Szent István intelmei a 21. századi magyarokhoz

„Miután Boldog IV. Károly király 1918-ban visszavonult az államügyek intézésétől, érezhetően új korszak kezdődött hazánk életében. Alkotmányos önazonosságunk abba a véres bohózatba fulladt, amit csak „huszadik századi történelmünkként” szoktunk emlegetni. A főhatalom jelét ezután közönséges senkik vették magukra: szerencselovagok, esküszegők, pártkatonák és bohócok. Csupa olyan ember, aki nyilvánvalóan méltatlan volt Szent István örökségére. Így pedig, az államélet csúcsának leomlásával a nemzetre hárult az a feladat, hogy életben tartsa a Szent István-i állameszmét, illetve, hogy a kezdettől egyre távolodó új nemzedékek számára továbbadja „a kezdet jelenlétét”. Természetesen ez a feladatunk ma is.

El kell mondanunk a gyermekeknek, hogy ki volt Szent István király, az alapító hős, aki (az akkor még kulturális és politikai értelemben is meglehetősen halovány körvonalakat öltő „Nyugat” helyett) a mediterrán oikumenével lépett kapcsolatba és a keresztény kultúrközösséghez csatolta vissza Pannóniát.

El kell mondanunk, hogy mindenekelőtt szent volt, nem a szentség ártalmatlanított modern értelmében, hanem keresztény, isteni és emberi értelemben. Pontosan ezért Szent István a legnagyobb magyar kultúrhérosz, a senkihez sem hasonlítható alapító hős. Ezért akarjuk ma is az ő elveit követni.

*

Ezeket az elveket közvetíti számunkra az Intelmek (De institutione morum ad Emericum ducem) című könyv, amely rövidsége ellenére mindent tartalmaz, amit a magyar politikai közösség jövője érdekében szem előtt kell tartanunk.

(...)

Megfogalmazódik itt egy másik látszólagos paradoxon is: az idegenek elismerését csak úgy lehet kivívni, ha nem akarunk minden áron megfelelni nekik. Tehát nem kell a szokásaikhoz és uralmi kultúrájukhoz idomulnunk. „Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik.”

Ahelyett, hogy a külvilág tetszését keresnénk, egyetlen szempontot kell szem előtt tartanunk: nekünk Szent István király örökségéhez kell hűnek lennünk. Ő mondja: „kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel”.

(...)

Bennünket nem sújt le, amikor 2026. augusztus 20-án azt tapasztaljuk, hogy honfitársaink jelentős része kizárólag a politikai jelenre és a pillanat uralására tud gondolni. Ezt a tényt komplexusok és önhittség nélkül egy új szellemi munkamegosztás részeként értelmezzük, amelyben a mi feladatunk lesz az, hogy metapolitikai síkon megragadjuk, továbbadjuk és aktualizáljuk Szent István örökségét. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a magyar politikai közösség ma is kizárólag a kezdet jegyében újulhat meg.”

Nyitókép: