Holló Gábor átlépte a hírszolgáltató és a tömegmanipulátor közötti határt, és ezt már semmi sem mossa le róla

Nem, nem azzal van a gond, hogy Holló Gábor a Tiszát támogatta. Lelke rajta, ahogy azon másik 3,4 millió választópolgárnak is, aki így tett. Azzal sincs baj, hogy nem akarta, hogy a szülőfalujában és környékén a Fidesz nyerjen – sőt: kifejezetten jó, hogy felelős állampolgárként aktívan, lehetőségeihez és tudásához mérten segíteni akarta azt a célt, amelyben hitt. Történetesen nem értünk egyet, de az idő majd bizonyítja, kinek volt igaza. Egy szó mint száz: nem azzal van a gond, hogy megadta a Tiszának a modern „pénzt, paripát, fegyvert”, avagy a „pénzt, közvélemény-kutatásokat és tanácsokat”. Nem.

Holló ugyanis átvert fogyasztókat, átvert médiumokat, és közben saját magát is átverte, amikor a saját politikai preferenciái alapján eldöntötte, hogy melyik újság propaganda, és melyik nem – ezzel pedig önmaga is propagandista lett, a szó eredeti jelentésében.

Ugyanis mi is a propaganda? A latin propagare szóból ered, jelentése „terjeszteni”, illetve „olyan személy, aki valamely eszmét, tant vagy politikai elméletet írásban vagy szóban hirdet és terjeszt”. Egészen tág fogalom, éppen ez is a baj vele. Hiszen lehet azt mondani, hogy XY jobboldali újságíró propagandista, de akkor ZX is az, aki szintén nem vallja magát annak, csak éppen egy eszmét terjeszt írásban.

Egy átlagos Hírkereső-olvasó – érthető módon – nem feltételezi azt, hogy a legfrissebb vagy épp top hírek valójában nem a legfrissebb vagy a legnépszerűbb hírek, hanem azok, amelyeket egy milliárdos kénye-kedve szerint fontosnak tart. Ugyanolyan elítélendő hozzáállás ez, mint amikor Mark Zuckerberg vagy akár Elon Musk a saját kénye-kedve szerint alakítja a hírfolyamokat. A milliárdosok, legyenek forint- vagy dollármilliárdosok, vegyenek/alapítsanak újságot, ha annyira szeretnének befolyásolni, épp mint Magyarék tették a Kontrollal. Ha ugyanis igénybe veszünk egy szolgáltatást, ellátogatunk egy közösségi médiafelületre, ott azon tartalmaknak kell megjelenniük a feedünkben, amelyeket lájkoltunk, amelyekért aktívan tettünk, hogy elérjenek minket. Ha pedig ellátogatunk egy híraggregátor oldalára, akkor azt kellene látnunk, amit ígér: a legfrissebb vagy éppen a legolvasottabb híreket. Ennyi. A Hírkeresőn viszont nem ez volt a helyzet. Így aztán Holló átverte az olvasókat.

Közben a médiumokkal szerződéseket kötött, amelyekben – elmondása szerint – explicit módon nem szerepelt az egyenlő bánásmód követelménye. Ez persze az ő részükről hiba volt, ám lássuk be: az elvárás ettől még jogos lett volna. Ahogy az is elvárható, hogy a fodrász, akihez az ember jár, ugyanolyan minőségben vágja le a haját, mint a barátjáét.

És vannak olyanok, amelyeknek lényege az objektivitás – még akkor is, ha ezt a fogalmat mára gyakorlatilag használhatatlanná koptatták.

Egy híraggregátor oldal nem író, hanem orvos. Vagy még inkább: gyógyszerész, akinek az a dolga, hogy a polcon lévő dobozokat pontosan és manipuláció nélkül adja át a vevőnek. Holló Gábor azonban gyógyszerészként úgy döntött, hogy bizonyos betegeknek titokban más pirulát csomagol, mert szerinte az nekik jobb lesz. Anélkül, hogy erről bárkinek is egy mukkot mondott volna. Ezzel pedig átlépte azt a határt, amely a szolgáltatót elválasztja a manipulátortól.

És ez itt a probléma. És ez probléma oldaltól független.

De legalább Holló most eldicsekedett vele.

Nyitókép: Hírkereső képernyőkép aznapról, amikor Holló interjúja megjelent a HVG hasábjain