Itt az újabb brutális botrány, Magyar Péter beleszaladt a késbe – már a Tisza Párt saját „alkotmánya” sem állítja meg

„Biztos vagyok benne, hogy a választások estéjén édesapám is gratulálni fog, megöleljük egymást, mélyen belélegezzük a friss szabad levegőt, és gyorsan elfelejtjük ezeket a hónapokat” – fejezte ki reményét a HVG-nek Magyar Péter új „kabinetfőnöke”, aki állítása szerint

Különös – eddig arról volt szó, hogy árad a TISZA, hogy a lehető legmagabiztosabban vezetnek; erre kiderül, hogy esély se lenne a kormányváltásra, ha nem a Bethesda kórház udvarára állította volna ki kabinetfőnökét a pártelnök. Hogy nem hagyhatták ki apját és kórházát a politikai kampányukból, mert különben oda lenne a haza. Érdeklődve kérdezném mindazoktól, akiket zavar, hogy a kétharmados Fidesz-KDNP mennyire nem hajlik a barátságos, apró gesztusokra, a nagyvonalú elengedésekre:

miközben az állítólagos közvélemény-kutatási eredményeik szerint efféle konfrontációkra az égvilágon semmi szükség nincs?

Csuda érdekes továbbá ez a „friss, szabad levegő”, amelyet úgymond a kormány leváltása esetén lélegezhetnénk be legott mind, már a választások estéjén, a mostani elnyomás áporodott bűze helyett (a Mandiner munkatársai meg aztán pláne, hisz számukra Mr. Szeretetország már kilátásba helyezte a tartós munkanélküliséget – ami azért fura, mert segédmunkásként még Rákosiék is engedték dolgozni a reakcióst). Velkey György László elmondása szerint 2010-ben szavazott utoljára a Fideszre – azóta ellenzéki érzelmű polgárként

(de most már azok a tankönyvek nyilván mégse elavult fasiszta kínzóeszközök), majd amikor már egy évtizede nem volt Fidesz-szavazó,

sőt, nem is akármilyen állást, hiszen a Nemzetközi Irodát és a Ludovika Collegium tehetséggondozó programot vezette. Közben mesterképzésre járt az ELTE Gazdaságtudományi Karára és doktorált irodalomból (munkahelye tehát maradéktalanul támogatta őt a kibontakozásban), elmondása szerint pedig az állása „sok örömet adott” számára, és „kényelmes, nyugodt életet biztosított”.

Ellenzéki érzelmű polgárként örömteli, kényelmes állása volt a Miniszterelnökség által fenntartott Nemzeti Közszolgálati Egyetemen – így is van rendjén, csak kérdéses, ehhez képest

Jó, jó, de ezek csak szubjektív morfondírozások! Objektíve semmi nem támasztja alá, hogy a TISZA „párt” ne hozhatna el nekünk még sokkal több esélyt, még sokkal nagyobb szabadságot!

Hacsak meg nem nézzük a TISZA konkrét alapszabályát és össze nem vetjük a benne foglaltakat a konkrét valósággal, az „aki a kicsiben hű, az hű a nagyban is” elv alapján. Jól elbújt, de azért

2. §, (2) bekezdés: „A párt tevékenysége: politikai tevékenységet lát el az esélyegyenlőségek előmozdítása érdekében, valamint a társadalmi jólét növelése céljából.”

5/A. §, (2) bekezdés, c) pont: „A Közgyűlés hatáskörébe tartozik a tisztségviselők (…) megválasztása”.

6. §, (1) bekezdés: „Az Elnökség 1 (egy) fő elnökből, 2 (kettő) fő alelnökből áll” (ezután az alapszabály még konkrétan nevesíti is őket, kőbe vésve mintegy, hogy Tarr Kikotyogós Zoltán az egyik alelnök).

Eddig az elmélet, lássuk a gyakorlatot.

„Nagy öröm számunkra, hogy Forsthoffer Ágnes elfogadta a TISZA elnökségének a felkérését” és szeptember közepétől „politikai közösségünk harmadik alelnökeként” is tevékenykedik majd – posztolta ki Magyar Péter 2025. szeptember 8-án, hogy aztán 19-én (meglepetés!) bejelentse:

Mármost ott kezdődik, hogy a párt politikai tevékenységének elsődleges célja „az esélyegyenlőségek előmozdítása”. Mennyiben érvényesült ez az esélyegyenlőség az első, a második és a harmadik alelnök megválasztásakor? A szép szavakból tehát mennyiben lett bevett gyakorlat? Ha az alelnökök megválasztása a Közgyűlés hatásköre,

Azaz a közgyűlés határozatképes lesz, ellenjelölt nem bukkan fel, és az elnökség jelöltjére a tagok többsége igennel szavaz? Miután előzőleg az alapszabályt is módosították volt, hiszen annak szövege szerint a pártnak pontosan kettő alelnöke van, és semmiképp se három.

És ha ez úgy megy, hogy szeptember elején hoz egy személyi döntést a pártelnök, majd két héten belül suttyomban és mindenféle átlátható, demokratikus folyamat nélkül ahhoz igazítják a párt alapszabályát, mondhatni alkotmányát (anélkül, hogy ezt a nyilvánosság felé kommunikálnák, hiszen az interneten továbbra is csak a tavaly novemberi verzió érhető el),

Kérdezem azért is, mert az alapszabály szerint ellenőrző (felügyelő) bizottságot majd csak azt követően kell választani, hogy a taglétszám száz fölé emelkedik – olyan mérhetetlen szabadság van tehát jelenleg Tiszáéknál, hogy az alapszabály rendelkezéseinek betartását semmiféle szerv nem ellenőrzi. „Választást kell nyerni, és utána mindent lehet”, béta verzió:

(Igen, az alapszabály ez utóbbi jogot kifejezetten biztosítja a pártelnöknek – lám, mégse másol Magyar Péter mindent a Fideszről, ott ugyanis a pártelnök semmiféle pártpénzt nem kezel.)

Itt jegyzem meg, hogy Magyar Péter még 2024. július 22-én, pártelnökké választásakor a következőket ígérte gondosan, nők százaitól zsebelve be érte szívecskét: „várhatóan novemberben rendkívüli tisztújító kongresszust tartunk, amelyen megválasztjuk a párt új vezető testületének tagjait, figyelve arra, hogy a hölgyek egyenlő képviselettel rendelkezzenek minden poszton”. Novemberben valóban volt egy közgyűlés, ahol beleírogatták az alapszabályba, hogy mi lesz majd, ha száznál többen lesznek – az elnökség tagjainak személye azonban pont nem változott.

– de nem, semmi ilyesmi nem történt. Tényleg mázli, ha egy pártelnök naponta százával recitál bele a világba üres ígéreteket, mert így fel nem tűnik, hogy mikor épp melyiket szegi meg.

Igaz, lehet az egésznek egy másik olvasata is. Nézzünk rá a kezdő mondatunkra most úgy, mintha a szociológus végzettségű kabinetfőnököt valójában Rogán Antal küldte volna terep-, illetve aknamunkára a TISZA legbelső bugyrába: „Biztos vagyok benne, hogy a választások estéjén édesapám is gratulálni fog, megöleljük egymást, mélyen belélegezzük a friss szabad levegőt, és gyorsan elfelejtjük ezeket a hónapokat”.

***

(Nyitókép: Hatlazcki Balázs / Magyar Nemzet)

***