Magyar Péter megkegyelmezett az utolsó kommunista kormányfőnek

A Tisza 8 évben maximalizálná a kormányfői tisztség időtartamát. De van itt egy kis bibi! Kovács András írása.

A Klímapolitikai Intézet szerint az alkalmazkodás lehetőségei már ma is ismertek.

A Klímapolitikai Intézet közösségi oldalán arra igyekezett választ adni, hogy eltűnnek Magyarország erdői a klímaváltozás miatt. Rövid válaszként azt írták, hazánk erdeinek jelentős része már ma is klímastressz alatt áll, és a jelenlegi felmelegedési trendek fennmaradása esetén 2050-re az ország domináns erdőtípusai alapvetően megváltozhatnak.
Ismertették,

a mai, hűvösebb és csapadékosabb klímát kedvelő fenyvesek és bükkösök visszaszorulása megállíthatatlan, miközben egyre nagyobb területeken jelenhetnek meg szárazságtűrő erdőssztyeppe és sztyeppe jellegű vegetációk.
Hozzátették, a jelenlegi tudományos eredmények alapján nem az erdők teljes eltűnése várható, hanem azok jelentős átalakulása. Magyarország éghajlata az elmúlt évtizedekben gyorsabban melegedett a globális átlagnál. Az éves középhőmérséklet már több mint 1,5 fokkal emelkedett, miközben a nyári időszakban nő a száraz időszakok és az aszályos napok száma és gyakoribbá, illetve intenzívebbé váltak a hőhullámok. Az erdők számára azonban nem önmagában a melegedés jelenti a legnagyobb problémát, hanem a tartós vízhiány és a szélsőséges csapadékeloszlás – hívták fel a figyelmet.
A hazai erdőtársulások közül különösen érzékenyek a bükkösök. A bükk hűvös, kiegyensúlyozott mikroklímát és megfelelő talajnedvességet igényel, ezért Magyarországon elsősorban a magasabban fekvő középhegységi térségekben maradhat még stabil néhány évtizedig. A tölgyesek valamivel ellenállóbbak, de itt is jelentős változások várhatók.
A modellek szerint a cseres-tölgyesek és az erdőssztyeppe jellegű vegetáció aránya növekedhet, főként az Alföldön és Dél-Magyarországon.
Ez nem feltétlenül jelent „erdőmentes” tájat, inkább mozaikosabb, ritkább lombkoronájú, szárazságtűrőbb erdőszerkezeteket.
Mint írták, a jó hír ugyanakkor az, hogy az alkalmazkodás lehetőségei már ma is ismertek. Az erdészeti szakma egyre inkább a klímaadaptív gazdálkodás irányába mozdul el. Ennek része például az elegyes, több fafajból álló erdők telepítése, mert ezek ellenállóbbak a szélsőséges időjárással és a kártevőkkel szemben, mint az egykorú monokultúrák.
Több térségben már megjelent a szárazságtűrőbb kocsánytalan tölgy, molyhos tölgy vagy magyar tölgy nagyobb arányú alkalmazása
– sorolták.
A tarvágások helyett egyre nagyobb szerepet kap a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás, amelynél az erdő lombkoronája részben mindig megmarad. Ez azért különösen fontos, mert a nyári talajhőmérséklet egy nyílt vágásterületen akár 15-20 fokkal is magasabb lehet, mint zárt lombkorona alatt. A mikroklíma védelme így önmagában is alkalmazkodási eszközzé válik – tették hozzá.
A kutatások szerint az erdők genetikai alkalmazkodóképessége is kulcskérdés lehet. Több európai programban már vizsgálják a délebbi, szárazabb régiókból származó tölgy- és bükkpopulációk hazai alkalmazhatóságát, mivel ezek jobban tolerálhatják a jövő várható klímáját. Emellett egyre fontosabbá válik az erdők folyamatos monitoringja drónos, műholdas és talajnedvesség-érzékelő rendszerekkel, hogy a stresszhatások már korai stádiumban azonosíthatók legyenek.
Ezen a területen is kulcsfontosságú a vízvisszatartás. A következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése tehát nem az, hogy változnak-e Magyarország erdei, hanem az, hogy az alkalmazkodás milyen gyorsan és milyen tudományos alapokon történik meg, és ha az adaptáció nem elég gyors, akkor 2100-ra Magyarország 4/5-e erdős sztyeppe területté válhat – írta Facebook-bejegyzésében a Klímapolitikai Intézet.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay