A cikk szerzője a Makronóm újságírója.
Amennyiben valóban kitörne egy fegyveres konfliktus az Egyesült Államok és Kína között, Washington hetek alatt kifogyna a lőszerből. A hadihajók elleni rakéták például csak néhány napra elegendők. Aztán vége is lenne a háborúnak.
Nincs felkészülve sem több párhuzamos konfliktusra, sem egy Kína elleni háborúra az Egyesült Államok hadserege – állapította meg egy kongresszusi bizottság abban a jelentésben, amelyet a napokban hoztak nyilvánosságra Washingtonban.
A 114 oldalas dokumentum szerint több háborús forgatókönyvet is megvizsgáltak, de mindegyik végeredménye ugyanaz lett: az USA hadereje 3-4 héten belül kifogyna a lőszerekből egy Kína elleni háborúban, ha pedig egyszerre kellene csatáznia Oroszországgal és Kínával, az esélyei még rosszabbak lennének.
Még több pénzt a Pentagonnak!
A Biden-kormány ugyan a hivatali ideje alatt letett egy nemzetvédelmi stratégiát az asztalra, ám ez azelőtt történt, hogy kitört volna az ukrajnai háború és az izraeli konfliktus. Vagyis annyiban mindenképpen elavultnak tekinthető, hogy egyáltalán nem tud érdemben reflektálni a megváltozott geopolitikai helyzetre, a megírásakor pedig Kínát állította a középpontba, nem foglalkozva érdemben az esetlegesen kialakuló párhuzamos háborúk gondolatával. A bizottság az „elégtelen” jelzővel illette a stratégiát, rámutatva a Közel-Kelettel és Oroszországgal szembeni célkitűzések hiányára.
„A bizottság úgy véli, hogy az amerikai hadseregnek nincsenek meg a szükséges képességei és a kapacitása sem az elrettentéshez, sem a sikeres harci cselekmények végrehajtásához” – tartalmazza a jelentés, hangsúlyozva, hogy a Pentagonnak mindent meg kell tennie a fegyver- és lőszergyártás kapacitásnövelésének érdekében.
A jelentés arra is rámutat, hogy az Egyesült Államoknak vissza kell kanyarodnia a párhuzamos konfliktusok megvívásának tervezéséhez – ez esetben fel kell készülnie egy Kína, egy Oroszország, egy Irán, sőt egy Észak-Korea ellen egy időben vívott háború lehetőségéhez. Bár ezek a konfliktusok időben és térben egy idő után valószínűleg világháborúvá olvadnának össze, esetükben mind a taktikát, mind a fegyverzetet tekintve különböző megközelítésre van szükség.
A bizottsági munka konklúzióinak természetesen máris vannak ellenzői. A republikánusok alapvetően egyetértenek a védelmi képességek izmosításával, ugyanakkor úgy vélik, hogy a hadsereg duzzasztása helyett a stratégiák precizitásán kell igazítani, felkészülve arra, hogy a jövő konfliktusaiban az erőforrások már nem állnak korlátlanul rendelkezésre. Elbridge Colby, aki a Trump-féle nemzetbiztonsági stratégia kidolgozásáért felelt még 2018-ban, utalva a prioritásokra, úgy fogalmazott:
Nem tudunk megvívni egy párhuzamos háborút. Ázsia jelenleg fontosabb számunkra, mint Európa.
Azt a bizottság is tényként közölte, hogy az Egyesült Államok erőforrásai meglehetősen hiányosak egy több kontinensen vívott háborúhoz. Éppen ezért azt tanácsolta, hogy a NATO védelmi tervezői határozottan jelöljék ki, miben kell erősítenie a szövetség európai szárnyának ahhoz, hogy az (hagyva az USA-t Kínára koncentrálni) végre csökkenteni tudja függőségét az amerikai hadseregtől.
A problémák azonban egy egy helyszínes háborúval sem szűnnének meg. Mint kiderült, Kína egymagában is olyan kemény dió, amelybe a Pentagonnak rövid időn belül beletörne a foga.