Megint rossz kormány jön…

„Joggal merülhet fel, miért okoskodunk és gondoljuk úgy itt, a jobboldalon, hogy igazunk van, de a helyzet mégis az, hogy a rendszerváltás óta valahányszor a nemzeti oldal veszített, mindig baj lett belőle. Kétségbeestünk, amikor Horn Gyula nyert, ráadásul – a baljós történelmi tapasztalatok okán – ez fokozódott, amikor összeálltak a magyarellenes, ideológiai-gazdasági bekötöttségében szélsőségesen kozmopolita SZDSZ-szel;

a maffialeszámolások, amikor tényleg szó szerint naponta robbant hol kézigránát, hol lőttek szitává valakit a nyílt utcán vagy egy vendéglőben. Pedig akár lehetett is volna valamiféle háromhatvanas kenyérbe csomagolt, a szociális igazságtalanságokat orvosló politika – de nem lett; tudtuk előre, hogy baj lesz, és nem csalódtunk.

A gyászhoz hasonló, váratlanul jött fájdalmas mellbevágásként éltük meg, amikor négy nagyszerű esztendő után Medgyessy (akiről pedig akkor még nem is tudtuk, hogy D-209-es ügynök) 2002-ben sajnos hál’istennek (ezt ő maga mondta így, máig megfejthetetlen, mire gondolt) nyert. Lehetett volna az elindított pozitív folyamatok kiteljesedése, egy épülő-szépülő-gazdagodó ország (amit ígértek), de nem lett, ahogy pontosan tudtuk már 2002 áprilisának végén, ellentétben azzal a sok derűlátóval, akik már akkor is abban lelték örömüket, hogy (a már akkor is) tendenciózusan démonizált Orbán Viktort leváltották. A jóléti rendszerváltás pár hónap után véget ért, az identitását bő ezeréves történelmére alapozott büszkeségéből nyerő magyarság megkapta, hogy „merjünk kicsik lenni”; a miniszterelnökünk Budapesten koccintott a román elnökkel Erdély elcsatolására, és a korrupció olyan méreteket öltött, hogy a kormányfő el is szólta magát:

Gyurcsány sikerét ezek után már némileg fásultan szemléltük (nagyjából hasonló téttel, mint amikor 1961-ben bejelentették, hogy Münnich Ferenc helyett Kádár János, vagy amikor 1965-ben kiderült, hogy Kádár helyett Kállai Gyula lesz a minisztertanács elnöke), de ő legalább el is ismerte (persze zárt körben, csak kiderült), hogy az egész tevékenységük, kampányuk merő hazugságon alapult.

Sajnos most ugyanez a helyzet. Vannak, akik azt hiszik, hogy a Tisza valami jobbat hoz. Nem fog. Tudjuk, hogy nem fog, ahogyan tudtuk Hornról, Medgyessyről, Gyurcsányról is. Magyarék nem is nagyon bajlódnak azzal, hogy elmozduljanak a nemzetegyesítés vagy a szakértelem irányába. Tevékenységüket szinte kizárólag a bosszú, az ellenfél megsemmisítése, a további árokásás, illetve az árkoknak a nemzeti-konzervatívokkal történő (egyelőre csak jelképes, Isten ne adja, hogy fizikai) betemetése jellemzi. Szóhasználatuk a legvérgőzösebb jakobinusokat, törvénykezésük a bolsevikokat idézi.”

(Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala)