Kiss Rajmund ugyanakkor úgy látja, a szigetország politikai vezetésének és Raúl Castrónak nem kell attól tartania, hogy kommandósok rúgják rájuk az ajtót, mint Nicolás Maduróra.
Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, az Egyesült Államok vádat emelt Raúl Castro ellen, miközben Donald Trump kormánya egyre erősebb gazdasági és politikai nyomást gyakorol Havannára. Vajon egy újabb latin-amerikai rendszerváltási kísérlet előkészületeit látjuk, vagy csupán diplomáciai manőverezés zajlik? Milyen szerepet játszhat Oroszország és Kína Kuba támogatásában, és valóban elérkeztek-e a Castro-rendszer végórái? Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője szerint Trump olyan lépéseket tesz, amelyekről korábbi adminisztrációk csak beszéltek, és Kuba esetében is valós cél lehet az amerikai orientáció kikényszerítése.
Kiss szerint a Raúl Castro elleni amerikai vádemelés egyszerre jogi és politikai természetű lépés. A szakértő úgy látja, Trump külpolitikájának egyik legfontosabb jellemzője, hogy az amerikai elnök nem elégszik meg a problémák megnevezésével:
Az Amerikai Egyesült Államok 47. elnöke nemcsak beszél, hanem cselekszik is.”
Hozzátette, hogy a Castro-rendszerrel kapcsolatos kifogások korábban is jelen voltak Washingtonban, ám a szükséges lépések rendre elmaradtak:
Ezt a jogi eljárást már az előző adminisztrációknak is meg kellett volna indítaniuk, mégsem tették meg. Donald Trump olyan cselekedeteket hajt végre a nemzetközi politikában, amelyekre az előző adminisztrációk nem merték vagy nem akarták rászánni magukat.”
Kiss Rajmund úgy véli, ugyanez a mintázat figyelhető meg Venezuela vagy Irán esetében is. Rámutatott, hogy a korábbi amerikai elnökök rendre veszélyesnek nevezték ezeket a rezsimeket, ám az érdemi intézkedések helyett a retorika terepén maradtak.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai elnök a Venezuelában bevált receptet próbálja megismételni a kommunista szigetországban, de több szakértő szerint Havanna egészen más kihívást jelent, mint Caracas.
A mostani intézkedésnek ráadásul belpolitikai üzenete is van. A floridai kubai emigráció évtizedek óta jelentős politikai tényező az Egyesült Államokban, befolyásuk pedig folyamatosan növekszik.
Ne felejtsük el, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter családja is a Castro-rendszer politikai elnyomása elől menekült el Kubából. Ennek tehát nagyon komoly szimbolikus üzenete van”
– húzta alá az MCC szakértője, aki szerint a vádemelés
Az elmúlt években Washington Venezuelával szemben fokozatos gazdasági és politikai nyomásgyakorlást alkalmazott. Felmerül a kérdés, hogy ugyanez a stratégia mennyire lehet sikeres a politikailag és társadalmilag is sokkal elszigeteltebb és beágyazottabb kubai rezsim esetében. Kiss kiemelte:
a két ország között jelentős különbségek vannak, ugyanakkor a gazdasági kényszerek Kubát is rendkívül sérülékennyé teszik.
Ezt is ajánljuk a témában
Venezuela és Irán esete után Washington reformokat kér Kubától, valószínűleg akkor jár a legjobban, ha elfogadja az ajánlatot – vagy egy éjszaka Havanna is amerikai helikopterek zajára riadhat fel.
Mint emlékeztetett, Venezuela hosszú időn keresztül kulcsszerepet játszott a kubai gazdaság működtetésében:
Venezuela helyzete óriási gazdasági terhet jelent Kubának, hiszen Havanna tőlük kapta az energiahordozókat, ezt a forrást pedig Washington elzárta.”
A szakértő arról is beszélt, hogy a húzóágazatnak számító kubai turizmus sem képes már olyan teljesítményt nyújtani, mint korábban, ezért a szigetország gazdasági mozgástere folyamatosan szűkül.
