Kollár Kinga fájdalmasan felsikoltott – hátborzongató felismerésre jutott Magyarországgal kapcsolatban

Már épp elfelejtettem volna, hogy van nekünk egy Kollár Kingánk, erre elém dobja az algoritmus a Munch-festményt idéző sikollyal ékesített Facebook-posztját, melyben a szerző kifejti:

– majd magyarázatként mellékel egy kis videót, a lehető legdeprimálóbb zenei aláfestéssel.

A videóban Julit látjuk, aki egy átlagos 27 éves fiatal. Budapesten dolgozik, nincs gyermeke. „Átlagfizetést” keres, így „nettó bére 284 000 Ft”. Külvárosi albérletben lakik, ahol 150 000 forintot fizet lakbérre és rezsire, amiből (Kollárék szerint) 24 064 Ft az adó. (Itt közben Julit látjuk, amint rózsaszín gumikesztyűben mosogat.) Megyünk a boltba –

Van neki továbbá mobil-előfizetése, BKK-bérlete (annak is van némi áfatartalma), kifizet egy havi tízest koncertjegyre, valamint eltölt egy hétvégét valamely magyar hegységben húszezer forintért (Juli közben a kisfilmben vastag sapkában, retró túrahátizsákkal, bottal bandukol). Ezenkívül Juli „segítség szülőknek autóval” címen elkölt havi 13 600 forintot – Kollár Kinga egyik kommentje szerint Julinak nincs autója, hanem autómegosztó szolgáltatást használ, az kerül ennyibe; mindenesetre iszonyú altruista ez a Juli, hogy az utolsó filléreiből a „vidéken élő idős szüleit” fuvarozza bevásárolni

Így a benzin jövedéki adójával együtt egy hónapra 259 513 forint befizetés jön ki Julinak, mármint ennyi adót, járulékot és egyebet fizet havonta közvetlenül vagy közvetve vagy áttételesen az államnak.

A kisfilm végén egy mocskosfideszezős koncertbejátszás mellett megkapjuk a kérdést:

Nos.

Először is megnyugtató, hogy Kollár Kinga EP-képviselőnek és egyben fővárosi közgyűlési képviselőnek csütörtök délután és péntek délben még arra is telik a munkaidejéből, hogy akár óránként kampányposztokat tegyen közzé a Facebookon, szorgosan válaszolgatva a kommentelőknek is („kérem ébredjen!” – kapja meg tőle például egy Lajos), továbbá

Ez valószínűleg annak a tipikus esete, hogy porszívóznom is kéne meg vasalnom is, de nem tudok dönteni, úgyhogy a gordiuszi csomót átvágva benyomom a Netflixet. (Nem, az nem reakció erre, hogy de a kormány is keveri a pártpolitikát a kormányzással – a cél elvileg az lenne, hogy valami minőségileg mást kapjunk. Állítólag az EP-képviselőket alig sikerült kiválasztani a rengeteg kompetens jelölt közül – tényleg csak egyet kéne közülük felhívni, hogy ugorjon már be Kollár képviselő asszony helyett posztolgatni.)

Az viszont már inkább meghökkentő, hogy

Ő 2002-2003 környékén, 24 évesen kiment külföldre, ott tőkét gyűjtött, majd hazahozta és abból vette a lakásait – erre most szó szerint sikoltozik amiatt, hogy egy messze átlag alatti itthoni fizetésből 27 évesen nem jön ki egy lakás. Brüsszelben tán kijön, egy olyan fiatalnak, akinek szülei autót se vezetnek és taxit se tudnak hívni?

De nézzük a számokat. A videóban szereplő számadatok alapján Juli bruttója 482 586 forint,

valószínűleg a pályakezdők átlagos jövedelmére gondolhatott a költő, aminél azonban a budapesti, diplomás bérek átlagban garantáltan magasabbak (a Telex szerint a 20 éven aluliak keresnek félmillió körül). Félő tehát, hogy Juli túl szemérmes volt a bérigényének megjelölésekor.

De ez még a kisebbik baj. Ha összeadjuk a videóban közölt összegeket, akkor aszerint Juli, az „átlagos fiatal” havonta 5450 forintot képes megtakarítani, miközben egyetlen magyarországi hétvégére elkölt egy húszezrest, leginkább szállásra. Ilyenkor egy gondos felnőtt nem áfacsökkentéssel áltatja Julit, hanem szól neki, hogy

Szállásból se muszáj jakuzzis élménykabint kivennetek, ha egyelőre nincs rá keret – huszonévesen eleve a bivakszállásokat és a hasonló mókákat érdemes kipróbálni, a polgári kényelem ráér. A szülőknek is lehetne szólni, hogy próbáljanak összebarátkozni falubeliekkel, akikkel együtt tudnak vásárolni járni kocsival – ha ez még az individualista Budapesten is működik egyes szomszédok között, akkor megoldhatónak kell lennie vidéken is.

lehetőség szerint ne 27 évesen legyél pályakezdő, hanem dolgozz valamit már 25 éves korod előtt is, akkor ráadásul még szja-mentesen.

Itt jegyzem meg, hogy a minap a vonaton, amikor az hat percet késett, mögöttem egy huszonéves, még diák srác vicceskedve háborgott a barátjának: „hát ezért fizetek én havi 945 forintot a bérletért?!?”. Valóban bántóan alacsony lett volna a háborgásfaktor, ha a 27 éves Juli helyett a 24 éves Danit látjuk a kisfilmben, aki személyi jövedelemadót nem fizet, de még éppen

egyelőre pedig két haverjával lakik közös albérletben, mert spórolnak az önerőre (közben pedig esetleg a Hungarian Startup University Program keretében megvalósuló innovációs projektjüket csiszolgatják).

Sportértéke mindenesetre akkor lenne Kollár Kinga posztjának (sőt, posztjainak, mert később a megfelelő emodzsikat kikeresgélve (benzinkút, bőrönd, baguette satöbbi) írásban is megosztotta a videó számadatait), ha a mai állítólagos árak és adómértékek mellé szépen tételesen végigírogatta volna, hogy ezzel szemben a TISZA mit kínálna.

Mert aki ehelyett azon elv szerint jár el, hogy választást kell nyerni, és utána mindent lehet, az legfőképpen egyvalakit nem vesz komolyan: a történelmi tapasztalatokkal nemigen rendelkező és ezért könnyen beetethető, tájékozatlan, de kiszolgáltatott Julit.

***

(Nyitókép: Balogh Zoltán / MTI)

***

***