Legyünk erősek: igen, a kínaiak csináltak maguknak a „kommunizmusból” valamit, ami nekik tagadhatatlanul működik

Kína nem egy lemaradó kommunista diktatúra, hanem egy elképesztően sikeres államkapitalista fejlesztő rendszer. Kohán Máyás útirajza.

A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát.
„Magyarország nagyon profi módon ülteti át az Orbán-kormány azon stratégiáját, hogy szerződéses gyártóból innovációs telephellyé váljon az autóipar számára” – idézi a Die Welt Magyarországról mint „autóipari fellegvárról” szóló cikke egy német külgazdasági szervezet berlini szakértőjét (Adrian Stadnickinek hívják az illetőt, félig lengyel, vagy tán egészen az, őt lehet jólfizetatónizni).
A cikkből mindenesetre megtudhatjuk:
„beválik Orbán terve, hogy egyszerre tagja az Európai Uniónak és ápol jó kapcsolatokat Kínával”, ezáltal ugyanis „ez a csupán 9,5 milliós ország határozhatja meg az európai autóipar jövőjét”.
Ezt is ajánljuk a témában
Kína nem egy lemaradó kommunista diktatúra, hanem egy elképesztően sikeres államkapitalista fejlesztő rendszer. Kohán Máyás útirajza.
„A vadonatúj BMW-gyárban (…) robotkarok szerelik össze a csarnokokban az első iX3-asokat, mérnökök ellenőrzik az eredményt” – olvasható a debreceni tudósításban, amely elsősorban egy kérdésre keresi a választ: miként lehetséges, hogy bár „az autokrata kormányfő évek óta elszigeteli az országot” és „fojtogatja a gazdaság egyes részeit”,
a beruházások folyamatosan áramlanak be az országba.
Nyugatról és keletről egyaránt – ideértve a BYD kutatás-fejlesztési központjának Budapestre érkezését, miközben a német Continental leányvállalatának szintén budapesti fejlesztési központjában mesterségesintelligencia-kutatók csiszolják a legújabb járműbiztonsági rendszereket.
Ellenzéki oldalról a szerző idézi a „mikepércsi anyák” környezetvédelmi aggályait, hosszasan szembeállítva velük a CATL és a BMW cáfolatait – hogy például a BMW Debrecenben olyan
egészen új szabványokat vezet be, amelyeket innen fognak aztán lemásolni a németországi üzemeik,
vagy hogy a debreceni lesz a konszern első olyan gyára, ahová be sincs vezetve a gáz.
Innen átmegyünk Kecskemétre, ahol a Mercedes-gyárban szintén olyan gyártórobotokat tesztelnek, amelyek „valamikor majd Németországban is bevethetőek lesznek” – az újabb alföldi beruházás magyarázataként megtudjuk, hogy a költségek itt alacsonyabbak, a munkaerő azonban hasonlóan jól képzett, tekintettel a „jó képzési rendszerre” (Jörg Burzert, a Mercedes gyártási igazgatóját idéztem). Amihez a fent említett lengyel-német szakértő hozzáteszi:
„más kelet-európai országokkal ellentétben” Magyarország „a vállalatokkal szorosan együttműködő hatékony közigazgatás” miatt is vonzó,
és mert az elmúlt évtizedekben valóságos ökoszisztéma alakult ki, autógyárak, beszállítók és egyetemek együttműködésével.
„Semmi olyan tényező nem érzékelhető itt számunkra, ami korlátozó jellegű volna vagy ne lenne demokratikus” – teszi hozzá a BMW egyik vezetője, amivel a Welt szerzője szorgalmasan szembeállítja, hogy az Európai Parlament viszont már 2022-ben „választási autokráciának” minősítette az országot.
De sebaj, 2026-ban ez a helyzet változhat – nyugtat meg minket a szerző,
és ennek alátámasztására egy magyar ellenzéki politikust is megszólaltat (sztárfotóval együtt), figyeljük: „Szabó Rebeka a Párbeszéd nevű zöld párt társelnöke, amely párt a szekértáborokon átívelő ellenzéki szövetség része és bizakodva tekint a választásokra”.
Végezetül megtudjuk, hogy hatalomváltás esetén „az autóipar dolga megnehezedhet”, jelenleg mindenesetre
Debrecenben „városszerte szembetűnő az új jólét”, frissen felújított zsinagógákkal, szökőkutas parkokkal és drága, de „a BMW-gyár munkavállalói számára megfizethető” lakásokkal.
A kommentszekcióban Magyar Péternek nincs nyoma (érthetetlen, merre lófrál, ahelyett, hogy röhögő fejecske kíséretében tenné helyre a német sajtót Szabó Rebeka kizárólagos megemlítése és képi megjelenítése, továbbá a pozitív jelzők sokasága miatt),
a német olvasók ellenben százával bírálják a cikk szerzőjét, amiért leautokratázza a magyar kormányfőt
(„a mi önelégült demokráciánkat végső soron az alapján lehet majd megítélni, hogy 20-30 év múlva élhetőbb lesz-e a többség számára, mint Magyarország vagy Lengyelország”); sóhajtoznak hazájuk vállalkozásellenes viszonyai miatt („moralizáló önhittségből senki nem él meg”; „a vállalatokat a költségek, a biztonság és a stabilitás érdeklik”, „az ideológiamentesség versenyelőny”), és áradoznak legutóbbi magyarországi utazásukról („múlt héten voltam, minden tiszta, barátságos emberek, minden totál biztonságos, köszönöm, Magyarország!”; „épp Budapesten vagyunk, szuper tiszta, extrém békés és lelazult az egész város” – milyen lehet vajon a viszonyítási pont?). Egy hozzászóló azonban már-már unottan jegyzi meg, hogy mindez már évek óta ismert:
neki egy ismerősét az elsők között küldte a Mercedes Magyarországra, és többé el se akar innen menni.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Előre szólunk: tízből négy diplomás nem tudja majd értelmezni az itt következő szöveget. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Fidesz/Facebook)
Ezt is ajánljuk a témában
Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében. Francesca Rivafinoli írása.
***