Elkészült a hároméves bérmegállapodás: csütörtökön kiderülhet, mennyivel nő a minimálbér és a garantált bérminimum 2027-ig
A Mandiner úgy tudja, meglesz az átlagos 12 százalékos minimálbér-emelés, de a részletekre csak holnap derül fény.
Összeszedtük a pro és kontra megszólalásokat Pankotai-ügyben, Hont Andrástól Perintfalvi Ritán, Molnár Áronon, Kötter Tamáson át Tibi atyáig.
Pankotai Lili lenne az új Nagy Blanka? A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumba járó diáklány október 23-án, vasárnap szólalt fel a tanártüntetésből ellenzéki demonstrációba fulladó megmozduláson.
Beszéde nem volt új keletű, a trágár odaszólalásokkal teletűzdelt slam poetryt már márciusban felolvasta egy pécsi klubban.
Az érettségire készülő diáklány szónoklata sokak tetszését kiváltotta, de voltak olyanok is, akiknek nem férnek bele a következők: „Azt hiszed ki tudod törölni a gondolkodást? A faszt! (…) Nekem soha nem az lesz az első, kedves HírTV, hogy éppen ki-kinek a faszát szopja teli erőből, hanem, hogy vállalja-e a véleményét bárkivel szemben. (…) A faszomat bele az ideológiákba”.
Alma materének igazgatója, Nyisztor Zsolt a gimnázium közösségi oldalán posztolt. Ebben mások mellett az áll, hogy ugyan tiszteletben tartják a szabad véleménynyilvánítást, azonban elhatárolódnak a diák vasárnapi felszólalásától. „Messzemenően elutasítjuk annak minden, a keresztény értékekkel össze nem egyeztethető tartalmát és narratíváját”. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, Heidl György viszont úgy érvelt közösségi oldalán: álszentség a keresztény értékekre hivatkozva számon kérni az „igazságérzettől fűtött tinédzseren a szabadszájúságot”.
A következőkben összeszedtük a pro és kontra megszólalásokat, Hont Andrástól Perintfalvi Ritán, Molnár Áronon, Kötter Tamáson át Tibi atyáig.
***
„Pankotai Lili nem a jövő, hanem egy fajta jövő, egy régi-új embertípus fiatalkori példánya, egy olyan embertípus amit már ismerünk a XX. Századból, ami ha kellett, egyetemen tanított, ha kellett az Andrássy út 60-ban tépte le körmöket; ha kellett lerombolta a tekintélyt, de simán elvezet egy multit – írta Kötter. – (…)
Természetesen a baloldali politikusok csak felhasználják,
és ahogy előtte a többit is mind, majd eldobják, ha már nem lesz rá szükségük és akkor nem marad más neki, mint a szégyen.”
Nagy Blanka sem ment el szó nélkül a felszólalás mellett. A Momentumot és a DK-t megjárt baloldali aktivista egy négy évvel ezelőtti, kecskeméti szónoklatával került be a köztudatba. Akkor úgy fogalmazott, „Üzenem annak a bajszos fasznak és az összes fideszes képviselőnek – legyen kecskeméti, félegyházi, szegedi vagy bárhonnan –, hogy álljon hátrébb eggyel, és bassza arcon magát”.
Most pedig a következők szerepelnek tanmeséjében: „Bár Prüdéria rendkívül tökéletes volt, mégis voltak problémák. (…)
A mozgolódáson egy lakó felszólalt és kimondott néhány ördögi csúnya szót.
Elmondta ez a lakó, hogy mennyire nem fair, hogy Korrupcius Maximus libamájat eszik, míg ők csak a száraz kenyeret, jobb napokon tejjel. Mesélt arról is, hogy mennyire becsapja az állam az embereket és hogy milyen szinten legaljasodott itt minden. Hogy itt már nincs jövő és nincs jelen. Hogy Prüdériában, ellopják a prűd emberek pénzét és nem a fejlődésre fordítják, hanem a király családjára és barátaira. A prűd népnek kinyílt a szeme és a füle. Felháborodtak ezen. Fogták a felszólalót és szemmel, szavakkal agyonverték, mert csúnyán beszélt.”
Molnár „noÁr” Áron nyílt levelet írt a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium igazgatójának. Ebben a művész bevallotta, ő kérte fel a diáklányt arra, hogy slammelje el a „Jövő” című slamjét. „Ez a slam bizonyítja a jövő generációjának bátorságát, tántoríthatatlanságát és dühét. Nem, nem a káromkodások miatt. Itt a tartalom a fontos. Egy generáció megállíthatatlanul küzd az oktatás, a pedagógusok és a saját jövőjükért – fogalmazott noÁr. – Lili élt a szabad véleménynyilvánítás jogával. Pont. Ha ezért retorzió éri, akkor számoljon velünk. Mert nem fogjuk némán nézni.”
Ugyanis Perintfalvi Rita teológus arra kért mindenkit, fejezzék be Pankotai Lili bántalmazását. „Persze, lehet nem egyetérteni a tegnapi tüntetésen való slammelésének szabadszájúságával, de tömegesen, mint egy felhergelt csőcselék nyilvánosan nekiesni és minősíthetetlen szavakkal bántalmazni, bűncselekmény!
Álljatok már le, de rögtön! Ez lincselés!!! Egy gyerekkel szemben! Nincsen nektek lelketek!!!”
Bencsik Gábor publicista a stílust kérte számon. „Az igazi bűnös mégsem ő, hanem azok, akik ezzel az amúgy középiskolai dolgozat szintű, viszont trágár irománnyal fölhívták a színpadra, és akik ma is tovább tolják maguk előtt – írta oldalán. – Akik nem mondják meg neki, hogy kislány, mocskos szájjal lehetsz öt percre híres, de aztán életed végéig cipelheted annak a súlyát, hogy aki úgy beszél, mint egy riherongy, azzal úgy is bánnak, mint egy riheronggyal.”
Tibi atya viszont magára a jelenségre hívta fel, mert mint fogalmazott, nincs baja például az „ízes bazmegolásokkal”. Ugyanakkor a „Pankotai Lili nevű előadó élvezheti a 444 rivaldafényét pár napig, aztán csatlakozhat Káromkodós Blankához, Kávéfőzős Lucához meg Szexuális Zaklatás Pandához a Kiégett kabalák szigetén.
Nincs ebben a sztoriban több, haladjunk. Dicsértessék!”
Merthogy ezzel a Pankotai- üggyel „egy kicsit eltávolodtunk volna a pedagógusbérektől meg a tanárok munkakörülményeitől”, írta a publicista, rámutatva arra is, hogy „amennyiben az Ügy lenne a fontos, akkor aprólékos exegézis és fölényeskedő kioktatás helyett »Je suis kukás« kitűzővel nem megyek be egy ideig tanítani, és erre szólítom föl a többi tanárt is, a szülők kénytelenek lesznek otthon maradni, és leáll a gazdaság, de előtte azért még emelnek a béreken. Ez ilyen k*rva egyszerű. De valójában az ügy annyi, hogy az egyik fél büszkén hirdetheti maga különb voltát, hogy ő a szépség meg a jóság letéteményese, mert a másik milyen ocsmány, mocskos szájú dekadens.”
Rácz András Oroszország-szakértő bár nem szokott belpolitikával foglalkozni, de most állítása szerint nem mehetett el szó nélkül a Pankotai-beszéd mellett. „Általában nem szoktam belpolitizálni, mert van elég dolgom a háborúval, szóval ez most itt a kivétel. (…) Aki egy középiskolás diáklányra kiabál kígyót-békát a (mégoly trágár) a véleménye miatt, a »példás megbüntetést«, kirúgást, egyebeket követelve, az utolsó, gyáva, sz@r ember. Akkor is, ha a kormánymédiában dolgozik, és utasításra teszi. Ha pedig nem, akkor főleg. Aki nem képes felismerni a költészetet – mert bizony, a slam poetry is költészet –, az ráadásul még hülye is. Aki a stíluson háborodik fel látványosan ahelyett, hogy a tartalommal foglalkozna, és ezzel próbálja elterelni a vitát a lényegről (= az oktatás helyzete), az pedig a társadalmat és az oktatás javításáért tenni próbálókat nézi hülyének. Aki pedig ennek a verbális szennyáradatnak az elszabadításával reménykedik elrettenteni a fiatalokat attól, hogy kiálljanak saját magukért, a tanáraikért és a jövőjükért... nos, az túlságosan régen volt fiatal” – fogalmazott bejegyzésében, kiemelve:
„egyébként meg az eszem megáll, de tényleg.... Mintha nem lenne nagyobb bajunk annál, mint hogy egy tinédzser csúnyán beszél.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd