Tartósító gyűlölet: Juszt és Vásárhelyi munkásságáról

2022. március 9. 16:21

Szilvay Gergely
Mandiner
Vannak ezek az alakok, a baloldali értelmiség egykori krémje, az eszdéeszesség maradékai.

Oh, ezek az alakok, a baloldali értelmiség egykori krémje, az SZDSZ maradékai. Olyanokra gondolok, mint Vásárhelyi Mária vagy Juszt László. Szembe-szembe jön egy-egy posztjuk, elolvasván őket csóválom a fejem: hova jutottak a baloldal egykori csúcsértelmiségijei? Nos, oda, hogy inkompetens, ám gyűlölködő módon osztják az észt, traumatizálódva attól, hogy nem az ő liberális álmuk valósult meg a 21. században, hanem minden, ami ellen küzdöttek. 

Az egykor szebb napokat látott megmondóemberekből rosszindulatú, gyűlölködő alakok lettek. 

Vásárhelyi Mária például vulgárpszichologizálásba kezd, a baloldali értelmiség egyszemélyes képviselőjeként, az egész véleményét képviselve – leírja, hogy olvassa „a különböző elemzéseket Putyin eltorzult személyiségéről, arról, hogy a 22 hatalomban eltöltött év alatt hogyan szakadt el tökéletesen a valóságtól, hogyan vált paranoid, hatalomfüggő önkényúrrá, kíméletlen, könyörtelen gonosz diktátorrá, nárcisztikus pszichopatává, akinek minden döntése kizárólag önmagáról szól. És mintha Orbán Viktor személyiségtorzulásairól olvasnék.”

Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége sem ússza meg a szociológus lélektani távelemzését: Lévai szerinte első látásra Ukrajnából menekülő asszonynak néz ki, és hogy nem meri kimondani, hogy a férje és példaképe mit művel Ukrajnában, mert hogy ott tömeggyilkosság történik. Végül Vásárhelyi nem tudja eldönteni, hogy sajnálja vagy megvesse a miniszterelnök feleségét. 

Vásárhelyi Mária kizárólag negatív szuperlatívuszokban képes beszélni az Orbán-kormányról és szimpatizánsairól: a jobboldali lapok az ötvenes éveket idézik, az oroszokkal való viszony újabb szégyenfolt az ország történetében,  a magyar kormány és állítólagos „oligarchái” hullarablók és ők nem a magyar nemzet (hisz egyáltalán bármiféle nemzetben Vásárhelyi Mária?); s ha mégis a közös EU-s álláspontot képviseli a kormány, az sunyiság, az egész Orbán-rendszer „szélsőjobboldali, velejéig korrupt, autokrata”. Szerinte Orbán igenis ki mer lépni az EU-ból (miközben amúgy nagy erőkkel azon dolgozik, hogy Szerbiát bevigye...)

A szociológusok persze mindenhez értenek, főleg a vulgárpszichológiai távelemzéshez és a külpolitikához,

így aztán tuti igaza lehet Vásárhelyinek. Nekem inkább az jutott eszembe, nem pusztán a saját tulajdonságait tükrözi-e, vetíti-e ki az általa gyűlöltekbe. 

Vásárhelyi Mária az elérhető adatok alapján nem a szakmájában jeleskedett leginkább, hanem a közéleti megmondásban, tudományos szociológiával pedig évek óta nem foglalkozik. (Lehet, hogy jobb is.) Egyébként meg mindig a „magyar ugar” szemléletét képviselte, klasszikusan az Élet és Irodalomban (meg a Mozgó Világban) téve közzé dühödt megmondásait. 

Aztán itt van Juszt László, Vásárhelyi kortársa, aki prominens riporter volt az átkosban, persze önképe szerint gondolom belső ellenzéki, aki feszegette a határokat, óvatos duhajként lázadott, titokban meg tuti gyűlölte a kommunizmust. A bűnügyi riport műfajában nagyot teljesítő Juszt egy ideje külpolitikai publicisztikáival tűnt fel. 

Juszt szerint „az ország csak sodródik, „nincs felelős vezetése”, Orbán totálisan félreérti az ukrán-orosz háborút és geopolitikai helyzetünket, „ezek hülyék”. Aztán a szebb napokat látott tévériporter úgy látja, hogy „Orbán egy műveletlen, olvasatlan, harácsoló akarnok, aki éppen odanyal, ahonnan valamit remélhet”; „Peti miniszternek” pedig fingja nincs a diplomáciáról, a külügyminiszternek már „nincs relavanciája” (bármit is jelentsen ez), egyébként meg „gerinctelen senki”, aki „elvtelenül kiszolgálja főnökét”. 

Próbálkozom, de nem látom magam előtt azt a külügyminisztert, aki ellentmond főnökének, de

azt a Juszt Lászlót sem látom magam előtt, aki diplomáciai tapasztalattal rendelkezik, és tudja, hogy működik a külügy meg a nemzetközi kapcsolatok. 

Van ugye külügyminisztérium, benne számtalan divízióval, vannak hírszerző szolgálatok, külügyérek beszélgetnek egymással minden nap, Orbán, Szijjártó és mások rendszerint „zárt ajtók mögött” tárgyalnak Brüsszelben, Moszkvában, Washingtonban és másfelé. A legképzettebb elemző sem tudja, mi hangzik el, így csak kremlinológiára tud támaszkodni, azaz feltételez és következtet, de Juszt László tudja és ismeri a geopolitika és a külügy titkait, és kellően nagy arca van ahhoz, hogy mindezt el is árulja nekünk a Facebookon. 

Értem én, hogy az ilyen alakok mint Vásárhelyi és Juszt, gyökeresen mást gondolnak a világról, mint Orbán, és a külpolitikában is más doktrína a szimpatikus a számukra. Ettől még

amatőr kívülállókként nézik a műsort.

Elszomorító látni, hogy az egykori liberális értelmiség hova jutott. Hogy nulla önreflexióval, ellenben nagyon nagy arccal, gőgösen nyilvánulnak meg nap mint nap, dohos mondanivalójuk meglehetősen proli és gyűlölködő, egyben unalmas önismétlés. Ők mindenhez is jobban értenek. Orbán-gyűlölettel kelnek és Orbán-gyűlölettel fekszenek. Monománok lettek. Szánalmas ez a szellemi leépülés.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem tudom, hogy milyen volt Juszt és Vásárhelyi, de azt tudom, hogy most áron aluliak.

Az utolsó bekezdés tűpontos: dohos, proli, gyűlölködő, unalmas, szánalmas szellemi leépülés. De talán nem kéne a Manineren színpadot ácsolni nekik. Értem, hogy az ilyen jelenséget is be kell mutatni, de a mindennapos Vásárhelyi és Juszt túlzás és aránytalan.

Azért olvasom a Mandinert, hogy lássam, hogy milyen a baloldal. Hogy ezen a színvonalon áll. Magamtól soha sem jutna eszembe őket olvasni. Csak nem vagyok balliberális, hogy buborékot képezzek magam körül.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés