Trump visszatért, a vámok zúdulnak, az ukrán front továbbra is lángol, az európaiak alig bírják türtőztetni frusztrációjukat. Kanadában most nem egy családi fotó erejéig gyűlnek össze a világ legnagyobb gazdaságai, hanem hogy elgondolkozzanak: meddig tart még a nyugati egység mítosza?
A szerző a Makronóm elemzője.
A június 15-én kezdődő kanadai G7-csúcs minden lesz, csak nem szokványos. Donald Trump visszatérése alaposan megbolygatta a multilaterális szövetségeket, nem kivétel ez alól a hét gazdasági hatalom ligája sem, amelyen belül az amerikai elnök káoszpolitikája nyomán egyre nagyobb a megosztottság. Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok (plusz az Európai Unió, amelynek a szerepe a találkozón azonban éppen Trump kereskedelmi és külpolitikájának köszönhetően borítékolhatóan marginális lesz) mindenkori vezetői 51. alkalommal találkoznak egymással. A mostani alkalom pikantériáját növeli Trump és a házigazda Kanada elmérgesedő viszonya, valamint a G7 tagjaira kivetett amerikai vámok kuszasága. Márciusban már tartottak egy G7-es külügyminiszteri, májusban pedig egy pénzügyminiszteri találkozót, elméletileg a csúcs precíz előkészítése érdekében – a gyakorlatban azonban bármilyen eseményt, amelyen az amerikai elnök személyesen is részt vesz, mind tematikáját, mind konszenzusos megállapodásait illetően lehetetlen forgatókönyv-szerűen és bevált mintázat alapján előszerkeszteni.
Hogy a találkozó hangulata még sistergősebb legyen, meghívást kapott Zelenszkij, a dél-afrikai elnök, Cyril Ramaphosa, valamint Narendra Modi indiai miniszterelnök is – előbbi kettőt Trump személyesen alázta porrá élő adásban a Fehér Házban, utóbbi országának a viszonya pedig Kanadával vált fagyossá azóta, hogy az 2023-ban megvádolta Indiát egy szikh szeparatista vezető (határain belüli) meggyilkolásában feltételezett közreműködéssel.
A várakozásnak megfelelően a találkozó legfontosabb témája az amerikai vámtornádó lesz, amely gyakorlatilag már nem tesz különbséget szövetséges és stratégiai ellenfél között, egyformán sújt minden olyan országot vagy szövetséget, amelyről Trump úgy véli, hogy kereskedelmi hiányt, ezáltal gazdaságcsökkenést okoz az Egyesült Államoknak. A fő helyszínek az ügyben a privát tárgyalószobák lesznek – a csoporton belül és kívül érthető módon mindenki külön szeretne megállapodást kötni Trumppal, hogy enyhítse vámpolitikai agresszióját. Különösen fontos lenne ez a jelenlévő Ursula von der Leyen számára, ám ahogyan Howard Lutnick kereskedelmi miniszter fogalmazott, az EU csak „a legvégén kerül majd sorra”, annyira bonyolult vele az Egyesült Államok problémája. A többiekkel elképzelhető, hogy Trump köt valamiféle szóbeli megállapodást, amelyre a későbbiekben ráereszti a kereskedelmi stábját, hogy azt Washington ízlésének megfelelően alakítsák át.
A várakozás szerint az új megállapodásokat jelentősen befolyásolhatja az USA kereskedelmi bírósága, amely május 28-án tiltó rendelkezést hozott azokra a kölcsönös és bosszúvámokra, amelyeket az elnök a nemzetközi rendkívüli gazdasági hatalomról szóló törvényre (IEEPA) hivatkozva vetett ki. Azonban miután a Fehér Ház a fellebviteli bírósághoz fordult a vámok megmaradása érdekében, annak végső ítélethirdetéséig a tarifák változatlanul működnek, így tárgyalási alapnak a G7-ek közül (és azon kívül) senki nem tudja bevetni az elnök ellen. (Más kérdés, hogy amennyiben a bíróság a Fehér Ház ellen döntene, Trump jogászcsapata számos B tervet dolgozott ki, hogy a vámokat továbbra is fenntartsa vagy új formában bevezesse.) A jelek tehát nem arra utalnak, hogy az elnök csillapítani kívánná a vámvihart, ebben az esetben azonban a feszültség közte és tárgyalópartnerei között a csúcstalálkozón ismét a kereskedelmi háborúk irányába fog mutatni.
Ellentétben a közelgő NATO-csúccsal, ahol senki nem akarja Trumpot felidegesíteni, így Ukrajnát eleve meg sem fogják említeni a közösen kiadandó záróközleményben, a G7-eseményen az európai szárny borítékolhatóan az amerikai kiállás erősítését fogja szorgalmazni, vagyis megpróbálják majd Trumpot rávenni az Oroszország elleni szankciók szigorítására. Az elnök eddigi kommunikációja és tettei azonban nem arra utalnak, hogy komolyan fontolóra vette volna a Moszkva elleni szigort: szándékai éppen a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok várható erősítéséről árulkodnak a szankciós megoldások helyett.
Ezzel szemben a brüsszeli Európa a G7-országok szankciós olajárplafonjának 45 dollárra csökkentését szeretné elérni, újabb vagyonbefagyasztásokkal, olajszállító hajók feketelistázásával, valamint az orosz pénzügyi szektor ellen hozott intézkedésekkel egyetemben. Ezen a ponton az európai és amerikai érdekek szinte biztosan nem fognak találkozni. Még ha Trump rá is bólint egyes szankciók további szigorítására, az nem lesz olyan mértékű, amit akár a Kreml, akár Brüsszel komolyan tudna venni. Biztos jele volt ennek a G7-ek pénzügyminiszteri találkozója, ahol óvatosan 50 dollárra akarták csökkenteni az olajárplafont, az Egyesült Államok azonban mereven ellenállt az ötletnek.
Végül ott lesznek azok a feszültségforrások is, amelyeket Trump szinte személyes ügyként kezel az Európai Unió elleni harcában: a klímapolitika, amelyben az Egyesült Államoknak gyakorlatilag már nincs is közös pontja a többi tagállammal, valamint a Big Tech vállalatok európai jelenlétét megkeserítő brüsszeli agyonszabályozás, amelyet Washington úgy értelmez, mintha folyamatosan büntetőadót vetnének ki legfontosabb iparági szereplőire.
A G7-csúcs hangulatában főpróbája lehet a június 24–25-re meghirdetett hágai NATO-csúcsnak. Az európai szárny legfontosabb képviselői most kerülnek először együtt szemtől szembe Trumppal, kérdés, hogy a találkozót a Fehér Ház dühe vagy a konszolidáció jótékony köde borítja-e majd be.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A svájci választók elutasították a Svájci Néppárt kezdeményezését, de a Migrációkutató Intézet vezető elemzője szerint a szoros eredmény azt mutatja: a bevándorlás továbbra is az ország egyik legfontosabb politikai törésvonala.
Miközben Ázsia és más térségek erősödnek, a kontinens országai között nő a széthúzás.
A társházigazda a második meccsét is megnyerte a világbajnokságon.
A Spectator szerint Trumpnak nem túl nemes céljai vannak azzal, hogy az alelnök nevét aggatja a megállapodásra.
A Fidesz alelnöke szerint a kormányfő Ukrajna, a háború és az uniós források kérdésében is kapitulált.
Kijev szerint új helyzet következhet a háborúban.
A pénzügyminiszter most is hosszabb egyeztetésekre számít a kabinet tagjai között.
Az oroszok által megszállt Krím-félszigeten található benzinkutak június 21-től utasítást kaptak, hogy teljes mértékben függesszék fel az üzemanyag-értékesítést a civil lakosság számára.
