Akik az életüket áldozták volna Horthyért: kik voltak a testőrök a Várban?

Noha 1919 júliusa és 1920 márciusa között már volt egyfajta ad hoc testőrgárdája Horthy Miklósnak, elsősorban kormányzóvá választását követően fogalmazódott meg az igény, hogy 

hiszen a korábbi, a mindenkori uralkodót védő testület az Osztrák‒Magyar Monarchia felbomlásával megszűnt. Mint azt Szakály Sándor történész áttekintő tanulmányában felsorolja, a szervezet fennállása alatt több néven működött: kezdetben Magyar Királyi Testőrség, majd 1920 és 1927 között Magyar Királyi Testőrségek, 1927-től 1929-ig Magyar Királyi Palotaőrség, 1929 és 1944. november között Magyar Királyi Testőrség, végül 1944 novemberétől Magyar Testőrség. A szervezet 1920. augusztus 10-én kezdte meg hivatalosan a működését, a hivatalos cím- és lakásjegyzék szerint az akkori Attila-körút 6-10. sz. alatti laktanyában székeltek.  Az új testőrség létszámát 276 főben maximálták, az alabárdos szakasz 40 főből, a két puskás század 100-100 főből, a lovas szakasz 16 főből állt. A királypuccsok idején lojálisnak bizonyultak a kormányzóhoz. Fő feladatuk a kormányzó és családja, illetve a királyi várban működő kormányzósági hivatalok biztonsága felett való őrködés volt, ami nagyrészt a gyalogos testőrség nagyobb hányadát kitevő puskás őrségre hárult, a kisebb létszámú alabárdos és lovas szakasz inkább ceremoniális feladatokat látott el. A napi őrség létszáma a puskás őrségnél 25 fő, az alabárdosoknál 11 fő volt. Hozzájuk csatlakozott az úgynevezett udvarlaki őrség. Ezt a szakasznyi erőt mintegy másfél évtizeden át a Budapest Helyőrség különböző katonai alakulataiból, mindennap másiktól vezényelték át várbeli szolgálatra. Az 1930-as évek végétől a Vár külső őrségét a Budapest Őrzászlóalj katonáiból állították ki. A Magyar Királyi Testőrségnek 1920 márciusa és 1944 októbere között négy parancsnoka volt, a nyilas-hungarista hatalomátvételt követően átszervezett testőrségnek mindössze egy. 1920 és 1927 között vitéz Görgey György vezérőrnagy volt a parancsnok, 1927-től 1936-ig Igmándy-Hegyessy Géza altábornagy, majd Lázár Károly altábornagy, őt a nyilas-hungarista hatalomátvételt követően Mészáros István ezredes váltotta rövid időre. Szomorú tény, hogy a kormányzóra esküt tevő testőrség, néhány kivétellel, felesküdött Szálasira is, noha nyilván tudták, látták – maguk is megélték – hogy a váltás erőszakos volt.

Bangha Bácsán (ma Győr része) született 1904-ben a II. Rudolftól a 16. században nemességet kapó Bangha család sarjaként. Apja, Ernő pedagógus volt. Elvégezte a Ludovikát, majd oktatótiszti, századparancsnoki beosztásokban szolgált (1928–1936), a budapesti 1. gyalogezred segédtisztje (1936–1938), a gyalogos testőrségnél beosztott tiszt (1938–1943) volt; közben a 32/I. gyalogzászlóalj parancsnokaként szolgált a Donnál (1942. okt. 1. – 1943. jan. 6.), és a testőrség parancsnoka mellé beosztott különleges alkalmazású törzstiszt volt (1944. jan. 1. – okt. 16.). Az ország megszállása után a németek letartóztatták (1944. okt. 16. – okt. 21.), a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált. A második világháború után szovjet hadifogságban volt (1945. ápr. 26-ig), az új honvédségben beosztás nélküli tisztként igazolták (1945. máj. 29.), a Honvédelmi Minisztérium Személyügyi Osztályának előadója (1945. máj.–jún.), a parlamenti őrség parancsnokhelyettese lett (1945. júl. 1. – 1946. dec. 1.), ezredessé nevezték ki (1945. nov. 1.), a HM Kiképzési Főcsoport IX. Osztályának előadója (1946. dec. 1. – 1948. aug. 31.) volt. A Honvéd című folyóirat felelős kiadója (1948. szept.– nov.) lett, nyugállományba helyezése (1948. dec. 1.) után még a lap szerkesztőségi titkáraként tevékenykedett. 

Életrajzában így sorolta fel testőrszolgálatának jelentősebb eseményeit: „több alkalommal volt »előre utazó tiszt«, pl. a kassai Repülő Akadémia avatásán, az erdélyi városokba való kormányzói bevonuláson, a szabadkai magyar kenyér-ünnepen, Szolnokon a harctérre induló kormányzóhelyettes búcsúztatásán. Testőr díszszázad-parancsnok Horthy István kormányzó-helyettes temetésén. Alabárdos sorfal-parancsnok Szent István-napi körmeneteken és követfogadásokon. A székely testőrszakasz kiképzője Gödöllőn 1941. április 3-tól 15-ig. Testőrkülönítmény kiképzője Jutason.” Önmagát úgy jellemezte, mint aki „hívő és kételkedő”, kedvenc olvasmányi Szent Ágoston, Berzsenyi, Horatius, előfizetett Németh László Tanujára, és „nem zeneértő, de zenebarát” volt. Október 15-e után „önkényesen kivontam magam a szolgálatból, bejelentettem csatlakozásomat a nemzeti ellenállási mozgalomhoz. Minden alkalmat megragadtam, hogy a még szolgálatot teljesítő volt testőrtiszteket és tiszthelyetteseket hasonló magatartásra bírjam. Rábeszéltem őket, hogy az első adandó alkalmat megragadva egységükkel együtt a szovjet hadsereghez átmenjenek. Utolsó budai rejtekhelyemen (I. Casinó u. 2.) a német felmentésről terjesztett híreket megcáfoltam. Általában minden a németekre és nyilasokra kedvezőtlen hírt terjesztettem, magyaráztam, propagáltam. Állandóan terjesztettem a moszkvai, londoni és a Kossuth Rádió híreit”. A fentiekhez aláírt igazolásokat is begyűjtött. És persze ne felejtsük el: részt vett a palota fegyveres védelmében október 16-án hajnalban. 

Mai szemmel elemeiben kissé talán anakronisztikus, de kétségkívül fontos és felkészült társaságról volt tehát szó, akik az utolsókként tartottak ki a nyilasok és a németek ellen 1944. október 15-16-án. Érdekes módon erre az átmenet éveiben még emlékeztek és helyén is kezelték – voltaképpen a HM „békeelőkészítő” anyagában kiemelt helyen hivatkoztak rá, bizonyítandó, hogy igenis volt ellenállás Magyarországon –, majd évtizedekre jegelték a történetet, esetleg a „fasisztoid” korszak kontextusában engedték tárgyalni. A testőrség épületetét a háború után lebontották, 2020-ban újították és adták át újra, ma kávézó és kultúrhelyszín. 

Fotó: Fortepan 306201