Szenzációs, milyen hatékonyan sikerült beleverni a fejekbe, hogy komoly vagyona itt csak a NER-elitnek lehet.
Miközben a Balázs Kicks ifjú alapítója idén már magángéppel utazhatott nyaralni – jó biznisznek bizonyult, hogy Magyar Péter tavaly vett nála akciósan 48 ezerért egy Nike Air Force 1 07 Triple White-ot, és másnap rögvest 150 párat adtak el a cipőből –, és miközben Magyarországra is betört a „Labubu”-őrület (a Balázs Kicksnél most a sulikezdési akcióban 15–25 ezer forintért kaphatók a hamisítatlan plüss-szörnyek),
mintha a narratíva szintjén annál konokabbul tartaná magát a téveszme, miszerint ebben az országban kétféle ember létezik: az agyonadóztatott, elszegényedő átlagpolgár, illetve elnyomott vállalkozó egyfelől, és a „luxizó” fideszes elit másfelől.
„Jó hallani, hogy azért nagy ritkán egy-egy hétköznapi embernek is sikerül, nem csak a NER-lovagoknak” – örvendeztek például a külföldről hazalátogató ellenzéki barátaim, amikor egy új építésű budai villa (gazdagon letérkövezett udvara) előtt elhaladván megnyugtattam őket, hogy nem, ide se valami csókos költözött, sőt.
Ugyanakkor ha jó az ilyet hallani, akkor egészen érthetetlen, hogy Hadházy Ákos például miért nem biztatja olykor-olykor az ellenzéki közönséget efféle példákkal.
Annak örvendetes bizonyítékaival, hogy ki mindenkinek csurran-cseppen, hál’Istennek.
Vidítsuk fel tehát jobb híján mi magunk a jó hírekre éhes balliberális közvéleményt: lássuk néhány érdekességet.
Budapest XIII. kerületének 85. számú szavazókörében tavaly az EP-választáson 53,5 százalékkal tarolt a TISZA. A Fidesz-KDNP 19,5 százalékkal szerénykedett a második helyen, a Momentum 9,3, az MSZP-DK-Párbeszéd 8,3 százalékot szerzett. A Mi Hazánk alulról súrolta a 3 százalékot. Azaz: négyötödöt kapott az ellenzék, amely 2022-ben is szerzett magának ott egy lokális kétharmadot. De hogy melyik is ez a bizonyos szavazókör?
Bizony a Marina Part és környéke, a Foka-öböl menti vadonatúj lakóparkok, fancy penthouse-ok vidéke.
Ahol a használt lakásokat is négyzetméterenként kétmillió forint körüli áron mérik; de egy 2021-ben épült kilencemeletes ház 220 négyzetméteres, hatodik emeleti lakása például 1,2 milliárd forintért eladó – a jelenlegi tulajdonostól, tehermentesen. Kapható 14 éves, 100 négyzetméteres negyedik emeleti lakás is 361 millióért, ami kifejezetten kedvező ár ahhoz képest, hogy egy eggyel régebbi lakótömbben 79 négyzetméterért kérnek 340 milliót. Magánszemély hirdeti, övé a panorámás penthouse a kilencediken.
„Sófalas infraszauna, beépített hangrendszerrel, melynek a hangjait a szauna falának rezgései szólaltatják meg, nem hangfalból jön a hang”; „nappali TV egyedileg ide tervezett házimozi rendszerrel és élménnyel” – milyen jóízűeket borzonghatna ezen Hadházy Ákos, pedig csak egy XIII. kerületi társasházi lakás leírását olvassuk.
Márpedig úgy tűnik, minél több efféle luxuslakóparki ingatlant adnak birtokba azon a környéken, annál nagyobb arányban győz azokban az utcákban az ellenzék –
ebből nehezen lehetne olyan következtetést levonni, hogy álomlakásra csak kormányközeli simliseknek telik, a derék ellenzéki pedig egyébként sem luxizik.
Vagy nézzünk át a budai oldalra. 2024-re két budapesti kerületben, nevezetesen a másodikban és a tizenkettedikben bruttó egymillió forint fölé emelkedett az átlagkereset (az emlegetett XIII. kerület az V., az I. és a XI. kerülettel együtt tavaly a 900 ezer és egymillió forint közötti sávban mozgott).
És mit figyelhetünk meg a választásokon? A második kerületet 2022-ben 52 százalékkal húzta be Tordai Bence, a tizenkettedikben pedig Hajnal „Soha nem állítottam, hogy van diplomám” Miklós (a British International Schoolban érettségizett momentumos „közgazdász”) simán nyert Fürjes Balázs előtt.
Azaz: egy hegyvidéki vagy budaligeti ingatlanban bizony nagyobb valószínűséggel lakik ellenzéki, mint Fidesz-szavazó; ráadásul ahogy a kihaló öregek helyébe új beköltözők, új fizetőképes építtetők érkeznek, valahogy a tendencia még inkább az ellenzék felé mutat. Tordai Bence kiemelkedően jól szerepelt a Rózsadomb egyes szavazóköreiben, míg az olcsóbb Felhévízen nem ért el 50 százalékot; ahogy a tavalyi EP-választáson a TISZA is 12 százalékponttal többet kapott a szemlőhegyi utcákban, mint az Árpád fejedelem útján.
Lásd már a 21 Kutatóközpont legelső, 2020-as tanulmányát is, amelyről a HVG „minél szegényebb valaki, annál valószínűbb, hogy fideszes” címmel számolt be, pedig fogalmazhatott volna fordítva is, pozitívabban, tehát hogy minél tehetősebb a magyar, annál nagyobb eséllyel derül ki róla, hogy ellenzéki – akkoriban a legfelső decilisben 39:35 volt az ellenzékiek és a kormánypártiak aránya, a felsővezetők körében pedig 48:34.
Valahol szenzációs, hogy e nyilvánvaló tények közepette milyen hatékonyan sikerült beleverni a mégoly diplomás fejekbe is, hogy komoly vagyona itt csak a NER-elitnek lehet.
Halkan jegyzem meg, hogy a tiszás Nagy Ervinék lakását sem véletlenül mutatta be „Extravagáns Oázis” címmel olvasóinak az Elle Decoration: ha kínkeservesen magunkra vesszük egy pillanatra a lyukas zoknis Hadházy Ákos szerepét,
akkor a hálószobában például Matthew Williamson brit tervező tapétáját fedezhetjük fel, rajta pedig kis muránói üveg falilámpát látunk, amelynek testvérkéi egy amerikai oldalon jelenleg 1475 dollárért kaphatók –
ami nem jelent semmit, hisz életszerűbbnek tűnne, hogy a színészházaspár ennek töredékéért vette a sajátját (illetve sajátjait, mert több falon is felbukkan hasonló termék); csak nyugtázzuk, hogy amennyiben egy NER-közeli otthonban az igazi Hadházy Ákossal jönne szembe egy-egy ilyen lámpa, már Facebook-hirdetésben kapnánk arcunkba a komcsi hergelést.
Nagy Ervinék dohányzóasztalára 8339,10 eurós, illetve 64 100 norvég koronás árakat találtam, tehát nem világos, nagyságrendileg hány millió forintot érhet,
de lényegtelen is – elég, ha megnyugodva tudomásul vesszük, hogy szerencsére ellenzékieknek is kijut a dizájnból.
Hogy azután levezetésképpen, közvetett bizonyítékként jólesően tanulmányozzuk, hogyan is értékelik a hétköznapi kommentelők, amikor egy szívüknek kedves politikusnál derül fény átlag feletti vagyonra. Kollár Kinga ingatlanportfóliójával kapcsolatban például
(amellyel egyébként, ceterum censeo, semmi baj nem lenne, ha a csinos fizetései és tekintélyes értékpapír-kollekciója mellett nem az AirBnB-n, turistáknak adná ki a budapesti lakásait úgy, hogy közben az Európai Parlamentben a magyar kormányt szidja, mondván, a magyar fiataloknak sokba kerül a budapesti lakhatás),
tehát amikor felmerül, hogy Kollár Kinga is tudott venni ezt-azt az elmúlt években, sikeres hazaköltözőként, illetve a magyar államigazgatásban eltöltött évei után, akkor nem győzi magyarázni a közönség, hogy bő húsz évi komoly munkával ennyit „simán össze lehet szedni”, proli tempónak minősítvén a más pénztárcájában turkálást. „Miért ne lehetne valakinek több lakása is” – értetlenkedik valaki egy TISZA-logó mögül, „az én tök átlag szomszédomnak négy lakása van, mert nagy a család, és örökölték” – mutat rá egy olvasó a dolog hétköznapiságára (és a nagycsaládosság pozitív hozadékaira).
„Nem lopta, mint Lázár az 56 lakását” – védik Kollárt jól értesült polgárok, akik a miniszter vagyonnyilatkozatában szereplő három lakóingatlan melletti 43 szántó, legelő, erdő, töltés, szőlő, illetve „kivett mocsár” minősítésű ingatlant nézhették 53 ellopott lakásnak;
„Ne vicceljünk már. Ez még messze nem a krőzus kategória”; „vannak, akik piaci alapon is jól tudnak élni” – ismerik el sorra a hozzászólók.
Márpedig ha simán lehet Magyarországon „piaci alapon” is jól élni, akkor (valamiféle nemzeti minimumként) akár le is szögezhetjük:
nincs kifogás, nincs ok a sült galamb várására, a tohonya irigykedésre, sem a másfelé mutogatásra – a mindenkiben ott szunnyadó tehetséggel és kemény munkával mégiscsak széles körben van itt mód pártszimpátiától függetlenül a tisztességes gazdagodásra.
Ami azért is jó hír, mert így legalább tömegek bizonyíthatják: ők a saját pénzüket a saját hatáskörükben bezzeg nem túlárazott ruházati cikkekre és kiegészítőkre, nem személyes luxusra és menőzésre, nem további harácsolásra, hanem a szerény jólét melletti csöndes, de annál nagyobb szabású jótékonykodásra és társadalmilag hasznos projektekre fordítják. Abból lenne csak az igazi repülőrajt!
***
Ezt is ajánljuk a témában
A „jaj, jaj, bezárják a postákat” típusú intellektuális kacatok gyártása helyett épkézláb ötleteket kérnénk a tiszás influencerektől! Francesca Rivafinoli írása.
Nyitókép: Facebook
A Tisza nem egy politikai erő, nem egy alternatívát kínáló párt, hanem egy aktivistákból álló erőszakhálózat.
Hogyan fognak 106 egy irányba húzó, értelmes, programhoz hű embert találni, amikor igazán program sincs? Kihez-mihez lesznek hűségesek a tiszás jelöltek? Az O1G-hez? Ungváry Zsolt írása.
Segítek neki eligazodni: java részt bent ülnek a parlamentben, dolgoznak, intézik a választókerületük ügyeit, és járják a településeket.
A „zsoltibácsizási” ügy az egész politikai hetet befeketítette, de elemzőként mégis sok tanulsággal szolgált.
A Tisza Párt szakértője egy rákosmenti fórumon arról elmélkedett a hallgatóság előtt, hogy fogja Magyar Péter kormánya eltörölni a rezsicsökkentést és az édesanyák adókedvezményét.
Az újságíró, publicista Megadja Gábornak elárulta a beszélgetés során, hogy miként vált a NER hangos kritikusából a NER kihívójának még hangosabb bírálójává.
Rég kaptunk ilyen dicséretet.
Nyolc évtized után nem vörös Dortmund, a CDU jelentős sikereket ért el.
