Egekben az energiaárak, miközben Brüsszel, a Tisza és Ukrajna továbbra is az orosz energia ellen dolgozik (VIDEÓK)

A közel-keleti háború az elmúlt napokban újra az energetikai infrastruktúrát vette célba, Izrael és Irán egyaránt olaj- és gázipari létesítményeket támadott. Iránban és Katarban is hatalmas robbanások rázták meg a gáztárolókat, miközben az energiaárak világszerte emelkednek. Ebben a helyzetben Európának minden elérhető energiaforrásra szüksége lenne, mégis Brüsszel, a Tisza és Ukrajna az orosz energia kivezetését erőlteti, miközben Zelenszkij a Barátság kőolajvezeték ügyében is nyomást gyakorol Magyarországra. A benzin és a rezsi ára itthon is emelkedne, a kormány azonban védett árat vezetett be az üzemanyagra és fenntartja a rezsicsökkentést.

Az energiaáraknak nem segít a brüsszeli makacsság

A helyzet az elmúlt napokban újabb szintet lépett. A március 18-i hírek szerint Izrael csapást mért az iráni South Pars gázmezőre és az aszalújehi olaj- és petrolkémiai létesítményekre. Ez nem mellékes részlet, hanem a világ legnagyobb földgázmezője, amely Irán gáztermelésének akár 70 százalékát is adja. A beszámolók szerint tárolótartályok, gázüzemek, finomítók és vezetékek sérültek meg, a tüzek megfékezésére több fázist is le kellett állítani.

A válasz sem maradt el. Ugyanezen a napon iráni rakétacsapás érte a katari Ras Laffan Industrial Cityt, ahol a világ egyik legfontosabb LNG-központja működik. A jelentések kiterjedt károkról szóltak, a tüzet eloltották, sérültekről nem érkezett hír, de a jelzés így is egyértelmű volt: a háború újra az energiainfrastruktúrát vette célba. Március elején a drónok még Ras Tanuránál és a katari létesítményeknél jelezték a veszélyt, március közepére viszont Iránban és Katarban is súlyos csapások érték a rendszer kulcspontjait.

Március 2-án az iráni dróntámadások első hulláma már egyértelműen jelezte, merre halad a konfliktus. A szaúdi Ras Tanura finomítót – amely a térség egyik legfontosabb exportközpontja – elővigyázatosságból leállították, miután drónok vették célba. A létesítmény napi több mint félmillió hordó feldolgozására képes, így már a leállás híre is azonnal megmozgatta a világpiacokat. Ugyanezen a napon Katarban is támadás érte az energiaszektort: a Ras Laffan Industrial City és a Mesaieed Industrial City létesítményeit dróncsapások érték. 

Március 7-én Izrael már közvetlenül iráni célpontokra csapott le, amikor Teherán és Karadzs környékén üzemanyag-tárolókat és energia-komplexumokat támadott. A hivatalos közlés szerint ezek katonai célokat szolgáltak, de a támadások egyértelműen az energiaszektort érintették, és jelezték, hogy a konfliktus egyre inkább a gazdasági ütőerek felé tolódik.

Március 13-án az Egyesült Államok nagyszabású légicsapást hajtott végre a Kharg-szigeten, amely Irán egyik legfontosabb olajexport-központja, és az export akár 90 százaléka is ezen a csomóponton halad át. Bár az amerikai hadművelet kifejezetten kerülte az olajinfrastruktúra közvetlen támadását, a térségben így is több mint tizenöt robbanást jelentettek, és a figyelmeztetés egyértelmű volt: a következő lépés már az energiaszektor teljes megbénítása is lehet.

Ez már nem az a kategória, amelyet el lehet intézni egy vállrándítással és néhány brüsszeli sajtónyilatkozattal. Ha a Hormuzi-szoros környékén akad a szállítás, ha a régió olaj- és gázipari csomópontjai tűz alá kerülnek, annak a hatása gyorsan megjelenik Európában is.

A belga miniszterelnök is arról beszélt, hogy Európának előbb-utóbb tárgyalnia kell Oroszországgal, mert enélkül nem lehet biztosítani a megfizethető energiaellátást. Ez a megközelítés különösen időszerűnek tűnik egy olyan helyzetben, amikor a Közel-Kelet lángol, a szállítás akadozik, az árak pedig meredeken emelkednek. Ehhez képest az Európai Unió továbbra is kitart amellett, hogy néhány éven belül teljesen kivezeti az orosz energiahordozókat az európai piacról. Magyarországnak ez különösen rossz hír. Egy március eleji elemzés szerint a Barátság kőolajvezeték leállása érdemben lassíthatja a magyar gazdasági teljesítményt, növeli a vállalati rezsiköltségeket és a szállítási költségeket az üzemanyagár-emelkedésen keresztül. 

Ehhez képest Volodimir Zelenszkij személyesen ellenzi a Barátság újraindítását, mert szerinte az orosz olaj visszatérése az európai piacra a szankciós politika felpuhítását jelentené. Kijev még azt is jelezte, hogy az ilyen energetikai feltételeket politikai nyomásgyakorlásként, sőt zsarolásként értelmezi. Magyarországról nézve inkább az látszik zsarolásnak, hogy miközben az egész térségben nő a bizonytalanság és emelkednek az árak, Ukrajna továbbra sem akarja helyreállítani az olajszállítást, az Európai Bizottság pedig nem kíván változtatni a szankciós politikán. A másik oldalon a Tisza Párt álláspontja inkább Kijev megközelítéséhez áll közelebb ebben a kérdésben, mint a magyar kormányéhoz. Ez tovább erősíti azt a politikai feszültséget, amelynek tétje nem elméleti, hanem a magyar energiaellátás és az árak alakulása.

Ehhez képest az autósok akár 100 forintot is spórolhatnak literenként a védett áron. A kormány azért indította el a védett árazást és azért nyúlt a stratégiai készletekhez, hogy ne a magyar családok és vállalkozások fizessék meg elsőként a közel-keleti háború, a brüsszeli energiapolitika és az ukrán olajblokád együttes árát.

Nyitókép: AFP