Kiss Rajmund egyetért azzal, hogy a kubai rendszer jóval zártabb és stabilabb lehet, mint a venezuelai, ugyanakkor azt gondolja, a gazdasági realitások előbb-utóbb kikényszeríthetik a változást:
Az biztos, hogy Kubának szüksége van Amerikára, mert egyre kézzelfoghatóbb az a gazdasági kényszer, amiből ki kell törnie.”
A szakértő nem tartja valószínűnek, hogy a Fehér Ház olyan akcióra szánná el magát, mint amilyen Nicolás Maduro venezuelai elnök kiemelése volt:
Nem hiszem, hogy katonai beavatkozásra lenne szükség. Lehet, hogy a gazdasági szankciók elegendőek lesznek ahhoz, hogy egy Amerika-barát kubai vezetővel elinduljon egy gazdasági fellendülés, egy gazdasági megújulás.”
Hozzáfűzte:
A társadalmi változásokról pedig elsősorban az Egyesült Államokkal kell majd tárgyalni.”
Arra a kérdésre, hogy létezik-e jelenleg olyan kubai politikai szereplő, aki egy esetleges nyitás esetén Washington partnerévé válhatna, Kiss Rajmund óvatosan fogalmazott. Szerinte a friss közel-keleti tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kívülről várt politikai változások gyakran nem a várakozásoknak megfelelően alakulnak:
Irán esetében is azt gondolták sokan, hogy egy katonai nyomásgyakorlást automatikusan politikai rezsimváltás követ majd, de ez nem történt meg.”
A szakértő ugyanakkor nem zárja ki, hogy Kubában léteznek olyan ellenzéki vagy reformpárti csoportok, amelyek egy más típusú külpolitikai orientációt képviselnének:
Lehet olyan kubai mozgalom, lehet olyan ellenzék, amely szívesen indítaná el Kubát egy új gazdasági, politikai és diplomáciai úton.”
A jelenlegi viszonyok között azonban szerinte ezek a szereplők nem léphetnek a szélesebb közvélemény elé, hiszen komoly retorziókra számíthatnának a nagyon is valós diktatúrától.
Kuba geopolitikai jelentőségét nemcsak földrajzi elhelyezkedése adja, hanem az is, hogy a szigetország hosszú ideje fontos támaszpontja az orosz és az egyre erősödő kínai jelenlétnek a térségben. Kiss Rajmund szerint az elmúlt évek egyik legfontosabb változása éppen az volt, hogy Washington fokozatosan elveszítette korábbi domináns szerepét Latin-Amerikában:
A Biden–Harris-adminisztráció alatt nemcsak a Perzsa-öböl térségében, hanem Közép- és Latin-Amerikában is jelentősen megerősödött Kína és Oroszország gazdasági és politikai befolyása.”
Felidézte, hogy a hidegháborút követő évtizedekben az amerikai stratégiai gondolkodás hagyományosan saját érdekszférájának tekintette a térséget:
Lehet, hogy erős a kifejezés, de így hívták: America's playground. Közép- és Latin-Amerika Washington befolyási övezete volt.”
Ez a helyzet azonban mára jelentősen megváltozott, Moszkva és Peking pedig igyekszik minél jobban kiterjeszteni a gazdasági jelenlét és politikai befolyását a térségben. Ráadásul ezek a folyamatok sokszor illegális tevékenységek tucatjaival párosulnak. Úgy látja, hogy Donald Trump nem az a fajta vezető, aki ölbe tett kézzel nézi, hogy a legnagyobb riválisai Florida partjaitól 150 kilométerre nyíltan fitogtassák a befolyásukat.
Kiss Rajmund szerint éppen ezért Kuba kérdése valójában nem kizárólag amerikai–kubai ügy:
Ha Kuba amerikai orientáció felé mozdulna el, az az orosz és a kínai geogazdasági, geopolitikai és diplomáciai érdekérvényesítés jelentős csökkenését vonná maga után.”
A szakértő úgy véli, az ilyen helyzetek valójában a nagyhatalmi tárgyalások állandó napirendi pontjai közé tartoznak, még akkor is, ha a nyilvánosság erről keveset hall.
Amikor például az orosz–ukrán háborút érintő tárgyalásokról beszélnek, valószínűleg ugyanúgy szóba kerül Venezuela, Irán és Kuba is”
– emelte ki, hozzátéve: nehezen tudja elképzelni, hogy Donald Trump kubai terveiről Moszkva vagy Peking ne rendelkezne előzetes információkkal.
Kiss Rajmund külön hangsúlyozta, hogy a Kuba elleni fellépés nem önmagában értelmezhető, hanem egy szélesebb latin-amerikai stratégia részeként, amelynek keretében ennek a konfliktusnak is üzenetértéke van:
Például Mexikó és Kolumbia számára is.”
Szerinte az amerikai kormányzat hosszabb ideje próbálja világossá tenni, hogy a rivális nagyhatalmakkal kialakított szoros együttműködésnek komoly ára lehet. Kiss Rajmund emlékeztetett arra, hogy Venezuela esetében is hosszú tárgyalási folyamat előzte meg a keményebb fellépést:
Marco Rubio, sőt telefonon még Donald Trump is többször tárgyalt az elnökkel. Az eszkaláció egyik napról a másikra történt.”
A szakértő szerint már Venezuela ügyének kiéleződésekor sok amerikai elemző arra figyelmeztetett, hogy Kuba lehet a következő célpont. Washington eltökéltségét, illetve a Fehér Ház szándékainak irányát szerinte ugyanakkor az is mutatja, hogy
az amerikai külügyminisztérium jelentős támogatást hagyott jóvá a kubai társadalmat érő gazdasági nehézségek enyhítésére.
Arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok végső célja rendszerváltás, az elszigetelés vagy a rendszer geopolitikai irányváltásának kieszközölése lehet-e, Kiss Rajmund kifejtette:
A legfontosabb cél az orientációváltás. Egy amerikai hangsúly kialakítása az orosz–kínai hangsúly helyett.”
A szakértő ugyanakkor úgy véli, hogy hosszabb távon nehezen elképzelhető a jelenlegi kubai rezsim fennmaradása gazdasági változások nélkül. Szerinte
a gazdasági realitások pedig előbb-utóbb kikényszerítik az együttműködést Washingtonnal.
Amerikai támogatás nélkül Kuba nem tud működni. A hotelekben főzni kell, energia kell, üzemanyag kell a taxiknak és a buszoknak. Ezeket a problémákat valahogy meg kell oldani.”
A szakértő szerint Kuba kérdése nem választható el az iráni válságtól, a tajvani helyzettől vagy akár az orosz–ukrán háborútól sem:
Ez a legszebb a nemzetközi kapcsolatokban, hogy tényleg minden mindennel összefügg.”
Kiss Rajmund úgy látja, hogy Donald Trump külpolitikája több ponton is visszanyúl Henry Kissinger stratégiai gondolkodásához, különösen a nagyhatalmi egyensúly és az amerikai érdekérvényesítés kérdésében.
A szakértő szerint Washington egyik fontos célja a dollár globális szerepének megerősítése és az Egyesült Államok nemzetközi pozíciójának helyreállítása. Ugyanakkor hangsúlyozta:
ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Washington a világ csendőreként kíván fellépni.
Nem fog Tajvan mellett kiállni csak azért, hogy ott legyen. Az előző adminisztrációk nemtörődömsége vagy »puhasága« azonban olyan kényszerhelyzeteket idézett elő Venezuelával, Iránnal és Kubával kapcsolatban, amelyeket most kezelni kell.”
Ezt is ajánljuk a témában
A főváros egyes negyedeiben napi 20-22 órás áramszünetek vannak, miközben az országot már így is súlyos élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiány terheli.
