Varga Ádám ezt így idézi fel. „Épp Puzsérék tüncijén forgattam, amikor összefutottam Aranyosi Péterrel. Gondoltam, felteszek neki pár kérdést. Válasz helyett bal kézzel izomból megfogta a fenekemet (fogalmam sincs, milyen szándékkal), majd megpróbált fellökni.”
„Szívem, nem vagy abban a tudatállapotban, nem jártál annyit iskolába, hogy tudjunk mi erről beszélni.” „Buta vagy, mint a tök.” Nem kell minősíteni, nem értesz hozzá. Aztán csak indulatszavak jöttek Varga Ádám részéről – hó, hó, hó –, akit Aranyosi izomból arrébb lökött.
Hogy a riporter rálépett volna a lábára, annak továbbra sem volt semmi jele.
Annál inkább annak a fennhéjázó, magas lóról beszélő libsi-bolsi mentalitásnak, hogy aki nem a körúton belüli értelmiség szellemiségét vallja, nem az ő értékrendüket képviseli, az pusztuljon a szeme elől. S hogy ez a gondolkodás mennyire tartós a libsi-bolsi világban, arra Farkasházy Tivadar az élő példa, akit – 31-32 évvel ezelőtt – egy rendezvényen kérdezett volna egy jobboldali riporter, s válasz helyett úgy odavágta neki, mintha legszívesebben inkább leköpte volna: „Pusztuljon az asztalomtól!”
Ezek tüntettek a megfélemlítés ellen.