Hszi Csin-ping először maradt távol egy BRICS-csúcstalálkozótól – ráadásul épp akkor, amikor India látványosan rivaldafénybe került Brazíliában. A kínai elnök távolmaradása nemcsak Peking belső válságaira, hanem a BRICS eróziójára is utalhat, miközben Lula és Modi gesztusai új geopolitikai egyensúly kezdeteit jelezhetik – akár Washington örömére.
A szerző a Makronóm elemzője.
Soha nem fordult még elő, hogy a kínai elnök ne vett volna részt egy BRICS-csúcstalálkozón. A brazíliai meeting az első volt Trump újabb elnöki ciklusának kezdete óta, márpedig ha valamivel foglalkoznia kell a BRICS-nek, az éppen az amerikai elnök fenyegető káoszstratégiája. Hszi Csin-ping ennek ellenére nem vett részt a találkozón, de még (Putyinhoz hasonlóan) online formában sem csatlakozott a számára kiemelt fontosságú csoport megbeszéléseihez. Maga helyett a miniszterelnökét küldte, távolmaradásának igazi okáról pedig azóta is különböző elméletek születtek.
A hivatalos magyarázatot (a találkozó nem fért bele Hszi napirendjébe, a közelmúltban pedig egyébként is már kétszer találkozott Lula brazil elnökkel) természetesen senki nem hiszi el. A csúcstalálkozó nem kétoldalú esemény, Rio de Janeiróba ráadásul nemcsak a szűk BRICS-tagság utazott, hanem sok olyan ország képviselője is, amelyek a BRICS előszobájában toporognak, tagsági vagy legalábbis partneri viszonyt remélve. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy
Brazíliában a globális dél krémje gyűlt össze, egy ilyen lehetőséget pedig a kapcsolati tőke és országa befolyásának növelésére a kínai elnök nem szokott kihagyni.
A távollét első pillanatra piszlicsáré ügynek tűnhet, valójában erős jelzésértéke van. Hogy mi, arról már megoszlanak a vélemények. Az egyik, túlzottan erős magyarázat szerint Hszi kezdi elveszíteni az otthoni, maximális politikai kontrollt, ezért nem akar kockáztatni azzal, hogy több napra távozik Pekingből. Más elképzelések szerint a Kínán belüli irányítással nincsenek nagy problémák, Hszi Csin-pingnek azonban éppen a BRICS-en belül amortizálódik egyre jelentősebben az addigi befolyása. Brazília és India például a közelmúltban vámokat vetett ki a kínai termékekre, ipari túlkapacitással és dömpinggel magyarázva a szoros kereskedelmi partnerségben meglehetősen szokatlan döntést – ez pedig valóban az eddigi egység falán jelentkező repedésekre utal, teret adva azoknak a véleményeknek, amelyek szerint Kína agresszív exportpolitikája a saját gazdasági szövetségeseit is negatívan érinti.
Felbukkant egy ennél földhözragadtabb, ám hihetőbb magyarázat is, amely Kína és India feszült politikai viszonyával, illetve a két ország vezetőjének egymás iránt táplált nem túl hízelgő véleményével magyarázza Hszi tüntető hiányát.
Erről bővebben a cikk folytatásában, a makronom.eu oldalon olvashat.
Címlapfotó: MTI/EPA/Kith Serey
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Az Egyesült Államok kormánya engedélyezte az Nvidia és az AMD félvezetőinek kínai exportját – cserébe a két óriásvállalat a bevételek 15 százalékát az államkasszába utalja. A „kis megállapodás” nemcsak a korábbi biztonsági érvelést írja felül, hanem precedenst is teremt: immár úgy tűnik, a nemzetbiztonsági kockázatoknak is van meghatározható ára.
Mutatjuk, mi állhat a békülékenyebb hangnem mögött.
„Nagyon jól haladunk Kínával. Ahogy valószínűleg hallották, hatalmas vámokat fizetnek az Egyesült Államoknak” – nyilatkozta a Fehér Házban tartott sajtótájékoztatón.
Szúnyogok terjesztik, már több ezren kapták el.
Maximilian Krah volt asszisztensét szeptemberben citálják bíróság elé.
Kijev szerint Kína elhatározásán múlik minden.
Példátlanul szankcionálták az FC Universitatea Craiovát.
Avagy mit üzent a Mol-vezér a politikának, az EU-nak és a jövő generációinak?