Kiss Rajmund szerint Washington számára komoly kihívást jelent, hogy egyszerre több geopolitikai térségben próbálja érvényesíteni az érdekeit. Az iráni válság, a kubai helyzet, a latin-amerikai befolyási harc, valamint az ázsiai feszültségek egyaránt jelentős erőforrásokat igényelnek:
Gazdaságilag is és katonailag is nagyon nehéz egyszerre több fronton háborút vívni. Sokba kerül, ráadásul ezek a beavatkozások nem is feltétlenül népszerűek.”
A szakértő hangsúlyozta, hogy az amerikai közvélemény korántsem egységes az ilyen jellegű külpolitikai akciók megítélésében:
Megoszlanak a közvélemény-kutatások, sokan elutasítják ezeket a beavatkozásokat. Hangsúlyozom: még a republikánus szavazók körében is.”
Ennek ellenére úgy látja, hogy Trump politikai logikája szerint éppen most van lehetőség ezeknek a konfliktusoknak a kezelésére, mert
ha most nem teszi meg, akkor soha nem lesz rend”.
Hozzátette:
Pont azért lehet ezt bevállalni, mert ez az utolsó ciklusa.”
Kiss Rajmund rámutatott, hogy ez egy hosszú távú republikánus terv része:
Még mindig bíznak abban, hogy a 48. elnök is republikánus lesz, akár J. D. Vance alelnök, akár Marco Rubio külügyminiszter személyében.”
Ugyanakkor azt is elárulta, hogy szerinte a félidős amerikai választásokat Trump már nem tudja megnyerni, mivel ennyi idő alatt képtelenség lett volna rendbe tenni az amerikai gazdaságot, az elnöknek pedig ez volt a fő ígérete.
Ezt is ajánljuk a témában
Kemény küzdelmet jósolnak az elemzések novemberre, a történelmi példák sem az elnök pártjának kedveznek, a jobboldal ingujjában azonban mégis lapulhat egy-két ász, amitől nem lefutott a mérkőzés.
Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy milyen következményei lennének az amerikai presztízsre nézve, ha Kuba végül sikeresen ellenállna a washingtoni nyomásnak, Kiss Rajmund láthatóan szkeptikus volt:
Nem látom, hogy Kuba hogyan tudna sikeresen ellenállni. Kuba mozgástere össze sem hasonlítható Iránéval.”
Az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője összességében úgy látja: Donald Trump Kubával kapcsolatos politikája szervesen illeszkedik abba a szélesebb külpolitikai stratégiába, amelynek célja az amerikai befolyás visszaállítása a nyugati féltekén, valamint az orosz és kínai térnyerés visszaszorítása. A kérdés már csak az, hogy a gazdasági nyomás önmagában elegendő lesz-e ehhez, vagy Washingtonnak idővel más eszközökhöz kell folyamodnia.
***
Fotó: ADALBERTO ROQUE / AFP
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Vlagyimir Putyin eddig úgy folytatta a háborút, hogy az orosz társadalom többségét megkímélte annak közvetlen terheitől. Ennek most vége lehet.
Franciaország a Kínával folytatott párbeszédét arra használja fel, hogy sürgesse Pekinget, gyakoroljon nyomást Moszkvára az Ukrajna elleni háború beszüntetésére.
A demokraták „gyávának” nevezték a republikánusokat.
A helyi politikusok és civilek egy része tüntetni készül, mert attól tartanak, hogy az amerikai jelenlét fokozása hosszabb távon veszélyeztetheti a sziget önrendelkezését.
Ezzel az egyik legfontosabb amerikai és izraeli követelés kaphat mattot.
300 ezer forintos fizetést ajánlottak a topjátékosoknak is.
Vlagyimir Putyin eddig úgy folytatta a háborút, hogy az orosz társadalom többségét megkímélte annak közvetlen terheitől. Ennek most vége lehet.
