Nincs itt semmi látnivaló: a „szolid szír” nem akart ártani, csak „elbódította a sok nemes ital”, és „vágyat ébresztett benne” az áldozat – előfordul, na!

Tizenöt éve jelent meg Thilo Sarrazin „Németország felszámolja önmagát” című, akkoriban szélsőségesen pesszimistának minősített könyve – az évforduló alkalmából a szerző most elismerte, hogy míg néhány prognózisa csak némileg bizonyult tévesnek (a termelékenységet felül-, az iskolai teljesítmény csökkenését pedig alábecsülte), egy dologban jelentősen mellélőtt:

ennek bő fele Ázsiából (elsősorban Szíriából) és Afrikából.

Az évforduló hetében megkezdődött a mannheimi rendőrgyilkos, Sulaiman A. pere, amelynek kapcsán az afgán férfi ügyvédei elmondták:

A tettről videófelvétel készült, gyakorlatilag élőben volt látható az interneten, az ítélkezést azonban nem készülnek elhamarkodni; októberig több mint ötven tárgyalási napot tűztek ki, amelyek során azt vizsgálják, hogyan és miért radikalizálódott Sulaiman, tekinthető-e a tette terrorcselekménynek, vagy „sima” gyilkosság. Ez volt ugye az az eset, amikor a késes afgánt kis híján megfékezte két odarohanó iszlámkritikus tüntető, de őket tévedésből leteperték, szabad utat hagyva a késelőnek.

– az a per kezdettől fogva izgalmasnak ígérkezett, hiszen a szír vádlottat, a rendőrség által korábbról már jól ismert, de valamiért soha el nem ítélt Mwafakot (jó pénzért) két sztárügyvéd védi, akik már tavaly nyáron előrebocsátották:

az ügyből pedig a szélsőjobb próbál magának hasznot húzni.

A tárgyaláson most védence nevében a védő előadta: azon az éjszakán Mwafak igazából otthon akart maradni, de végül a haverjaival bement a városba, ahol „Jack Daniel’s whiskey, Hennessy konyak és vodka” fogyasztásával ütötték el az időt – egymás után vásárolták és itták ki az üvegeket, de előkerült némi marihuána is. Ilyen állapotban figyelt fel Mwafak a parkban Philipposra, aki az okostelefonján állítólag „fehér port készített elő”. Mivel ennek láttán megjött a szír kedve egy kis kokainhoz, odament, de „durván” elhajtották, mire ő az „alkoholtól bódult fejében” agresszívvá vált.

ütötte be a fejét és veszítette el az eszméletét. „Ha Philippos nem terített volna fehér port az okostelefonjára, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy sose mentem volna oda hozzá” – állt a védőügyvéd által felolvasott szövegben, amely külön sérelmezte, hogy az áldozat apja egy interjúban legyilkosozta a szírt, pedig nem is ő ölte meg Philippost,

Mindezek hallatán az ügyész felháborodva kérte ki magának, és aljas, alaptalan támadásnak nevezte, hogy rasszista lenne; magát a szöveget pedig gyomorforgatónak és helyenként jogilag tévesnek minősítette.

Közben Grenoble-ban is folyik a nyomozás a szerda esti robbantás után: egy „érzékeny negyedben”, feltehetőleg „leszámoláshoz” kapcsolódóan hajított el egy kalasnyikovos férfi egy kézigránátot az „Aksehir” nevű bárban; a 15 sebesült közül hat az intenzív osztályon van, a tettes elmenekült. Grenoble egyik külvárosának polgármestere

amikor szűk egy hónapon belül hétszer volt lövöldözés a település drogbandái között, a mostani esetben viszont abból indulnak ki, hogy a cigarettacsempészettel állhat összefüggésben a támadás. A sérültek között van a bárt üzemeltető egyesület algériai elnöke is, akit tavaly novemberben pénzmosás miatt ítéltek egy év felfüggesztett börtönbüntetésre;

A Libération pont a támadás estéjén tette közzé összeállítását a zöld városvezetők közbiztonsággal és drogkereskedelemmel kapcsolatos problémáiról, amelyben Grenoble polgármestere a magyar „smafu” szó hátterében álló „je m’en fous” kifejezéssel mutatott rá, mennyire végtelenül unja, hogy folyton a közbiztonsággal és a köztisztasággal támadják – szerinte ez azt jelenti, hogy elég jó a helyzet, hiszen egy város tisztaságába és biztonságosságába bármikor bele lehet kötni. Határozottan kijelentette: a jobb- és a baloldal felül a médiahisztinek, miközben

A Valeurs Actuelles legutóbbi számában mindenesetre közölt egy statisztikai összeállítást a migrációról: aszerint 2023-ban

a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények egyötödét, valamint

Míg a teljes népességen belül a foglalkoztatási ráta 68,4 százalék, az afrikai bevándorlóknak csak a fele dolgozik; a második generációs bevándorlók körében a munkanélküliségi ráta következetesen megközelíti vagy (például az afrikai és a török származásúak esetében) még meg is haladja az első generációét.

De azért egy jó hír is kiolvasható a grafikonokból: miközben a franciaországi születések száma folyamatosan csökken, úgy tűnik, e téren a muszlim előretörés az utóbbi időben jelentősen mérséklődött: a 2023-ban Franciaországban világra jött 342 376 fiúgyermek közül 74 257 kapott arab/muszlim nevet, ami kétszer annyi ugyan, mint a kétezres évek elején, de gyakorlatilag stagnálást jelent az elmúlt évek hetvenötezres átlagához képest.

A számokat kommentálva a francia hírszerzés egykori vezetője, Pierre Brochand elmondta: pályafutása során számos döntéshozóval volt alkalma négyszemközt beszélni, és megállapította, hogy nem az éleslátásukkal van baj –

Hanem „a bátorság hiányzik” belőlük a „fél évszázada uralkodó” ideológiával szemben, amelynek „új evangéliuma az elvont elvekkel operáló és a népakarat fölé helyezett úgynevezett jogállamiság”. Lám, még egy jó hír jut mára:

***

(Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)