Persze a szolidaritási alap kiadásaihoz ez nem elég, így nem csak a biztosítókon keresztül, hanem külön is hozzájárulást kellene fizetni, méghozzá kétféle jogcímen. Először is minden munkabér után 1,5 százalék szolidaritási járulékot kellene befizetni, azonkívül 1 millió forint alatti jövedelemig a munkabér 0,5 százalékát, az a feletti összeg után pedig 4 százalékot. Emellett minden jövedelmet (beleértve a tőkejövedelmeket is) 5 százalék egészségügyi fenntartási és közegészségügyi járulék terhelne.
Ott tartunk tehát, hogy egy átlagbért kereső dolgozó csak azért, hogy alapellátást kapjon, a jövedelme legalább 15 százalékát fizetné be. Ebben nincs benne semmi „extra” szolgáltatás, még egy mandulaműtét sem.
Fizess! Mindenért. Sokat.
Összehasonlításképp, a jelenlegi törvények szerint minden munkavállaló munkabéréből 18,5 százalék társadalombiztosítási járulékot von le az állam, ebben benne van a 10 százalék nyugdíjjárulék, a 7 százalék egészségügyi szolgáltatási járulék és a 1,5 százalék munkaerőpiaci járulék. Ez biztosítja a munkavállaló és az általa eltartott gyerekek teljes körű (!) egészségügyi ellátását, a táppénzt, az álláskeresési jutalékot (90 napig a korábbi átlagos munkabér 60 százaléka), és természetesen a nyugdíjat.
És itt jön a lényeg: ahhoz, hogy az említett „szolgáltatásokhoz” hozzájusson az ember, természetesen külön biztosításokat kellene kötni – hiszen amennyiben valaki mondjuk betegség miatt egy időre munkaképtelen az alapcsomagért biztosan nem kapna táppénzt, de keresetpótlást is csak akkor ha volna erre vonatkozó biztosítása.