek a nevét, akinek az álláspontját éppen vitatja. Minden egyes alkalommal más nevet mond, tehát nem tudja, hogy kivel vitatkozik. 

Szégyen, amit a Hit Rádió legutóbbi adásában rihegve-röhögve előadott.

De az igazi szégyen mégis az a mélyen habitualizált és rendíthetetlen gőg, amely Hack Péterben felgerjedt, amikor ellent mertem neki mondani. „Így nem szabad vitatkozni”!

Láthatja minden olvasó, hogy egyáltalán nem túlzok, amikor SZDSZ-es nosztalgiavonatot emlegetek.

Felénk integet a múlt kísértete, amit már rég el szerettünk volna felejteni. 

Rendben van, hát emlékezzünk! 

Idézzük fel egy pillanatra azt a kimondhatatlan gőgöt és rangtudatot, amit az SZDSZ-es lét jelentett a kilencvenes és a kétezres években. Elmélkedjünk ezen egy kicsit, talán így jobban megértjük Hack Pétert. 

„SZDSZ-esnek lenni” – ez nem egy politikai álláspont, hanem mindenekelőtt lélektani típus kérdése.

Tökéletes időutazás mindkettő. Pontosan ilyen érzésünk támad akkor is, amikor Hack Péter arról beszél, hogy szerinte éppen kinek kellene lemondania és kire vetül az antiszemitizmus Iránból idesuhanó sötét árnyéka. 

Most éppen az NKE-rektorának a fejét követeli Prof. Dr. Hack Péter tanszékvezető egyetemi tanár és lelkész. 

Hack Péter bizonyára kiváló tanszékvezető, remek szakember – és abban is biztos vagyok, hogy amikor éppen nem rektorokra vadászik, párját ritkító lelkész lehet. Az egyetlen probléma vele az, hogy nem gondolkodik, hanem mikróban felmelegített lózungokkal akarja megetetni a magyar nyilvánosságot. 

Nekem – és azt hiszem, az egész magyar jobboldalnak is –

Mindegy, hogy valaki Izrael-párti vagy Izrael-ellenes módon nem gondolkodik: a legfőbb probléma pontosan az, hogy nem gondolkodik. 

És azt hiszem, Izraelnek sem SZDSZ-es hörgésre van szüksége, hanem Magyarország képében egy komoly és szuverén európai partnerre.

Minden barátunk számíthat ránk és minden ellenségünk tarthat tőlünk.

Segítek Hack Péternek: ez az utóbbi, gondolom, „vészterhes időket idéző” mondat is a szuverenitásunk egyik lényeges eleme.

***