Az amerikai elnök szó szerint olvasta a NATO-szerződést. Az 5. cikkely, amiről mindenki azt hiszi, hogy garantálja a háborút, valójában nem garantál semmit – és ez így van már 1949 óta.
Egy Oroszország által indított, NATO elleni jövőbeli háborúnak rémképével szemben a katonai realitások józanabb képet festenek.
Brüsszel ma már azt nevezi sikernek, ha nem veszít túl sokat. Ursula von der Leyen mosolyogva fogadta el Trump 15 százalékos vámját.
A leggyakrabban használt jelszavak még mindig valamilyen egymást követő számsorozatból állnak.
Az Európai Unió állítólag készen áll Trump vámháborújára. Az EU 72 milliárd euró értékű amerikai árura vetne ki bosszúvámot, ha az amerikai elnök beváltja a fenyegetését. Ezzel egy olyan konfliktusba keveredik, amelyet garantáltan elveszít.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
Hszi Csin-ping először maradt távol egy BRICS-csúcstalálkozótól – ráadásul épp akkor, amikor India látványosan rivaldafénybe került Brazíliában. A kínai elnök távolmaradása nemcsak Peking belső válságaira, hanem a BRICS eróziójára is utalhat, miközben Lula és Modi gesztusai új geopolitikai egyensúly kezdeteit jelezhetik – akár Washington örömére.
Újabb fordulóhoz érkezett Trump és a BRICS-országok konfliktusa: az amerikai elnök 10 százalékos pótvámot helyezett kilátásba azoknak, akik az „Amerika-ellenes” blokk politikáját követik.
A hidrogénüzemű járműveket egykor a jövő kulcsának tekintették az autóiparban: gyors tankolás, nagy hatótávolság, nulla károsanyag-kibocsátás. Mégis, az idén már tömegével zárják be a töltőállomásokat, és a legtöbb gyártó feladta a technológiát. Mi vezetett a bukáshoz?
Amerika egyre hangosabban kérdőjelezi meg saját szövetségi kötelezettségeit – Mike Lee republikánus szenátor friss törvényjavaslata egyenesen a NATO-ból való kilépésre szólít fel. A „Not A Trusted Organization Act” nem csupán politikai provokáció, hanem világos jele annak, hogy az amerikai külpolitikai gondolkodásban mély törésvonalak húzódnak.
Olaszország egy gigantikus építkezéssel készül megreformálni katonai költségvetését: a 13,5 milliárd eurós Szicília‑híd megépítését „stratégiai infrastruktúraként” számítanák be a NATO‑védelmi célkitűzésekbe – ám a tervnek komoly műszaki, bürokratikus és politikai akadályai vannak, így kérdés, mennyire több blöffnél. Az ötlet azonban ötletet szül.
Donald Trump újra támadóállásba helyezkedett – ezúttal nemcsak Kanada, hanem az Európai Unió digitális szabályozása ellen is. A techóriásokat sújtó adók miatt felfüggesztett kanadai tárgyalások hátterében valójában egy globális játszma bontakozik ki: ki szabályozhatja a digitális világot és ki húzhat belőle hasznot?
Az orosz bombázók elleni ukrán dróncsapás után sokan azonnal az ukrajnai háború által kikényszerített hadviselési paradigmaváltást kiáltottak. Úgy, ahogyan a háború előtt is sok évig beszéltek arról, hogy a hagyományos, klasszikus fegyveres konfliktusok kora véget ért. Aztán kiderült, hogy mindenki rosszul gondolta. Most sincs ez másképp.
Trump visszatért, a vámok zúdulnak, az ukrán front továbbra is lángol, az európaiak alig bírják türtőztetni frusztrációjukat. Kanadában most nem egy családi fotó erejéig gyűlnek össze a világ legnagyobb gazdaságai, hanem hogy elgondolkozzanak: meddig tart még a nyugati egység mítosza?
A kínai autópiacon brutális árverseny bontakozott ki, ami egyre inkább deflációs spirállá alakul. A filléres elektromos autók tarolnak, de már nemcsak a vállalatok, hanem a kormány is aggódik az árháború miatt.
A Lindsey Graham szenátor által jegyzett új szankciós törvényjavaslat 500 százalékos vámokat vetne ki azokra az országokra, amelyek továbbra is kereskednek Oroszországgal.
Három hónap múlva lejár az ideiglenes béke az amerikai és kínai vámfronton. Ha addig nincs megállapodás, újabb tarifák jöhetnek, ami tovább lassíthatja a gazdaságot és megzavarhatja a beszállítói láncokat világszerte. Kérdés, hogy végül mekkora lesz a kár, amelyet a világgazdaság és a kereskedelmi bizalom elszenved.
Kína szembemegy az üzleti trenddel, és csúcsra járatja a lítiumbányászatot. Így tudja megőrizni piacvezető pozícióját – és így tudja biztosítani az ellátási láncok egy kézben tartását. Amerika kereskedelmi háborúja óta nincs kérdés: minden az önellátásról szól.
Egy új elemzés kalkulációi szerint az európai védelemhez hozzájáruló amerikai segítség csupán legmeghatározóbb részeinek helyettesítése is 1000 milliárd dollárba kerülne a blokknak.
Miközben Merz kancellár Európa legnagyobb és legmodernebb hadseregét ígéri, a toborzási mutatók még mindig nem közelítik meg az elvárt szintet. Boris Pistorius védelmi miniszter egyre komolyabban használja a hadkötelezettség szót.
