Egy kicsit elcsúszott a hangsúly
Rácz András Oroszország-szakértő bár nem szokott belpolitikával foglalkozni, de most állítása szerint nem mehetett el szó nélkül a Pankotai-beszéd mellett. „Általában nem szoktam belpolitizálni, mert van elég dolgom a háborúval, szóval ez most itt a kivétel. (…) Aki egy középiskolás diáklányra kiabál kígyót-békát a (mégoly trágár) a véleménye miatt, a »példás megbüntetést«, kirúgást, egyebeket követelve, az utolsó, gyáva, sz@r ember. Akkor is, ha a kormánymédiában dolgozik, és utasításra teszi. Ha pedig nem, akkor főleg. Aki nem képes felismerni a költészetet – mert bizony, a slam poetry is költészet –, az ráadásul még hülye is. Aki a stíluson háborodik fel látványosan ahelyett, hogy a tartalommal foglalkozna, és ezzel próbálja elterelni a vitát a lényegről (= az oktatás helyzete), az pedig a társadalmat és az oktatás javításáért tenni próbálókat nézi hülyének. Aki pedig ennek a verbális szennyáradatnak az elszabadításával reménykedik elrettenteni a fiatalokat attól, hogy kiálljanak saját magukért, a tanáraikért és a jövőjükért... nos, az túlságosan régen volt fiatal” – fogalmazott bejegyzésében, kiemelve:
„egyébként meg az eszem megáll, de tényleg.... Mintha nem lenne nagyobb bajunk annál, mint hogy egy tinédzser csúnyán beszél.”
Nem olyan régen szabadultam a közoktatásból. Pontosan tudom, mit termel ez a rendszer: üres lelkekhez lazán kapcsolódó üres fejeket, amiken naplóval bizonyíthatóan átfolyt egyszer a tanterv szerinti tudás, szépség, ismeret, de esélye sem volt bennük megragadni. Mindenki, akiből nem ilyen ember lesz, az nem az oktatási rendszer miatt, hanem annak ellenére válik ennél jobbá.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd