A kutató szenzációs szintézisben veszi sorra őstörténetünk lezáratlan aktáit, beépítve saját eredményeit. Őshazáról, honfoglalásról, az identitás kialakulásáról és centrumról-perifériáról is beszélgettünk. Kiderült, hogy a régészeti jelenségek térbeli sűrűsödése, szórt jellege a hierarchikus klánrendszerrel magyarázható.
Interjúalanyunk Gáll Ervin régész-történész, a Vasile Pârvan Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa.
*
Önnek pár éve jelent meg egy alapműve A hatalom forrása és a magyar honfoglalás – hódítás és integráció címmel, amelyben a korai magyar történelmet egy régész szempontjából elemzi, és nagy volumenű kérdések egész sorát feszegeti. Miért érezte szükségét az idén megjelenő, átdolgozott kiadásnak?
A hat éve megjelent magyar nyelvű kötethez képest a jelen elemzés számos új adatsort tartalmaz, illetve a 10. századi anyagi kultúrával kapcsolatos elterjedési térképet, plusz az ennek alapjául szolgáló – több mint 300 lelőhelyet tartalmazó –
adatbázist is frissítettem, hiszen az elméleteim jelentős része – például a Kárpát-medence 10. századi centrális régiójának kérdésköre, és az ehhez kapcsolódó perifériák lokalizálása – ezen alapszik.
Az új kiadás szükségességét ugyanakkor egy másik szempont is indokolja: annak ellenére, hogy a honfoglalás korának a régészetével szép számban foglalkoznak kutatók számos közép- és kelet-európai országban, az utóbbi évtizedekben angol nyelven nem jelent meg tudtommal olyan hasonló jellegű szintézis, amelyet régész írt volna. A jelenlegi technikai lehetőségek sok nyelvi gátat feloldanak ugyan, de nem mindent. Régészekhez pedig egy régész tud szólni a legérthetőbben. Mindezért Szenthe Gergelynek és Türk Attilának mondok hálás köszönetet.
A páratlanul gazdag szempontrendszert kínáló kötet sok-sok kulcsfontosságú témát vesz górcső alá, amelyekről képtelenség egyetlen cikkben áttekintést adni, ezért a teljesség igénye nélkül haladunk. Ön többek között a nomád hatalmi struktúrákról, különösen a magyar steppeállam jelenségéről ír. Melyek a témában a könyv legfontosabb megállapításai?
Noha a nomád hatalmi struktúrára, a társadalomszerveződés bonyolult aspektusaira reflektáló teoretikus rész arányaiban kis helyet foglal el a kötetben, kétségtelenül annak egyik kulcsfontosságú része: konkrét régészeti, radiokarbon és genetikai adatokkal támasztjuk alá, hogy
a honfoglaló magyarság életformáját és gazdasági szerveződését egyértelműen nomádnak tekinthetjük.
Ugyancsak fontos, mondhatni központi eleme érvelésünknek az a megfigyelés, hogy
az avar vagy a hun hatalmi struktúrákhoz hasonlóan a magyar hatalmi struktúrát sem indokolt törzsszövetségként értelmezni
– sőt, az is nyitott kérdés egyelőre, hogy a forrásokban levő gens fogalmat magyarul használhatjuk-e törzsként?
A kora-középkori népcsoportok identitástudata a vezetőhöz – kagánhoz, királyhoz, és így tovább – köthető, s ez a társadalomtörténeti jelenség vagy egy dinasztia megjelenéséhez vagy az adott hatalmi struktúra széteséséhez és az adott identitástudat eltűnéséhez vezetett. Ez a hatalmi fluktuáció magyarázza a forrásokban gyorsan egymást követő népnevek gyakoriságát is:
a legtöbb esetben az új népnevek azt jelzik, hogy új elitek léptek színre,
és régebbiek tűntek el.
Ezt is ajánljuk a témában
„A Kárpát-medence kiürülése mellett nem szól semmilyen valódi bizonyíték. Sőt, sokkal több bizonyíték kezd felsorakozni amellett, hogy nem csak az emberi populáció maradt fenn, hanem az életmód, illetve kulturális jellegek is” – mondja Szenthe Gergely lapunknak. A régésszel az avar kor és a honfoglalás időszakának rejtélyeiről és új kutatási eredményekről beszélgettünk.
Régészeti szempontból hogyan tudjuk „tetten érni” a magyar steppeállamot?
Megvizsgáltam több mint háromszáz temetőt a Kárpát-medencében a legfontosabbak közül, és a fontosabb magányos sírok leletanyagát, kisebb földrajzi egységekre lebontva. Ennek a kutatásnak a nyomán néhány következtetést viszonylag magabiztosan levonhatunk.
A temetőket kulturális szempontból összekötő elsődleges jellegzetességek közül egyértelműen a részleges lovastemetkezéseket, a 10. századra jellemző fegyvereket, presztízstárgyakat, ékszereket kell kiemelnünk. Ha a Kárpát-medence földrajzi térképét magunk elé képzeljük, láthatjuk, hogy
ez a régészeti emlékanyag összességében a medence sík részein, és a 2oo-4oo „méteres” dombvidékeken található meg.
Vannak olyan makrorégiók, ahol egyetlen ilyen temetkezés sem ismert: ilyenek az Erdélyi-medence Kis-Szamostól és a Maros középső szakaszától keletre fekvő területei, vagy a Dunántúl nyugati és dél-nyugati részei.
Akkor hova koncentrálódnak ezek a leletek?
A presztízstárgyak és díszfegyverek
főképpen a Felső-Tisza vidékére, illetve elszórtan a Nagyalföldre
jellemzőek.
Ennek komoly jelentősége van?
Igen! Mennyiségük és elterjedésük jellege alapján ezt a régészeti-társadalomtörténeti jelenséget egyáltalán nem lehet a véletlen számlájára írni. Ennek a régészeti leletanyagnak a földrajzi elterjedése az úgynevezett „nap hálózatrendszer” modellbe illeszkedik, mely
egy centrumrégiótól függő több, kisebb-nagyobb periférikus régiót ír le.
(Hodges, R.: Dark Age Economics. A New Audit. London 2012 – a szerk.)
Mit jelent ez pontosan?
Történeti értelmezésben a területek népességeinek ellenőrzése valószínűleg a klánrendszernek alárendelt személyek függőségi viszonyaiban kibomló struktúrák révén valósult meg, magyarul,
a régészeti jelenségek térbeli sűrűsödése, szórt jellege és ezek elterjedése szerintem a hierarchikus klánrendszerrel magyarázható.
A kötetben arra a konklúzióra is jutunk, hogy
a magyar hatalmi struktúra a Kárpát-medencének csupán egy részét foglalja el,
miközben a földrajzi térségben a „no-man's-land” féle területek (senkiföldje, ellenőrzésen kívül eső terület – a szerk.) jelentős arányával kell számolnunk, legalábbis a temetők tanúsága szerint.
Felmerül a kérdés, hogy mi volt a Magyar Nagyfejedelemség státusa az új földrajzi környezetben? A Nyugat és Bizánc perifériájáról beszélhetünk, vagy korántsem? Mire jutott?
Úgy fogalmaznék, hogy nem volt ezen nagyhatalmak perifériája a 10. században, de azzá vált a század vége felé.
Hogy a kedves olvasók számára közérthetőbben szemléltessem, mire gondolok a centrum-periféria fogalompáros használatakor e konkrét esetben, egy jelenkori párhuzammal élnék.
Napjainkban a kelet-közép-európai államok egyértelműen, mindenféle statisztikai szempontot figyelembe véve, az Európai Unió – remélem nem sértek meg ezzel egyetlen politikust sem – perifériái, ugyanis csatlakozásuktól kezdődően aszimmetrikusak a politikai és gazdasági kapcsolataik,
és a státuszuk az Unió centrumrégióinak számító „magállamaival” szemben, ugyanakkor kétségtelenül a részei, részesei ennek a gazdasági-politikai rendszernek, gondoljunk csak a felzárkózási alapokra.
Vagyis?
Vagyis a 10. századi magyar hatalmi struktúra nem volt része a nyugati típusú feudális rendszernek – ahogy a korai avarok sem –, de távol állt a bizánci oikumenetől is, mindenféle szempontból: társadalmilag, gazdaságilag, vallásilag.
A korabeli magyarság nem volt az akkori makrorendszerek része, ezért 10. századi szempontból nem beszélhetünk perifériáról,
hisz nem került a magyar hatalom egyik nagyhatalommal sem aszimmetrikus politikai, gazdasági helyzetbe. De csak egy ideig!
Géza és Szent István uralkodásával mindez alapjaiban változott meg:
elkezdődött a nyugati struktúrák Kárpát-medencei implementációja, mely később, a 12–14. században éri el csúcspontját. Tehát úgy fogalmazhatunk, hogy Magyarország a nyugati rendszer része lett, és az aszimmetrikus kapcsolat miatt lett a Nyugat perifériája: e folyamat kezdete a 1o. század utolsó szakasza.
Miért bukott el a magyar steppeállam a Kárpát-medencében?
Úgy látom, hogy a 1o. századi eliteknek
mindössze egy projektjük volt, az úgynevezett „B-terv” hiányzott,
ugyanakkor csupán formai szempontból bukott el a nomád struktúra, hiszen
az elitek – egy részük legalábbis – átmentették a hatalmukat.
Tegyük hozzá, számtalanszor történt ilyen a történelemben, hogy a gazdasági-politikai rendszer bukása ellenére a politikai elitek átmentik a hatalmukat. Végül is így született meg a középkori magyar állam, és az Árpádok így maradtak hatalmon még háromszáz évig.
Ezt is ajánljuk a témában
Olyan régészeti környezet kimutatása szükséges, amely Altaj vidéki eredetű, a baszandajszki kultúra pedig magában hordozza az őshaza környezetéhez szükséges összetett feltételeket – tudjuk meg.
Mit gondol a legújabb magyar őshaza-elméletekről? Milyen forgatókönyvet tart a legvalószínűbbnek?
Mindez nagyon komplex kérdéskör, illetve kevés forrás áll a rendelkezésünkre. Személyesen megelégedtem a kötetben is azzal, hogy rendszerezzem ezeket az őshaza-elméleteket. Ebben a pillanatban úgy látom, hogy az általam I. elméletnek (Az uráli „őshaza” elmélete – a szerk.) nevezett teória van jobban megindokolva.
Ugyanakkor más eredetű, máshonnan érkező népegységek, csoportok csatlakozását sem zárhatjuk ki, például a 9. vagy később a 10. század folyamán, emiatt
helyesebb inkább őshazákról, mintsem őshazáról beszélni. Azt javaslom, így vágjuk el a gordiuszi csomót: gondolkodjunk többes számban, az „ugor – török háború” több mint száz éve után!
Ön szerint hol és mikor jelent meg az a magyarnak nevezett identitás, ami ugyan ezer gyökerű, és jelentős változásokon ment keresztül a történelem során, de valamikor megszületett, és máig él? Akár a test története: a sejtek pár évente kicserélődnek, de a személy identitása nem változik.
Erre pontosan kitértem a kötetben, erről határozott véleményem is van:
a politikai struktúra megjelenésével beszélhetünk biztosan identitásról.
A gyökerek természetesen mélyebbre nyúlnak, de a magyar hatalmi struktúra megjelenésének a „keltezését”, amikor politikai jelentőségénél fogva megjelenik az írott forrásokban – vagyis belép a történelembe –
egyértelműen a 9. századra tehetjük.
Egyébként a 9-es a kedvenc számom, szóval emellett kitartok.
Milyen korlátokba ütközik a honfoglalás értelmezése? A honfoglalás menekülés volt, vagy egy sikeres politikai-katonai projekt?
A kérdés megítélése összességében inkább történészi hatáskör, nem véletlenül hagytam kérdőjeleket a kötetben is, hiszen a Kárpát-medencei magyar honfoglalásnak sem a kiváltó okáról, sem a lefolyásáról nincs közmegegyezés.
A történettudomány képviselőinek a nagyobb része a honfoglalás okát kettős jellegűnek véli: a 894-es hadjárat eredményeképpen 895 tavaszán Árpád már egyértelműen a terület meghódításának a céljával vonul be a Kárpát-medencébe – eszerint az elmélet szerint azonban a hódítást a besenyők előli menekülés idézte elő, mintegy a honfoglalással párhuzamosan.
Egy másik álláspont szerint 894-ben nem lehet bizonyítani a besenyők támadását,
éppen ezért a honfoglalás kapcsán menekülésről sem lehet beszélni. A besenyő támadás elvetése azt is jelenti, hogy a honfoglalás egy előre eltervezett katonai-politikai cél, egy „projekt” megvalósítása volt, ám itt le kell szögeznünk: nem tisztázott sem a hódítás iránya, sem az útvonala, sőt, ami sokkal problematikusabb, a „projekt” miért-je sem.
Ezt hogy érti? Nem volt elég vonzó célpont a Kárpát-medence?
Nem tudjuk, melyek voltak a Kárpát-medencébe irányuló magyar migráció okai.
A 9. század perspektívájából nézve – legalábbis számomra úgy tűnik – az Etelköznek nevezett terület sokkal több gazdasági előnyt kínált, mint a Kárpát-medence.
Következtetésképpen ezt meg kellene indokolni a jövőben.
Jómagam inkább az első elméletet látom a valószínűbbnek: a honfoglalók politikai-katonai okok miatt, a besenyők támadásai nyomán hagyhatták el az Etelközt, s hogy e vereségből majdhogynem győztesként jöttek ki, azt a történelem bizonyítja. Például azzal, hogy magyarul beszélünk.
Nyitókép: Miniatúra a Képes krónikából – A magyarok bejövetele
Az MCC Klímapolitikai Intézet kerekasztal-beszélgetésén arra keresték a szakértők a választ, hogyan hat a klímaváltozás vízbázisainkra, és miért tekinthető a víz stratégiai nemzeti kincsnek. Illetve, hol tartunk az ásványvíz fogyasztás kultúráját illetően.
Már nemcsak azt keressük a legmodernebb módszerekkel, hol állt és hol csapott össze a magyar és a török sereg, hanem azt is, hogyan mozogtak az akkori terepviszonyok között.
Cselekedni kell, nem pánikolni: lucra megy a játék, az előrejelzések pedig kétségbeejtőek!
A 10. századi hadjáratok csúcspontján a magyarok képesek voltak adófizetésre bírni a német királyt, Sankt Gallen kapcsán pedig semmi sem az, aminek látszik – erről egy zseniális szerzetes tehet.
A kárpátaljai gyökerű népzenész-prímás alapította Szalonna és Bandája idén megosztott Kossuth-díjban részesült, ez alkalomból beszélgettünk zenéről, háborúról, békéről és a legnagyobb boldogságról.
A Hivatalos Értesítőben megjelent miniszteri utasítás szombaton lépett hatályba.
Nagy Attila Tibor szerint az segíti a Tisza-kormány magas támogatottságának megtartását, hogy az első hónapban még nem vágott bele egyetlen komoly reformba sem.
A demográfiai folyamatok lassúak, de könyörtelenek. A legfrissebb statisztikák szerint több német városban a 16 év alattiak többsége migrációs háttérrel rendelkezik.
