Radikálisan nem volt más, kevésbé szép vagy kevésbé impozáns, mint az elmúlt években

„A drónokból összeálló Turul, Szent Korona és kettős kereszt kifejezetten jól nézett ki, a korábbi évek ünnepségeinek vonalvezetését követte.

Nem mértem stopperrel, de szubjektív érzetem szerint a tűzijáték sem csak tíz perc volt, s ugyancsak szubjektíven úgy értékelem, hogy radikálisan nem volt más, kevésbé szép vagy kevésbé impozáns, mint az elmúlt években.

Ami szembetűnő különbség viszont, az a történetmesélés alatt elhangzó idézetek. (S most azon nem is lovagolnék, hogy Faludy György és Esterházy Péter is »megszólalt«.)

Mivel a magyar irodalom és történelem kimeríthetetlen forrást jelent egy augusztus 20-i műsorhoz, nyilvánvalóan üzenete van annak, hogy mi kap benne helyet. 

A francia forradalom által megfogalmazott »szabadság, egyenlőség, testvériség« hangsúlyozása kijelöli az irányt egy egalitárius társadalom felé, ahol mindenki egyenlő, a tehetség, a tudás és a szorgalom háttérbe szorul.

Ezt a szellemiséget látjuk visszaköszönni az oktatásban is, ahol Lannert Judit inkább megtorpedózza egy iskola bővítését, csakhogy megakadályozza a további »szegraciót«, a cigány diákok »diszkriminálását«.

A legszembetűnőbb azonban mégiscsak az volt, hogy Szent István intelmei közül éppen a vendégekre vonatkozó fejezetből idéztek:

»A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. (…) Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti.«

Szent István itt a királyi udvarra gondol, az uralkodó számára ugyanis üdvös, ha különböző nyelvű és kultúrájú művészekkel, tudósokkal, papokkal, tanácsadókkal veszi körbe magát. Ráadásul akkoriban ez csak Európán belüli sokszínűséget jelentett.

Kiragadott idézetként viszont az átlagember hajlamos úgy értelmezni első királyunk szavait, hogy nekünk mindenkit be kell fogadnunk, és igazi multikulti társadalomban kell élnünk.

Persze az is lehet (bár nem túl valószínű), hogy az alkotóknak nem volt hátsó szándékuk az idézet megválasztásával, s az alábbi intelem is ugyanannyi eséllyel bekerülhetett volna a műsorba, csak most mást dobott a gép: »Semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.«

Csak hát ezt alighanem valaki magára vette volna, az alkotók pedig nem akartak munkanélkülivé válni…”

Nyitókép forrása: Facebook