Miközben a rendőrség az egyik késelés helyszínéről a másikra igyekezett, a választópolgároknak sikerült elhárítaniuk a veszélyt: nem lett AfD-s polgármestere a városnak.
Ki ne hallott volna még Schmidt Mária Németországgal kapcsolatos kijelentéseiről – immár évek óta derül rajta boldog-boldogtalan.
Haha, állítólag ez az ország nincs is, pedig nézzétek meg, épp itt ülök egy berlini hipster kávézóban,
ahol még a lattémból is a derűs jólét gőzölög – efféle tartalmak jönnek velünk szembe újra meg újra; ugyanakkor felmerül a kérdés: ez a sok bátor honfitársunk, aki elmerészkedik a „nemlétező” Németországba, vajon miért mindig a Prenzlauer Berg közepéről vagy legfeljebb egy müncheni kézműves sörözőből kezd Facebook-élőzésbe.
Németország többi tartománya vajon már tényleg nem létezik?
Itt buzdítok tehát minden kacarászót, hogy legközelebbi kiruccanásán prezentálja nekünk a változatosság kedvéért például Gelsenkirchent. Ezeréves történelemre visszatekintő 270 ezres nagyváros a Ruhr-vidéken (egy 1150-ből fennmaradt kolostori irat már a nyelvtörténetileg lenyűgöző Geilistirinkirkin néven hivatkozik a településre); a német boldogságatlasz szerint a város boldogságindexe még Berlinét is meghaladja.
Tényleg érthetetlen, miért nem hallunk róla többet, igazán megérdemelné. Eleve oly barátságosan ráérős lehet ott az élet, tekintettel a 15,3 százalékos munkanélküliségre.
Ezért hát addig is, míg valaki meg nem szán minket egy alapos helyszíni beszámolóval, szemezgessünk a helyi hírekből.
„Kések, elektromos sokkolók és baseballütők – tömeges verekedés súlyos sérültekkel” – most éppen így indult a hét Gelsenkirchenben.
20-30 ember esett egymásnak; mint utóbb kiderült, egyetlen család tagjai, mind török, „migrációs hátterű” német vagy német+török állampolgárok, akik nem valamely klánhoz tartoznak, hanem csak egy személyes nézeteltérést akartak vasárnap este „megbeszélni” – nevezetesen, hogy a családfő kitagadta a család egyik ágát.
A „megbeszélés” öt súlyos sérültje közül az 56 éves családfő azóta meghalt (őt szíven szúrták), ketten még kritikus, életveszélyes állapotban vannak.
A rendőrség hat (16 és 52 év közötti) elkövetőt tartóztatott le a helyszínen – a „genderparitás” szempontjából példásan integrálódott személyekről van szó, a hatból ugyanis pontosan három a férfi és három a nő. A környéken lakók szerint egyik pillanatról a másikra keletkezett este 8 körül egy „tumultus” a külső szemlélő számára rendezettnek tűnő, fákkal övezett Pommernstraßén, a helyzet pedig percek alatt eszkalálódott;
ami persze nem is meglepő, ha a résztvevők eleve felkészülten, baseballütőkkel, sokkolókkal és késekkel érkeznek.
Ezen a ponton már szinte hallom a megvető legyintést: ne vicceljünk, nálunk is össze-összeakad egymással egy-egy „nagycsalád” –
csakhogy a kiinduló állítás az volt, hogy Németország továbbra is Németország, nem pedig Hátsó-Magyarország-Alsó.
Ahogyan az se gyakori, hogy egy mégoly problémás északkelet-magyarországi településen egyetlen napon, egymástól függetlenül többeket is szúrt sebek érjenek. Gelsenkirchenben az említett „tumultus” előtt néhány órával, délután fél hatkor a pályaudvar melletti bevásárlóközpontban egy 23 éves férfi szúrt meg többször egy 40 éves, nem helyi férfit, ő is súlyos sebesülésekkel fekszik kórházban. Ott sikerült rögtön elfogni valakit, akinek köze lehet a dologhoz;
ellenben 35 kilométerrel arrébb, Dortmund belvárosában egy ottani ismeretlen késelőnek sikerült elmenekülnie, miután egy belvárosi vendéglátóhelyen hátulról többször beleszúrt egy 56 éves bosnyákba
(cserébe egy aznapi másik dortmundi késelőt, aki egy ismerősét sebesítette meg a vita hevében, sikerült elfogni).
Igaz, a gelsenkircheni rendőrök se mindig járnak sikerrel, a hétfő délutáni késelőt például még keresik – ő először egy 22 éves nőt kezdett taperolni, majd amikor a nő barátja rászólt, a támadó kést rántott. A férfinak mázlija volt, mert pont ott volt egy kuka, ami mögött fedezéket talált, majd kellően gyorsan el tudott rohanni.
