„Orbánnál is orbánistább” – így festették ultrakonzervatívvá a nyugati influenszerek Magyar Pétert

Magyar Péter és a Tisza Párt április 12-ei választási győzelme nemcsak a magyar politikai szereplőket, hanem az angolszász jobboldali médiateret is értelmezési kényszer elé állította. Az Orbán Viktorral korábban szimpatizáló, Donald Trump politikáját támogató véleményformálók és podcast-műsorok gyorsan reagáltak az eredményekre, és az idő rövidsége nem feltétlenül kedvezett a részletesebb, árnyaltabb elemzéseknek.

A nyugati alternatív médiában és a közösségi platformokon megjelenő reakciók egy része Magyar Péter kampányüzeneteiből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy az új miniszterelnök bizonyos kérdésekben – különösen a migráció területén – a korábbi kormány politikájához hasonló, vagy annál jóval szigorúbb álláspontot képviselhet.

Cikkünkben áttekintjük ezeket az értelmezéseket, és bemutatjuk azokat a szempontokat is, amelyek hozzájárulhattak kialakulásukhoz.

Gyors értelmezések a választás után

Elsőként az online jobboldal ikonikus alakjaiból és műsoraiból hozunk egy merítést, akik a leghamarabb foglalkoztak a magyar parlamenti választással: Steven Crowder és dr. Steve Turley, amerikai konzervatív kommentátorok, illetve brit jobboldal legnépszerűbb alternatív beszélgetős-politikai műsora, a Lotus Eaters podcast stábja elemezte részletesebben a magyar helyzetet.

Orbán veszített, de az orbánizmus győzött?

Steve Turley első, a választás másnapján készült műsorának fő tézise az volt, hogy a nemzetközi és brüsszeli sajtó félreértelmezi a magyar választási eredményt. Szerinte Magyar Péter győzelme nem a baloldal, nem a liberalizmus, és nem a „globalista projekt” győzelme, hanem annak bizonyítéka, hogy Orbán Viktor 16 év alatt annyira jobbra tolta a magyar politikai közbeszédet, hogy még a győztes kihívója is csak az ő alapállásából tudott politizálni. Ebből ő a következő tanulságot vonta le:

Turley szerint Magyar Péter a kampányban „Orbántól jobbra” pozicionálta magát a migráció témájában, illetve Ukrajna és nemzeti szuverenitás kérdéseiben. Azt hangsúlyozza, hogy Magyar „a legális bevándorlás csökkentését”, a vendégmunkásprogram visszavágását ígérte.

Nem liberális fordulat, hanem jobboldali korrekció

Steven Crowder április 14-ei műsora sok ponton visszhangozza Turley értelmezését, de jóval markánsabban reflektál az amerikai belpolitika ideológiai törésvonalaira. A kiindulópontja az, hogy a választási eredményt sokan – szerinte tévesen – úgy próbálják beállítani, mintha az trumpizmus, populizmus és nemzeti-konzervatív politika veresége lenne. Crowder ezt kifejezetten visszautasítja: 

A népszerű kommentátor Magyar Pétert Orbánnál is keményebb migrációs politikát ígérő szereplőként mutatja be, amit a következőhöz hasonló idézetekkel igyekszik alátámasztani: „Meg fogjuk őrizni a békét, és biztonságos, bevándorlóktól mentes ország maradunk.” Crowder külön hangsúlyozza, hogy Magyar nemcsak az illegális, hanem a legális migrációval kapcsolatban is szigorúbbnak mutatkozott, főként a vendégmunkásprogram ügyében, és erre próbálja alapozni, hogy „ő valójában Orbántól jobbra áll bevándorlásügyben”.

Crowder narratívájában Orbán bukását nem ideológiai vereséggel, hanem a korrupciós vádakkal magyarázza. Magyar Péter sikerét úgy értelmezi, mint egy jobboldali korrekciót egy már eleve jobboldali országban. Szerinte „olyan ez, mintha egy Tea Party-jelölt, egy republikánus és egy libertárius vinné el az első három helyet”.

A műsor végső következtetése ezért az, hogy a nyugat-európai és amerikai liberális értelmezés félrevezető:

Árnyaltabb kép az Egyesült Királyságból

A brit Lotus Eaters magyar választással foglalkozó szegmense jóval árnyaltabb és kevésbé diadalmas hangvételű, mint Turley vagy Crowder értelmezései. Az egyik műsorvezető saját magyarországi útjára is hivatkozik, és kifejezetten azzal indít, hogy sok online reakció eltúlzott Magyarral kapcsolatban. A kommentátorok szerint nem igaz sem az, hogy Orbán vereségével „minden elveszett”, sem az, hogy Magyar Péter valamiféle sima liberális-globalista váltást hoz. A kommentátorok inkább azt a tanulságot vonták le, hogy Orbánnal szemben Magyar rugalmasabb lesz Brüsszel felé, de több kulcskérdésben továbbra is jobboldali, nemzeti keretben mozog.

A migrációról szólva a műsor nagyon hangsúlyosan állítja, hogy Magyarországon nem volt tömeges bevándorlás, és ezt Orbán 16 évének egyik legfontosabb eredményeként mutatja be. Ugyanakkor Magyar Péterről azt állítja, hogy még az Orbán által meghagyott ideiglenes vendégmunkás-rendszerrel szemben is kritikusabb, különösen az indiai és filippínó vendégmunkások esetében. Idézik a megválasztott kormányfő kampányban elhangzott, Donald Trump hasonló kijelentéseit mímelő állítását, miszerint a filippínók kiették a kacsákat és az aranyhalakat a Budapesti állatkertből.

A műsorvezetők ugyanakkor kiemelik, hogy Magyar sok kérdésben nem mert egyértelműen állást foglalni, hogy egyben tartsa az Orbán-ellenes koalícióját. Ezért a műsor végső álláspontja inkább az, hogy a választási eredmény nem baloldali áttörés, hanem egy bizonytalan, de alapvetően továbbra is jobboldali dominanciájú átrendeződés:

A migráció mellett a műsor azt is kiemeli, hogy Magyar Péter Brüsszelhez közelebb álló tónust üt meg, főleg az EU-s pénzek ügyében, de ez szerintük nem jelenti azt, hogy automatikusan beadná a derekát a migrációs paktum vagy Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása kapcsán.

Magyar Péter „Orbánnál is orbánistább”

Steve Turley egy héttel később, április 20-án újabb műsort szentelt a választási eredménynek, amelyben arról beszélt, hogy az uniós elit tévedett, amikor azt hitte, megszabadult Orbántól, és helyette egy jól kezelhető bábot kapott Magyar Péter személyében:

Turley szerint a választás után a magyar baloldal továbbra sem tényező, mivel papíron nincs parlamenti képviselete, miközben Magyar Péter a kampányban és a győzelem után is több kérdésben „a szuverenista jobboldali kereten belül maradt”. Külön kiemeli, hogy Magyar „a határkerítés megtartásával kampányolt”, „ellenezte a kötelező uniós migrációs kvótákat”, valamint „Orbánnál is keményebben le akarta zárni a vendégmunkás-programot”.

Az elemző értelmezésében Magyarországon nem baloldali fordulat zajlott le, hanem „csak konzervatívot cserélt konzervatívra”. Erre egy nagyon erős, sokszor ismételt formulát használ:

Turley ebből azt a következtetést vonja le, hogy Brüsszel stratégiailag rosszul olvasta a magyar helyzetet. Szerinte nem egy „globalista áttörés” történt, hanem annak bizonyítéka, hogy a közép-európai politikai kultúra alapstruktúrája szuverenista, migrációellenes és „civilizációs önvédelmi logikájú” maradt.

A Facebook-hatás

A fenti értelmezéseken érződik, hogy a magyar belpolitika nüanszai és az értelmezésre szánt szűk időkeret együtt nem feltétlenül használtak a lendületből születő értelmezéseknek, a közösségi média, és különösképpen a Facebook azonban – ahogy Magyarországon ezt már tapasztalhattuk – szintén remek terepnek bizonyul leegyszerűsítő keretezések terjedéséhez.

A MAGA-mozgalomhoz kötődő oldalakon, csoportokban és politikai elemzők oldalain az elmúlt héten tömegével söpörtek végig azok a posztok, amelyek arról hivatottak meggyőzni a nyugati nagyközönséget, hogy Magyar Péter beteljesítheti, vagy akár túl is szárnyalhatja azokat a reményeket, amelyeket Orbán Viktorhoz fűztek a tengerentúlon.

A bejegyzések hemzsegnek az olyan kijelentésektől, miszerint

• „Magyar Péter összezúzta a globalisták álmait”;
• „az új magyar miniszterelnök nullára fogja csökkenteni az Európán kívüli vendégmunkások számát”;
• „Ursula von der Leyen győzelmi ünnepe teljes rémálommá vált” vagy
• „az új magyar kormányfő elutasította az európai migrációs paktumot”,

hogy csak néhányat említsünk.

Az egyik legnagyobb követőszámmal rendelkező oldal két bejegyzést is szentelt a témának:

A külföldön is jól működő mondatok varázsa

Hogy miért nyertek teret nyugaton is a hasonló értelmezések, annak több rétege van.

Kiindulópontként a Donald Trump bevándorláspolitikáját érő jobboldali kritikákat kell említeni. Ez az alternatív jobboldali médiában hónapok óta jelenlévő és egyre erősödő álláspont az illegális mellett kifejezetten a legális migráció visszaszorítását kéri számon az amerikai elnökön, illetve a brit jobboldal esetében az Egyesült Királyság vezetőin és a kormányzásra következő körben esélyes, Nigel Farage vezette Reform UK-n.

Az Egyesült Államokban a H1-B típusú munkavállalói vízumok körül kialakult politikai huzavona vezetett a republikánus és MAGA-táboron belüli törések kiéleződéséhez. Ennek lényege dióhéjban az volt, hogy akik a felsőfokú végzettséget igénylő, nagy hozzáadott értékű szakmákban és ágazatokban is elsősorban az amerikai munkavállalók arányának és szerepének visszaerősítését tartották fontosnak, és tiltakoztak a külföldről történő „agyelszívás” eddigi gyakorlata ellen, azok élesen kritizálni kezdték Trumpot, amiért itt nem tartotta magát a zérótolerancia elvéhez.

A brit bevándorláskritika némileg eltér ettől: ott az állami juttatásokon potyázó, az állam által számtalan, az őslakos britek számára nem igénybe vehető módon támogatott, párhuzamos társadalmakat létrehozó, az asszimilációt elutasító, de legálisan érkező bevándorlók jelenlétét sérelmezi a jobboldal. A munkáltatói fronton kifejezetten éles kritikák érik az illegális migránsok tömegét felszívó, azokat feketén foglalkoztató szolgáltató szektort, és a családegyesítési programokat, amelyek egyik napról a másikra sokszorozzák meg a legális körülmények között érkező, harmadik világbeliek számát.

Az angolszász jobboldal ezeket a számukra ismerős kereteket vetíti ki a leköszönő magyar kormány vendégmunkás-politikájára is, holott az a program sok szempontból tanult a nyugati hibákból, és igyekezett mind az ottani negatív társadalmi, mind gazdasági hatásokat kivédeni.

A másik ok abban rejlik, hogy nyugaton a politikai paletta patrióta felén meglehetősen korlátozott információkkal bírnak Magyar Péterről. A Tisza Párt európai parlamenti tevékenységéről sem rendelkeznek túl sok információval, így készpénznek veszik, amikor a leendő kormányfő az alábbihoz hasonló nyilatkozatokat tesz:

A tengerentúlon és Nagy-Britanniában sem igazán tudják, hogy Magyar Péter pártjának valószínűleg kevés érdemi mozgástere lesz Brüsszel követeléseivel szemben, amelyeknek egyik pontja épp a magyar menekültügyi szabályozás módosítása. Ahogy az is elkerülte a figyelmüket, hogy

A harmadik szempont meglehetősen prózai, de a magyar jobboldali választók, sőt, már a Tiszára voksoló bizonytalanok egy része számára is annál jelentősebb lehet az elmúlt egy hét tükrében: Magyar Péter még egy másodpercet sem kormányzott, de a kampány sarkalatos témáinak egy jó részében neki és a mögötte álló erőknek már most sikerült konfliktusba kerülniük a választási versenyben hangoztatott tiszás állításokkal.

Tanulságok

A nyugati értelmezések eltérő keretezése strukturális jelenség. Az angolszász politikai gondolkodás saját tapasztalataiból indul ki:

• tömeges bevándorlásból,
• párhuzamos társadalmakból, és
• abból a küzdelemből, amelyben a jobboldal számára a migráció kérdése az első számú identitásképző tényezővé vált.

Ezt a sémát vetíti rá egy olyan országra, amely egészen más történelmi és társadalmi pályán mozog, és amely az elmúlt 16 év migrációs politikájának hála nem kell, hogy ilyen kihívásokkal nézzen szembe. Magyarország szempontjából sokkal meghatározóbb, hogy ki, mekkora nemzeti szuverenitásról mond le a brüsszeli központosító törekvésekkel szemben.

Magyar Péter politikáját ezért nem az alapján lesz érdemes megítélni, ami a kampányban elhangzott, vagy nem hangzott el, hanem, hogy miként dönt majd miniszterelnökként. A nyugati konzervatívok számára így előbb vagy utóbb ki fog derülni: téves vagy helyes ítéletet hoztak-e a magyar választást követő napokban. 

***

Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP