Lám, mindjárt másként néz ki minden, ha egy tiszás képes nem a százhatodik kicsi Magyar Péter-klónként kommunikálni.
Szokás sóhajtozni, hogy ebben az országban teljesen reménytelen mindenfajta politikai nézetütköztetés,
hiszen csak a sárdobálás megy, a címkézés, a fenyegetőzés meg a minősítgetés – erre tessék.
Írok ezt-azt Kollár Kinga fiatalokkal kapcsolatos Facebook-posztjáról, mire a kommentelni érkező képviselő asszony ellenvéleményének rövid kifejtését követően se büntetőeljárást nem helyez kilátásba ellenem, se további jó vergődést nem kíván, sem el nem lök virtuálisan, hanem kifejezetten így búcsúzik:
„További jó írást!”
Ezt is ajánljuk a témában
A videóban a 27 éves, átlagos Julit látjuk, aki az autót vezetni nem tudó, idős szüleit fuvarozza az utolsó filléreiből. Francesca Rivafinoli írása.
This is the beginning of a beautiful friendship, mondhatnók –
lám, mindjárt megy ez, ha egy tiszás képes nem a százhatodik kicsi Magyar Péter-klónként kommunikálni.
Ki is használom gyorsan ezt a ritka buzdítást, folytatván a kedélyes eszmecserét.
Elköszönése előtt ugyanis Kollár Kinga a következőket írja kommentjében:
„Ugye abban megegyezhetünk, hogy nincs könnyű dolga ma egy fiatalnak, ha önálló életet szeretne élni? Dönthet a saját albérlet vagy a normális élelmiszer között és valóban igazi luxis [mármint luxus], ha a szüleit támogatná akár szimbolikus dolgokkal is. Megtakarítani meg biztosan nem fog”.
Igen, abban megegyezhetünk, hogy nincs könnyű dolga ma egy fiatalnak, ha önálló életet szeretne élni. Ma sincs, mármint. Önálló életet kezdeni ugyanis tértől és időtől függetlenül egy merő kihívás – bizonyára akadnak persze ma is, akiknek nevére már gyermekkorukban ingatlant írnak, de még nekik is marad egy sor egyéb megküzdenivalójuk. Nem kérdés.
Abba a demagógiába azonban, hogy a fiatalnak döntenie kell a saját albérlet vagy a normális élelmiszer között, sajnos már nehéz követni a képviselő asszonyt.
Eredeti Facebook-posztjában még az volt az állítás, hogy a „nettó 284 ezret” kereső átlagos budapesti Julit még a chipsadó is sújtja, amikor vesz néha „gyümölcslevet” vagy kekszet. Mármost gyümölcsléből és kekszből is bőven akadna olyan, amelyet nem terhel népegészségügyi termékadó, Julink azonban valamiért ragaszkodik az agyoncukrozott cuccokhoz – és ezek szerint azokra is telik neki olykor.
Nem világos, ebből miként vezethető le, hogy sárgarépát, káposztát vagy natúr joghurtot viszont kizárólag pénzhiány miatt nem fogyaszt.
Kollár Kinga előzékenyen jelzi, hogy statisztikai adatait a Forbes februári cikkéből vette, amely a K&H egyik felmérését összegzi (ilyen esetben egyébként érdemes mindig megnézni az eredeti kutatást, vagy legalább még egy-két vonatkozó cikket, nehogy egy interpretációt interpretáljunk tovább, potenciálisan félrevezetve a publikumot, de ez csak egy baráti tipp). A cikk és a kutatás szerint a nettó 284 ezer forintos fővárosi „átlagjövedelem” úgy jön ki, hogy a megkérdezett 19 és 29 év közötti fiatalok jövedelmét átlagoljuk:
a bevétellel nem rendelkező végzős gimnazista bérét nullának vesszük, így ha mellette egy 27 éves munkavállaló viszont nettó ötszázezret visz haza, őket átlagolva megkapjuk, hogy a két fiatal átlagosan nettó kétszázötvenet keres.
A Forbes a következő mondatban jelzi is, hogy valójában az aktív kereső fiatalok nettó átlagbére országosan 322 ezer, a fővárosban tehát 322+x ezer – ebből sikerült a Tiszánál azt kihozni, hogy egy teljes munkaidőben dolgozó 27 éves budapesti Juli nettó 284 ezret visz haza, nem többet.
Ki ne kapna az ilyesmitől kedvet ahhoz, hogy komplett költségvetési és gazdaságpolitikát bízzon ezekre a számmisztikusokra.
Az Eurostat ráadásul épp most tette közzé friss számait arról, hogy a fiataloknak hol mekkora hányada költi a rendelkezésére álló jövedelmének több mint 40 százalékát lakhatásra: Magyarországon a 20 és 29 év közöttieknek 8,7 százaléka, ami minimálisan haladja meg az összes korosztály összesített országos átlagát (8,5 százalék). Az uniós átlag a 20–29 éveseknél 11 százalék,
a bezzegbérlakásos Ausztriában 8,5 százalék, azaz szinte ugyanannyi, mint Magyarországon.
Görögországban (és Norvégiában) a fiatalok közel egyharmada költ lakhatásra 40 százaléknál többet, Hollandiában az egyötödük (a teljes népességen belül ott az átlag 7 százalék, azaz a fiatalok szignifikánsan rosszabb helyzetben vannak a többi korosztályhoz képest).
Mernénk azt mondani, hogy a holland fiatalnak döntenie kell a saját albérlet vagy a normális élelmiszer között? Nemigen, mert félnénk, hogy kiröhögnének.
Akkor viszont miért állítanánk ugyanezt a magyar fiatalokról, akiknek 91,3 százaléka eleve nem költ aránytalanul sokat lakhatásra?
De haladjunk tovább a komment szövegében: „valóban igazi luxus”, ha egy huszonéves „a szüleit támogatná akár szimbolikus dolgokkal is. Megtakarítani meg biztosan nem fog”.
Egy mai önállósodott huszonévesnek a szülei túlnyomórészt erejük teljében levő ötvenesek, akiknek immár egy szájjal kevesebbet kell etetniük – akadnak persze itt-ott szomorú sorsok, ahol ezek az ötvenes apák-anyák ténylegesen a huszonéves gyermekeik támogatására szorulnak, azt azonban ne beszéljük már be a fiataloknak, hogy a felmenőket „szimbolikusan” támogatni kész luxus, azaz már-már megengedhetetlen.
Senki nem rokkant még abba bele anyagilag (se), hogy tíz percre lejön az Instáról és ugyanazon mobiljával, ugyanazon díjcsomagjával felhívja a nagyanyját.
Ami pedig a megtakarítási lehetőségeket illeti, ott valami egészen különös dolognak lehetünk tanúi: Kollár Kinga gyökeresen ellenkező tanulságot vont a K&H februári kutatásából, mint maga a K&H. A bank ugyanis épp most hétfőn jelentette be: kifejezetten a fiatalokat megcélzó befektetési lehetőséget kínál, amely „akár havi 10–20 ezer forintos rendszeres megtakarítással is elindítható”.
Gondoljuk, hogy egy karitatív szervezetnek nem minősülő pénzügyi intézmény bajlódna egy efféle külön konstrukció létrehozásával, ha fiatalként megtakarítani bizonyosan lehetetlen lenne?
Naná, hogy nem – tavaly októberi sajtóközleményük viszont rámutatott: „Minden más generációnál hamarabb és nagyobb mértékben kezd befektetni a Z generáció: már 19 évesen elkezdik és a korábbi generációkhoz képest nagyobb arányban is fektetnek be 21 éves koruk előtt”. Ezek a fiatal felnőttek „a fintech megoldások elkötelezett felhasználói”; „legkedveltebb befektetési termékcsoportjuk a kriptovaluták (49%), melyet a részvénybefektetések (35%), és a befektetési alapok (34%) követnek”. Sőt, jellemzőek rájuk a „FOMO [azaz a kimaradástól való félelem] vezérelte befektetési döntések is” – ha a haveroknak van ETF-je, nekem is kell, de izibe’. (Mondja az átlag Juli, ezek szerint.) A nagyságrendet illetően a bank kutatásaiból az is kiderül:
„Ha a számításba nulla forinttal belevesszük a félretett pénzzel nem rendelkezőket, akkor 669 ezer forintos átlagos megtakarítási összeget kapunk” a 19 és 29 év közötti korosztályban.
De ráadásul ott a többi bank is a maguk kutatásaival. Az Erste idén júniusban „Z generáció: Épphogy kijönnek a fizetésükből, mégis félretesznek” címmel adott ki sajtóközleményt a 16 és 29 év közöttiekről. A korosztály tagjainak bő fele rendelkezik megtakarítással (a K&H ugyanezt állapította meg), további 46 százalék a közeljövőben tervez elkezdeni spórolni: „a befektetéssel rendelkezők 28 százaléka állampapírban, 18 százaléka ingatlanban tartja a pénzét”; emellett az idősebbekhez képest nagyobb arányban tartanak részvényt és kriptodevizát – állapítja meg az a bank is.
Megtakarítani biztosan nem fog egy huszonéves – sulykolja ezzel szemben Kollár Kinga, az Európai Parlament és a Fővárosi Közgyűlés képviselője, egyetlen félreértelmezett Forbes-cikkből kiindulva.
Két lehetőség van: vagy nem jut ideje álláshalmozás és AirBnB-zés közben az alapszintű tájékozódásra (amely esetben félrevezető Facebook-posztokra és kommentekre se feltétlenül kellene értékes perceket szánni), vagy pedig valamiféle önbeteljesítő jóslatként igyekszik direkte szuggerálni, hogy neked, fiatal, úgyse megy ez,
úgyse bírsz egy tízezrest se félretenni a gonosz chipsadó-félék miatt, ne is próbálkozz, csak mocskosfideszezz (tízezerért).
Utóbbi lehetőséget, a szándékos megtévesztést a már-már bimbózó barátságunkra tekintettel immár kizárnám – ezért inkább bizakodóan kívánok a képviselő asszonynak további sikeresebb tájékozódást!
***
Ezt is ajánljuk a témában
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: MTI/Tamas Purger)
Ezt is ajánljuk a témában
Jó is, ha épp szilenciumra ítélték, mert így legalább nekiláthat utánaolvasni a valóságnak. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Szenzációs, milyen hatékonyan sikerült beleverni a fejekbe, hogy komoly vagyona itt csak a NER-elitnek lehet. Francesca Rivafinoli írása.
***
Magyar Péter 12 napja tartó kormányzása egy szempontból biztosan sikeres. Kovács András írása.
A parlamenti felszólalások és bekiabálások kavarták a legnagyobb vihart, egy elemzés szerint Magyar Péter politikai sorsa Németországban dőlhet el, egy lengyel politikus pedig brüsszeli kettős mércéről beszélt. Ezek voltak a kedd legolvasottabb hírei.
Lélekemelőbb-e, amikor valaki pünkösdvasárnap emberséget és önmérsékletet prédikálva kiprovokálja, hogy féregnek és patkánynak nevezzék a fia keresztapját? Francesca Rivafinoli írása.
Finoman szólva is meghökkentő jelenetek zajlottak le az Országgyűlésben.
Medgyessy Péter nem ért egyet azzal, ahogy Magyar Péter lemondásra szólítja Sulyok Tamást. A volt kormányfő azt is elárulta, mennyi ideje van a Tiszának arra, hogy bizonyítson.
Szerinte Gulyás Gergely a válaszában hazug vádakkal fogalmazott meg.
A képviselő megerősítette: semmi sem támasztja alá, hogy az előző kormány meghamisította volna a költségvetést.
Ünneplésből önparódia.
A parlamenti felszólalások és bekiabálások kavarták a legnagyobb vihart, egy elemzés szerint Magyar Péter politikai sorsa Németországban dőlhet el, egy lengyel politikus pedig brüsszeli kettős mércéről beszélt. Ezek voltak a kedd legolvasottabb hírei.