Keresik továbbá egy pont egy hónappal ezelőtti köztéri késelés elkövetőjét is,
akit név szerint ismernek ugyan, de máig se sikerült a nyomára bukkanni (aki tud valamit Mohammad Aliról, szóljon).
2024-ben a város területén 25 733 bűncselekményt regisztráltak, ami 2015 óta a legmagasabb érték; ezen belül „különösen feltűnő a testi sértéssel és köztéri erőszakkal járó bűncselekmények számának növekedése” (a török-libanoni klánok például egyre inkább rivalizálnak a szír klánokkal, de közben a bolgár és a román klánok is igyekeznek pozicionálni magukat). Hogy mennyire unalmasan mindennapos lehet arrafelé a fegyverhasználat, arra egy nyári videó is utal – a város főutcáján, az arab cégéres Abu Jamal Dubai ékszerüzletben történt egy rablás, munkanapon, fényes nappal,
ott vannak a rendőrök, pisztollyal kezükben, hangos kiabálás hallatszik – az utcán pedig mindeközben életerős férfiak flangálnak melegítőben (egy fiatal srác e-rollert tolva halad el a tetthely mellett flegmán);
az egyik ablakból csadoros nő lesi az eseményeket; egy anyuka a kislányát babakocsiban tolva megáll az út szélén, és nézi a realityt, ahogy egy bölcsődéssel a dömpert szokás figyelni az építkezések mellett.
Ehhez képest kis színesnek tekinthető, hogy egy gelsenkircheni középiskolában eltűnt a pénz a végzősök bankszámlájáról, amelyen a „szalagavatójukra” szánt 10 ezer eurót tartották. Az összeget valószínűleg a számlát kezelő diáklány tüntette el – mint kiderült, hasonló esetek tartományszerte több iskolában is előfordultak az utóbbi időben. (Otthonról hozhatják a szükséges készségeket a tanulékony lurkók:
Gelsenkirchen a szociális juttatásokkal való csalás egyik fellegvára.)
De nincs vész, a gelsenkircheni középiskolások már elkezdték az adománygyűjtést, hogy nagylelkű szponzorokkal pótoltassák a rejtélyesen eltűnt summát; sie schaffen das. További mázli, hogy legalább a menzán minden a legnagyobb rendben van ezekben a sulikban, hiszen az étel ebben a tanévben már száz százalékig halal.
És egyébként is megnyugodhat, mi több, fellélegezhet mindenki. Miután szeptember közepén a gelsenkircheni polgármester-választás első fordulójában az AfD jelöltje (többek között tisztességesen dolgozó bevándorlók szavazataival) 30 százalékot szerezve simán második lett a 37 százalékos SPD mögött, a 19 százalékkal harmadik helyezett CDU felhívásban szögezte le, hogy
„városunk demokratikus erői egymás mellett állnak, hogy a jövőben is gondoskodjuk szülővárosunk pozitív alakításáról”, kérve mindenkit, hogy a második fordulóban szavazzon a szocdem jelöltre.
A német pedig, lám, fegyelmezettségben továbbra is a régi: a most hétvégi második fordulóban az SPD jelöltje immár 67:33 arányban győzedelmeskedett az AfD jelöltjével szemben. Így a várost az eddigiekhez hasonlóan továbbra is a szocdemek alakíthatják pozitívan.
Végre egy jó hír a megannyi késelés között!
***
Ezt is ajánljuk a témában
Tovább is van: például Grenoble zöld polgármestere szerint ugyan már, lövöldözések mindenhol előfordulnak. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
Ezt is ajánljuk a témában
Korrupció, luxus-embercsempészet, sztárügyvédet fogadó csóró migráns: zajlik az élet Németországban. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
(Nyitókép: Axel Heimken /AFP)
***
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Friedrich Merz a mennybe viheti a magyar miniszterelnököt – vagy magával ránthatja az éjfekete semmibe. Kohán Mátyás írása.
Nem aratott osztatlan sikert Torsten Albig véleménye.
Félmillió munkahely és százmilliárdok forognak kockán, ilyenkor már nem számítanak a magasztos elvek és a politikai lózungok.
Az AfD arra figyelmeztet: komoly baj lehet belőle, ha nem sikerül megegyezni a szociális juttatások szigorításáról.
Ki a nagyobb „rendszerváltó”: aki mellébeszélve utasít, vagy aki a sajátjából ad a köznek? Francesca Rivafinoli írása.
A tömeges migráció költségei Németországban nem merülnek ki a hivatalos költségvetési tételekben. A szövetségi kiadások mellett a tartományok, városok és végső soron az adófizetők viselik a lakhatási, egészségügyi, közbiztonsági és társadalombiztosítási következmények jelentős részét is.
Ezek voltak pünkösdhétfő legolvasottabb hírei a Mandineren.
Valahogy így nyert a tisza és országunk vezetője is.
