Héjanász a zavaron
A fentiekhez természetesen a két párt belső ellenzékének is lesz némi szava.
Elsősorban Trumpnak akadhat dolga a kérdés kapcsán, hiszen a Republikánus Párton belül egyértelmű a szakadék az elnök „Amerika az első!” ideológiáját vallók és azok között, akiket a legjobban talán régivágású beavatkozás-pártiaknak mondhatnánk.
Trump víziója – és korábbi elnöksége – is Amerika globális szerepvállalásának csökkentését jelentette, miszerint Washingtonnak, pláne a Pentagonnak nem kellene mindenbe beleütnie az orrát.
S minden jel arra utal, hogy a szavazók egyetértenek ebben vele: egy felmérés szerint a republikánus szavazók harcias kedve a világ formálására 50 éves mélyponton van, csak enyhe többségük gondolja úgy, hogy egyáltalán előnyös az, hogy Amerika aktív szerepet játszik a világban (ez az arány demokratáknál több mint kétharmados); ráadásul 57 százalékuk csökkentené ezt a szerepvállalást.
Mindössze 13 százalékuk tartaná fenn a „világ vezető hatalmának” szerepét e téren (a demokratáknál 65 százalék ragaszkodik ehhez).
Ezzel szemben több republikánus prominens, mint például Mike Pence volt alelnök, morális kérdésnek tartja Ukrajna megsegítését, és ott van Nikki Haley volt ENSZ-nagykövet, aki amellett kardoskodik, hogy folyamatos és egyértelmű módon kötelezze el magát Amerika Ukrajna mellett mind katonai, mind gazdasági tekintetben az orosz agresszió visszaszorítása érdekében, hiszen ez az Egyesült Államok dolga a világban.
De a republikánus héjalistán ott van még Mitch McConnell szenátor, aki az amerikai nemzetbiztonság és gazdasági stabilitás védelmében tartja fontosnak Ukrajna mellé állni minden áron, Lindsey Graham szenátor, aki szerint Amerika tekintélye és a világban elfoglalt stratégiai pozíciója forog kockán, ha nem lép fel erővel, és hasonlóképpen vélekedik Michael McCoul képviselő, a Képviselőház külügyi bizottságának elnöke.
A demokratáknál ilyen probléma nem igazán van, Harris a progresszívebb szárnyat képviseli, vagyis
a legszebb amerikai héjahagyományokat, értve ezalatt a NATO-val és az ENSZ-szel való beavatkozási kezdeményezéseket, együttműködéseket.
Neki legfeljebb pártja radikális balszárnyával akadhatnak gondjai, akik emberi jogi és pénzügyi okokból a katonai költségvetés csökkentése és a külföldi kötelezettségvállalások visszanyesése mellett érvelnek, különösen a konfliktuszónákban, jelesül az ukrajnai katonai segítség árcéduláit lobogtatva – paradox módon ezzel Trump vonalához állva közelebb.
